A Kasin-ügy

Az ügyet külön erre a célra összeállított nyomozói csoport viszi, munkájukat személyesen a főállamügyész ellenőrzi. Dmitrij Medvegyev elnök a nyilvánosság előtt nagyon határozottan megígérte, hogy a támadókat megtalálják és keményen megbüntetik.

A 30 éves Oleg Kasin főleg ifjúsági mozgalmakról, ellenzéki megmozdulásokról írt, de lapjában az elnök tevékenységéről is be kellett számolnia, amit egyébként inkább rokonszenvező hangnemben teljesített. A demokrácia problémái – pontosabban a demokrácia deficitje Oroszországban -, a személységi jogok érvényesülése, illetve annak hiányosságai, a hatalmi túlkapások és következményeik is foglalkoztatták. Szabadszájú

blogját, Twitter-bejegyzéseit sokan olvassák. Nem tényfeltáró, inkább elemző zsurnaliszta, könnyű, de élesre hegyezett tolla alól néha maró hangvételű, érzékeny pontokat telibe találó, leleplező írások kerültek ki.

„A mai Oroszország az egypártrendszer, a kétes tisztaságú választások, a különleges szolgálatok túlzott befolyásának és a döntéshozatalt illetően az abszolút cinizmus országa. Az állami hitbizományok és a korlátlan korrupció, a hivatalnoki feudalizmus országa, ahol a formálisan választható posztok, az elnökit is beleértve, monarchikus örökösödése működik. A mai Oroszország uralkodó osztálya minden megnyilvánulása maximálisan távol áll a piacgazdaság és a demokrácia eszméitől” – írta október végén lapjában.

De ilyen gondolatokat más orosz újságíró is közrebocsát. Kasin nem tűnt ki különösebb radikalizmussal, amit egyébként liberálisra és demokratikusra hangolt, de mértéket ismerő és a játékszabályokat betartó lapja nem is engedte volna meg. Valakinek mégis a lábára lépett, és az egyszer s mindenkorra meg akarta leckéztetni, be akarta fogni a száját. Ahogyan azt újságírók százaival tették az elmúlt húsz évben Oroszországban, a legtöbb esetben büntetlenül: a gyilkosok, a verőlegények általában, a megbízók soha nem kerültek elő, és a soron következő támadás elkövetője számíthatott arra, hogy büntetlen marad. Csak ebben az évben tíz újságírót gyilkoltak meg, több mint negyvenet súlyosan, egész életükre kiható következményekkel bántalmaztak, és sokukat kétség kívül munkájuk miatt. Ez történt Кasin megveretése előtt egy nappal egy szaratovi, egy nappal utána pedig egy Moszkva környéki lapnál dolgozó újságíróval.

Kasint ketten verték. A házánál felerősített térmegfigyelő kamera felvette az október 6-i éjszaka történteket (A nagyon homályos felvételt valakik már másnap feltették az Internetre, ami elég különös, tekintve, hogy a rendőrség által lefoglalt fontos bizonyítékról van szó). Vártak rá, a vasrudat egy virágcsokorba rejtették. Egyikük a földre teperte és fogta, a másik ütlegelte. Másfél percig tartott. Senki nem vette észre, senki nem szólt. Amikor a támadói végül otthagyták, Kasin elkúszott a kertkapuig, benyomta a kódot, próbált telefonálni, aztán jött a házmester.., Különös egybeesés, hogy pár héttel korábban Kasin egyik cikkében arról írt, hogy évek óta igyekszik titokban tartani aktuális lakcímét, és amikor néha megfenyegetik, egyetlen biztonsági intézkedésként végiggondolja, ki járt nála az utóbbi időkben, s mindig megállapítja, hogy csupa olyan ember, akiben megbízhat.

A

Kommerszantmunkatársának megtámadása erősen felzaklatta az orosz újságíró társadalmat, és megint arra késztette, hogy megfogalmazza a helyzetét és a teendőit. A Vedomosztyigazdasági lap szerkesztőségi véleményében vigasztalan megállapításokat tesz az újságíró és a társadalom, az újságíró és az állam viszonyáról Oroszországban. A médiát régóta nem tekintik negyedik hatalmi ágnak, az újságíróknak elképesztően kicsi a társadalmi megbecsültségük. A médiumok zöme állami ellenőrzés alatt áll, ami akadályozza a független médiapiac kialakulását. Az újságírói tevékenységet törvény és bírói gyakorlat egyaránt korlátozza. A köztudatba nem épült be, hogy az újságíró munkája a köz javát szolgálja. Az újságírói tényfeltárás nem vezet el a jogsértők megbüntetéséhez, a rossz döntések visszavonásához, de elvezethet az újságíró meggyilkolásához, megnyomorításához, diszkreditálásához. A hatalom nem szorgalmazza az újságírók ellen elkövetett bűntények feltárását, mert vagy fedezi a bűnözőket, vagy mert nem működik, és sem mást, sem magát nem képes ellenőrizni – írta a merénylet másnapján a Vedomosztyi. De hasonlóan keserű gondolatokat adtak közre más médiumok is. Az elmúlt tíz évben azért volt kevesebb a merénylet, mert Oroszországban egyre fokozottabban működik az öncenzúra, az újságírók nem mernek megszólalni – fejtette ki a megtámadott, megnyomorított, meggyilkolt újságírók listáját rendszeresen publikáló Nyilvánosság Védelme Alapítványvezetője.

Oleg Kasin kálváriájának egyik fejleménye, hogy hirtelen elkészült és az elnök elé került egy оlyan törvénymódosítás, amely a sajtómunkások régi követelésének elébe menve az újságírókat úgy kezeli, mint az állami és a közszereplőket, s az ellenük elkövetett támadások elkövetőit a következmények súlyosságától függően akár 12-20 évi vagy életfogytiglani szabadságvesztéssel bünteti. Moszkvában és több más városban tüntetők sétálnak le s fel a belügyminisztérium, a rendőrség épülete előtt, kezükben tábla: „Oleg Kasint megverték. Követelem, kutassák fel a tetteseket és a megbízókat”.

Ajánlat: A merényletről készült

videofelvétel