A nagykövet válaszol

Ön véleményt ír Magyarország meglehetősen gyors és kegyelem nélküli megbüntetéséről, osztrákként, aki még biztosan jól emlékezik a 2000-es büntetőévre, amikor - csak mintegy mellékesen megjegyezve – Magyarország és Orbán Viktor kormányfő szolidáris volt az ok nélkül elszigeteltségbe szorított Ausztriával. (Az eredeti cikk

Hogy nehéz helyzetünkben itt Ausztriában semmiféle megértést sem kapunk, az egy idő után nyilvánvalóvá vált számomra, de már szinte fájdalmas ez az ellenünk irányuló, naponta jelentkező, elvakult gyűlölet.

És ugyanúgy, mint az úgynevezett médiatörvény esetében, amivel összefüggésben Magyarország ezerszer is hangoztatott szóbeli elitélését követően, mindmáig még egyetlen osztrák újságíró sem volt képes arra, hogy akár csak egyetlen esetben is bebizonyítsa a sajtószabadság megsértését, Ön sem mutat fel semmiféle bizonyítékot arra az indokolatlan kijelentésére, amely szerint „fasiszta jellegű tendenciák” kerültek rögzítésre az új magyar alkotmányban. Hol talált Ön ilyent?

Példaként említem meg a magyar alkotmány új elemeként az adósságféket, amelyre még lázasan keresik a megoldást Ausztriában.

Vagy a kisebbségek államalkotó tényezőként történő elismerését.

Vagy az Istenre, illetve a keresztény értékekre történő sokat bírált hivatkozást, amellyel kapcsolatban eddig még senki sem tudta nekem meggyőzően elmagyarázni, hogy mi is valójában ezzel a gondja.

Meg tudom nyugtatni az osztrákokat is: éppen a mindent befolyásoló válság miatt kerül sor az Alkotmánybíróság költségvetési jogosítványainak átmeneti jellegű (amíg a GDP-hez viszonyított államadósság eléri az 50%-ot) korlátozására, de Európában még így is a legerősebb a jogai vannak az Alkotmánybíróságnak. (Megjegyzés: számos európai országban, például Belgiumban, nincs is hasonló bíróság.)

Azt írja Ön, hogy „a tagállamokat rá lehessen arra kényszeríteni, hogy felhagyjanak a demokráciaellenes alkotmánymódosításokkal, illetve vonják vissza azokat”.

Ön tisztában van azzal, hogy kétharmados többséggel fogadták el az új alkotmányt. Egy ekkora többséget nem tart Ön demokratikusnak? A demokráciadeficit miatt a jövőben meg fog kérdőjelezni minden új, alkotmányrangú osztrák törvényt?

És ha pedig tartalmilag gondolta, akkor térjünk vissza a kérdésre: hol vannak a bizonyítékok? És ha már az Alkotmánybíróságnál tartunk: azt gondolom, Ön bizonyára tudja, hogy Ausztriában a kétharmados törvények vonatkozásában az Alkotmánybíróságnak kizárólag csak az alapjogok sérelmét jelentő esetekben van illetékessége, de ennek ellenére - jogosan - mégsem beszél senki sem demokratikus deficitről.

Ami Magyarország pénzügyi helyzetét illeti, remélem, hogy Ön nem akarja a mi csődünket látni, bár az a benyomásom, hogy Ön formálisan azért szorít, hogy elutasítsák a nekünk adandó támogatást. Amint azt Ausztriában már több ezerszer is elmondtam: Magyarország stabilitása Ausztria stabilitását is jelenti.

Azét az államét, amely 100%-os tulajdonosként irányítja a „Wiener Zeitung”-ot.

Remélem, hogy Ön nem gondolta igazán komolyan a becsületsértő, fasizmusra utaló szemrehányást, hanem csak hatásvadászatból alkalmazta – egészen mindegy, de az ilyen feltételezés teljesen eltúlzott.

Mindenesetre ezen a módon is határozottan visszautasítom országom demokratikus érzületének bármiféle kétségbevonását.

Szalay-Bobrovniczky Vince
Magyarország nagykövete

Fordította: dr. Gonda László