A gabonahelyzet csak romlani fog
Bombatölcsérekkel lyuggatott búzamezők, blokád alatt tartott kikötők és szállítási útvonalak, brutális hőhullám és vízhiány, egekbe szökő élelmiszerárak, egyre több éhes száj – 2022 nyarának globális agrár- és élelmiszerhelyzete a többet kevesebből elvét vetíti előre.
Az eddig is egyértelmű volt, hogy összefüggés van a béke, stabilitás és az élelmiszerbiztonság között. Ha béke van, többé-kevésbé zavartalanul működik az élelmiszer-ellátási lánc, míg háborúban sérül a folyamatok egy vagy több eleme, és élelmiszer-bizonytalanság, majd éhínség lép fel. Az orosz-ukrán háború azonban ebben az összefüggésben is új fejezetet nyitott. Az orosz invázió által kiváltott fegyveres konfliktus ugyanis korábban nem tapasztalt gyorsasággal kezdte el megbontani a már említett – és amúgy is több sebből vérző - globális élelmiszer-ellátási láncot és eredményezett élelmiszer-bizonytalanságot Ukrajnában, illetve továbbgyűrűzve, távol a csatamezőktől, a világ számos más országában.
Ennek az az oka, hogy mind Ukrajna, mind Oroszország főszerepet játszik a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek világpiacán. A háború miatt pedig már közvetlenül nehézségekbe ütközik az ukrán és az orosz mezőgazdaság termelése, és a termelésen túl az export lehetősége is korlátozott. Ez pedig - figyelembe véve a két ország súlyát a szektorban - felborítja a világ élelmezésbiztonságát.
Azt a globális élelmezési helyzetet, amely ráadásul amúgy sem volt túl jó állapotban. A klímaváltozás következében a szárazság, az extrém időjárás, az úgynevezett invazív kártevők fokozott megjelenése folyamatos nyomás alatt tartja a gazdákat szerte a világon már jó ideje. A Covid miatti lezárások aztán megmutatták a globális ellátási láncok sérülékenységét is. Kiderült, hogy az európai uniós gazdáknak is termelniük kell, nem elég csak a fenntarthatósági kritériumokat figyelni, amikor az uniós agrárium jövőjéről döntenek a tagállamok (lásd európai Green Deal), a többit aztán megoldani importból, hanem bizony a termelékenységnek is legalább akkora súllyal kell számítania, különben üres polcokra kell készülni, mint a Covid alatt nem egyszer. Nem elég tehát a zöld passzivitás az európai mezőgazdaságban.
A mezőgazdaság tehát eleve nyomás alatt volt a háború kitörésekor. Jól mutatja Ukrajna és Oroszország globális súlyát az agráriumban az, hogy a két ország biztosítja például a világ búzatermelésének harminc százalékát. Az ukrán gazdák pedig elég nyilvánvalóan akadályokba ütköztek munkájukban, hogy finoman fogalmazzuk a bombatölcsérek kerülgetését, a csatatér hatását. A korábban elvetett őszi növénykultúrák komoly károkat szenvedtek a harcokban, míg a tavaszi kultúrákat még vagy el tudták vetni, vagy már nem is – becslések szerint a teljes vetőterület mintegy 60-70 százalékán sikerült ténylegesen vetni.
A teljes cikket a 168 Óra augusztus 11-én megjelent számában olvashatja.
(Fotó: Maciek Musialek/NurPhoto via AFP)
