A genetikus emlékezete
Czeizel Endre professzorra emlékezik méltón lapjuk, pályatársainak és barátainak emlékezetét idézve. (168 Óra, 2015. augusztus 13.) A multidiszciplináris tudomány (pszichológia, tehetséggondozás, egészségpolitika) képviselői beszélnek az elhunyt tudós emberi nagyságáról. Aki nem szobatudósként élte hétköznapjait, mindent személyesen adott át a hozzá fordulóknak, akik segítséget kértek tőle a tudatos családtervezésben, a genetikai rizikófaktorok megítélésében, az öröklődés titkairól.
A genetika áltudománynak számított a múlt rendszerben sokáig. Czeizel Endre ezt a gátat igyekezett áttörni ismeretterjesztő műsoraival a televízióban. De még évtizedekkel később is az akkori szociális miniszter ajtót mutatott neki, mondván, a közoktatásban semmi helye nincs az általa indítványozott családi életre nevelés diszciplínájának. Mindez azonban nem szegte kedvét. És jól tette! Látjuk/tudjuk, hová vezet a sznobizmus, a prüdéria. Pedig milyen jó lett volna, ha nem a „vak vezet világtalant” elve érvényesül, hanem a tudós lebilincselő, hiteles előadásai.
Magam már kamaszként is „kapaszkodtam” a televíziós Czeizel-műsorokba. Mint az élet dolgaira nyitott házasulandó férfit pedig egyenesen lekötöttek a szakmai, mégis közérthető – mai szóval – prezentációi. A hazai televíziózásból eztán úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. Esküdt ellensége volt az abortusznak, annál nagyobb védelmezője az egészséges magzatoknak.
A világszerte elismert tudós munkássága hazájában nem teljesülhetett ki. Az irigység, a szakmai sovinizmus kikezdte életművét, amit okkal nagyon fájlalt. A lap emlékezésében Balogh László professzor, a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke ragadja meg a tudós munkásságának lényegét: „A háború utáni magyar tehetséggondozás legnagyobb alakja, aki vallotta, a tehetség utat tör magának, szerinte mindenkiben van tehetség, csak meg kell keresni.” Ugyanő Czeizelt idézve kijelenti: „Hogy milyen génekkel születünk, a szerencsén múlik, de hogy később ezekből mi valósul meg, az a társadalom és a környezet felelőssége.”
Legyen ez Czeizel Endre professzor utolsó üzenete!
Nagy Zoltán, e-mail
