A magyar baloldal öngyilkossága

Igaz ugyan – írja a szerző –, hogy a választásokig még bő fél év van, de ez nem különlegesen hosszú perspektíva a felforrósodott magyar kohóban. Orbán már kis túlzással azt is állította, hogy nem választások lesznek, hanem a jó igazi harca a rosszal.

A baloldal szemszögéből nézve a társadalom egy részének elégedetlensége az orbáni kemény kormányzással a malmára hajtja a vizet, amit egy ügyes választási kampánnyal kihasználhatnának.A probléma abban rejlik, hogy ez csupán politológiai elmélet – vagy még inkább a baloldali választók jámbor óhaja. A baloldali vezetők nem képesek a demonstrálók összefogás iránti vágyának egyetlen gesztust sem tenni. A két nagy párt, a Mesterházy Attila vezette MSZP és a volt miniszterelnök, Bajnai Gordon vezette Együtt szövetség közös listaállítása egyelőre kimerült a „széles együttműködés létrehozása” szöveg mantraként való ismétlésében.

A magyar baloldal betegsége emlékeztet a lengyel jobboldal 90-es évekbeli helyzetére – emlékeztet a lap. A számos ellenzéki csoportosulásban – ahelyett, hogy a kormány elleni közös harc logikája alapján együttműködne – dominál a cselekvési területüket vesztett vezetők közötti dulakodás és perpatvar. Az összes baloldali politikusnak saját szabadalma van a Fidesz legyőzésére, ugyanakkor egymástól legalább annyira tartanak, mint Orbántól. Nem tudják egyeztetni a közös programot és taktikát, de mindenekelőtt nem képesek megegyezni a közös miniszterelnök-jelöltben, vagy legalább az egyesült ellenzék egy erős vezetőjében.

Ennek eredményeként, ha semmi sem történik a jövő évi áprilisi választásokig, nyolc, a baloldalhoz köthető választási lista lesz – köztük olyan egzotikus „alkotások”, mint a szociáldemokrata kanapé párt, vagy a nem reformált kommunista Thürmer Gyula „forradalmi-munkás” csoportosulása. Ez lassan úgy néz ki, mint a baloldal öngyilkossága, amelyet még a választási kampány megkezdése előtt elkövet – írja Gizinski.

A politikai paletta baloldalán egyetlen egy megfelelően karizmatikus alakot sem látni, aki legalább meg tudná próbálni veszélyeztetni Orbánt. Még azok a magyarok is, akik nincsenek oda a Fidesz vezetőjéért, elismerik, hogy elragadja a tömegeket és határtalan energiával kényszeríti cselekvésre saját táborának embereit.

Két nagyon átlagos politikus az ellenfele. A 40 éves Mesterházy a fiatalabb korosztály tipikus párt apparátcsikja, akinek a háta mögött tulajdonképpen jól ismert öregebb posztkommunisták bújnak meg – értékel a lengyel jobboldali lap. A nálánál 8 évvel idősebb Bajnai Gordon 2008-2009 között miniszterelnökként hatékony kormányfőnek bizonyult, aki elkezdte megmenteni a gazdasági csődtől az országot, amelybe korábban maguk a szocialisták taszították. A baj csak az, hogy tipikus technokrata, aki tapsot arat a menedzserek kongresszusán, de egyáltalán nem válik be a néptribün szerepében.

A politikusok népszerűségét vizsgáló felmérésekben Orbán előnye húsba vágó, a miniszterelnök 45 százalékpontos népszerűségnek örvend, ezzel szemben az ellenzéket vezetők 31-32 százalék között mozognak – és ilyen a pártpreferenciák körében végzett közvélemény kutatások eredménye is: a Fidesz majdnem 40 százaléknak örülhet, míg az egész balliberális tábor támogatottsága nem haladja meg a 35 százalékot. S ha mindehhez még hozzátesszük a hangulati felméréseket, amelyek szerint az egy évvel ezelőtti 16 százalékos elégedettség éppen a duplájára nőtt, azaz azok száma, akik szerint „az ország ügyei jó irányban mennek”, akkor meg lehet állapítani, hogy Orbánnak tulajdonképpen semmit sem kell tennie a jövő évi győzelemhez.

Elég megfigyelni a soros kormányellenes tüntetés sikertelen kísérletét az 1956-os forradalom évfordulóján, vagy éppen a magyar Szolidaritás tüntetését, amely a lengyellel szemben baloldali színezetű – jegyzi meg a cikk.

Ugyanakkor a Fidesz nem elégszik meg a számára pozitív felmérésekkel. Aki jól ismeri Orbánt, tudja, hogy mekkora traumát okozott neki a 2002-es választási vereség, amikor előzetesen minden közvélemény-kutatás az ő győzelmét jósolta. Kumin Ferenc szerint ugyanezt a hibát másodszor nem fogják elkövetni.

Éppen ezért a Fidesz minden információs tevékenysége egy jól működő propagandagépezet benyomását kelti. A televíziós híradások fele a baloldal lehetséges hatalomba való visszatérését vetíti előre, kötelességszerűen figyelmeztetve a nézőket arra, hogy Bajnai Gordon milyen kapcsolatban volt elődjével, Gyurcsány Ferenccel. Túlzottnak tűnik a Gyurcsánytól való tartás, mert annak pártja, a Demokratikus Koalíció valószínűleg nem is juthat be a parlamentbe, de a színtelen baloldali vezetők között a bőbeszédű és magabiztos Gyurcsány a választók egy része számára meggyőző lehet, ráadásul pártjával ellentétben ő maga elég népszerű.

A volt miniszterelnök szívesen erősítené a baloldali frontot (a hivatalos propaganda szurkol is ennek), de Bajnai és Mesterházy nem akarják ezt. Jól tudják, hogy az átalakulás legkompromittáltabb politikusának jelenléte az ő köreikben halálos csók lehet, de bizonyosan megkönnyítené a kormány propagandistáinak feladatát.

A mindenhonnan ömlő Fidesz jelszó: „Magyarország jobban teljesít” arcátlanságnak tűnhet, de nehéz nem észrevenni, hogy a jobboldali kormány számos sikert könyvelhet el. Az átlagos magyart kevéssé érdeklik a brüsszeli csetepaték, vagy az Alkotmány Bíróság erejének gyengülése, de bizonyosan észreveszi a fizetések emelkedését, az infláció gyengülését, és a devizaadósok életének a hatalom által nagyon is deklarált megkönnyítését, valamint a rezsi csökkentését (a kormány döntése értelmében az energia és más rezsi árak eddig 10 százalékkal csökkentek és további csökkentést is bejelentettek). A kormány azzal is büszkélkedik, hogy az állami pénzügyek is jobban állnak, noha a valóságban az eladósodás jelentéktelen mértékben csökkent csupán, és ugyan az IMF kölcsönt látványosan visszafizette az ország, de ennek ellentételezéseként államkötvényeket adnak el a szabadpiacon.

A rezsicsökkentés állandó és kivételesen ügyes jelszava lett a Fidesznek. Mert függetlenül attól, hogy a közgazdászok egy része egy ilyen felülről hozott döntés racionalitását megkérdőjelezi, ki ne szeretne alacsonyabb számlákat fizetni? – teszi el a kérdést Gizinski. Kétséges, hogy a baloldalnak sikerül sokkal hangosabb jelszót találnia – néhány baloldali politikus csupán bátortalan kísérletet tesz a Fidesz ajánlatának felülütésére, még nagyobb ajándékot ígérve.

Orbán Viktor nyugodt lehet győzelmét illetően. Az egyetlen, ami még nyugtalaníthatja, az alkotmányozó többségének elvesztése, de a Fidesz e nélkül is boldogul. Mintegy 700 törvény és törvénykönyv – beleértve az alkotmányt is – megváltoztatása után nem sok változtatni való maradt – fejezi be az elemzést a lap.