A lázító Erdogan
Közel kétmillió török származású lakosa van Németországnak. Így, több mint meglepő volt, amikor Erdogan török miniszterelnök a minap, legutóbbi látogatásán, óvta őket a beolvadástól és kijelentette: legyenek saját iskoláik és gyermekeik először törökül tanuljanak meg, csak azután németül.
Erdogan hangoztatta, hogy országa épp úgy megvédi a törököket Németországban, mint Líbiában. A konzervatív, az iszlám szigorú előírásait követő kormányfő éppen három éve kavart hasonló botrányt németországi látogatásán. Jóllehet egyébként sürgeti országa felvételét az EU-ba, akkor kijelentette: „Az asszimiláció az emberiesség ellen elkövetett bűn, ezt nem várhatják a németországi törököktől…” A politikus egyébként most azt igényelte: nyissanak külön általános- és középiskolákat a török gyerekek számára, hiszen különben elfelejtik anyanyelvüket. Az igény természetes, hiszen Törökországban is vannak német iskolák, érvelt.
A visszhang –érthetően – viharos volt. „Erdogan fellépése évekkel vetette vissza integrációs erőfeszítéseinket”, jelentette ki Alexander Dobrindt, a CSU főtitkára. „Példátlan, hogy egy külföldi kormányfő rendszeres időközökben lázítja nálunk élő honfitársait. Guido Westerwelle, a liberális párt külügyminisztere szelídebben, de világosan fogalmazott, mondván: ha a török gyerekek (amint sok esetben) nem tanulnak meg jól németül, saját esélyeiket veszélyeztetik.
Bírálják a toleráns államelnököt
A sajátos török állásfoglalás annál kínosabban érintette a német politikát, mivel Christian Wulff, a tavaly hivatalba lépett (kereszténydemokrata hátterű) államelnök tavaly októberben, éppen a német egység napján tett nagy gesztust az ország török származású polgárainak. A nemzeti ünnepnapon jelentette ki, amit előtte még német államférfi soha, miszerint „az iszlám Németország része.” Míg az ellenzéki Zöldek és a szociáldemokraták (vezetőik között nem kevés török származású politikussal, mögöttük rengeteg szavazóval) üdvözölték Wulff állásfoglalását, az elnököt saját korábbi pártjainak soraiból hevesen bírálták. Horst Seehofer, bajor kormányfő, a CSU elnöke és mások siettek leszögezni: Németország meghatározó kultúrája keresztény-zsidó alapokon, a nyugati értékeken nyugszik, e kultúrához az iszlám nem tartozik. Wulff azonban kitart véleménye mellett. A napokban Katarban az arab al-Dzsazíra tv-nek nyilatkozva megismételte, hogy „az iszlám Németország része.”
A német kormány egyébként már korábban Iszlám Tanácsot állított fel, a belügyminiszter vezetésével. E testület feladata, hogy a mohamedán vallású németek, tehát elsősorban a törökök bevonásával, segítse azok beilleszkedését, rendezze a vitás kérdéseket. A testület vezetését a napokban vette át az új belügyminiszter, a CSU-hoz tartozó Hans-Peter Friedrich. A miniszter, aki már az ősszel bírálta az államfő kijelentését a muszlimokról, most megismételte: semmi nem bizonyítja a történelemben, hogy az iszlám Németországhoz tartozna. A muszlimok németországi tanácsa erre sietett emlékeztetni, hogy Európa történelme bizony nem kevés egyértelmű bizonyítékkal szolgál az iszlám világgal való kapcsolatokra. Hasonló szellemben nyilatkoztak nem csak a Zöldek és a szociáldemokraták, hanem a kormánykoalícióban a kereszténydemokratákkal együtt kormányzó FDP is. „Az iszlám természetesen Németországhoz tartozik " - jelentette ki a párt Igazságügyi minisztere, Leutheusser-Schnarrenberger asszony.
Merkel szóvivőjének dodonai válasza
Miután a muszlimok tanácsa Angela Merkel kancellár állásfoglalását igényelte a kérdésben, a kormányfő helyett szóvivője adott dodonai választ. Szerinte az államelnök és a belügyminiszter állásfoglalásai között nincs ellentét – az új belügyminiszter pedig folytatni fogja azt a politikát, amelyet (kereszténydemokrata) elődei az Iszlám Tanács élén folytattak. Egyébként az iskolákban a német nyelv oktatását „legalább” a török nyelvvel egyenlően kell kezelni, tette hozzá.
Erdogan immár hírhedtté vált beszédében „nemzeti kisebbségként” határozta meg a Németországban élő törököket – bár azok többsége örül, hogy új hazára, tisztes megélhetésre talált s nem gondol arra, hogy kisebbségi lenne. Sajátos utakra is vezetne az Erdogan-féle szemlélet. Hiszen kisebbségnek tekinthetné magát a Németországban élő több, mint félmillió délszláv, az ugyanennyi olasz , a 360.000 lengyel, vagy a jó 300.000 orosz, illetve görög is. A török kormányfő még egy híres mondatát idézik gyakran, a legutóbbi botrány kapcsán is: „A demokrácia olyan, mint a villamos. Az ember felszáll rá – aztán a következő megállónál kiszáll…”
