A magyar modell Berlinből: kormányzati póráz, Trianon-narratíva
Kibékíthetetlen ellentéteket tapasztalt Berlinben, a Heinrich Böll Alapítvány magyar színházi vitáján a Tages-Anzeiger az új magyar nemzeti kultúra és a kirekesztett művészetek képviselői között.
Vidnyánszky Attila lelkesen beszélt arról, hogy 70 év balliberális kormányzás után végre valami más jut térhez. Kijelentését moraj követte a zsúfolásig megtöltött csarnokban, mert a központosítás és a kinevezések nyomán már-már kultúrkampfról szóltak a budapesti hírek. Ezért is volt meglepő, hogy a német fővárosban a Nemzeti igazgatója leült a független színházak védelmezőivel.
A fórumon Schilling Árpád és Szabó György (Trafó) arról szóltak, hogy polarizálódás megy végbe a kormányhoz hű, illetve a hatalomtól távol álló intézmények között, ami az állami támogatásokban is lecsapódik. Ennek megfelelően feszült volt a légkör a pódiumon.
Az önálló társulatok a válság miatt másutt is bajban vannak, de Magyarországon a politikai döntéshozók és az alkotók közti személyi összefonódásokat, valamint az intézmények mind szorosabb kormányzati pórázát a társadalomban végbemenő átfogó átalakítás tünetének lehet tekinteni. Lásd a hevesen vitatott médiatörvényt, amely gyakorlatilag véget vetett a sajtószabadságnak. Ám hiábavaló volt várni az uniós szankcióra. A következmény: a hatalom szabad kezet kapott a jobbra tolódáshoz, sokkoló gyilkosságokat követtek el romák ellen, széleskörű az antiszemitizmus. Nap mint nap grasszálnak a neonácik és az ultrajobboldali Jobbik hívei.
Mindennek az az alapja, hogy felülvizsgálják a szocializmus történelmi narratíváját, és helyébe Trianon lép. Eddig 45 emlékművet állítottak a nacionalista és izzóan zsidógyűlölő Wass Albertnek, az elítélt háborús bűnösnek. És Vidnyánszky is hasonló irányt követ: a regensburgi színház igazgatójának elmondása szerint a most bemutatott Johanna Magyarország elleni összeesküvőként állítja be az EU-t. A jelentős magyar társulatok ismét színre viszik az elveszettnek hitt, nemzetről és vallásról szóló elbeszéléseket, a korszerű, sőt posztmodern esztétika pedig a rövidet húzza.
(Forrás: Ger-mánia)
