A fogolycsere mérlege
Október 18-án lezajlott az Izrael és a Hamasz közötti fogolycsere első része. A palesztinok szabadon bocsátották Gilád Salit öt éve túszként fogva tartott izraeli tizedest, Izrael pedig átadta a palesztin hatóságoknak a megegyezés szerint szabadlábra kerülő 1027 palesztin terrorista első csoportját, 550 férfit és 27 nőt. A mostani fogolycsere több szempontból is egyedülálló: a Hamasz most először bocsátott el élve fogságában lévő izraeli katonát, ráadásul meglepő a csere aránytalansága is.
Elöljáróban: a mostani fogolycsere egyedülálló a Közel-Kelet zaklatott történetében. Izrael és a Hamasz között ez az első olyan egyezmény, amelyet a palesztin terrorista szervezet betartott. Továbbá ez az első eset, hogy a Hamasz élve bocsátott szabadon fogságában lévő izraeli katonát. (Eddig 16 izraeli katona holttestét adták át cserébe 1359 palesztin fogolyért.) És egyedülálló a fogolycsere aránytalansága: 1027 palesztin fogoly egyetlen izraeli túsz ellenében.
A számok – mint ilyenkor megszokott – sok hamis reakciót váltottak ki. A bulvársajtó egy része azonnal megvonta a mérleget: „Ezerhuszonhét palesztin élet ér egy izraelit.” Ez legalább olyan az emberi méltóságot sértő ostobaság, mint politikailag az a palesztin reakció, hogy „a fogolycsere a palesztin nép győzelme az imperialista cionisták felett”.
Tegyük lejjebb a mércét jó néhány fokkal. Maradjunk annyiban, hogy a Hamasz és Izrael közötti – betartott – egyezmény reményt adhat a két fél közeledésére, a béketárgyalások újbóli felvételére. De még ezt a halvány reményt is relativizálja a felek státusát, történetét, erkölcsi felfogását meghatározó különbség. Az egyik oldalon van az Izraeli Állam, amely hajlandó egyetlen állampolgára életéért szabadon bocsátani 1027 terroristát, köztük 279 gyilkost. (Ennyi életfogytiglanra ítélt terrorista van a most szabadlábra helyezettek között.) A másikon az a Hamasz nevű szervezet, amely az emberélethez úgy viszonyul, hogy robbanóanyaggal telerakott övet köt öngyilkos merénylőnek kiképzett palesztin férfiak, nők, gyerekek derekára, és elküldi őket ártatlan civileket gyilkolni. Egy szervezet, amely nem ismer tabukat.
A felfogásbeli különbséget mutatja az a fogadtatás is, amely a kiszabadult palesztin terroristákat Gázában, illetve Gilád Salitot Izraelben fogadta. A Hamasz-vezetők nemzeti ünneppé nyilvánították október 18-át. Kétszázötvenezer palesztin éljenzett a határ és Gáza város közötti úton. A transzparensek a túszejtés folytatását követelték: „Még három Gilád, és minden palesztin fogoly szabad.” Békülékeny hangot a szabadon bocsátottak első interjúi sem ütöttek meg. Valamennyien a fegyveres harc folytatását követelték.
Izraelben a család és a miniszterelnök fogadta Gilád Salitot. Az édesanyja biztosította arról, hogy otthon kedvenc lencsefőzeléke várja libacombbal. A miniszterelnök átölelte a katonásan tisztelgő tizedest, és csak annyit mondott: „Örülök, hogy ismét itthon vagy, Salit.” Mindenki könnyezett.
Izraelben tudják, hogy a fogolycsere kockázatokkal jár. Eddigi tapasztalatok szerint az izraeli börtönökből szabadult palesztinok hatvan százaléka csatlakozott ismét terrorista csoportokhoz. Az elmúlt hét izraeli sajtója is emlékeztetett arra, hogy kik vannak a Gilád Salittal kicseréltek között. Például az a 25 éves Aziz Salha, aki 2000-ben egy rámalláhi rendőrőrs ablakából véres kezeit mutatta a lent őrjöngő tömegnek, amelyekkel meggyilkolt két izraeli katonát. Életfogytiglanra ítélték. A 29 éves Walid Andhas is szabad, akit harminchatszoros életfogytiglanra ítéltek öngyilkos merénylők kiképzése és bevetése miatt. Nyolc évet töltött le. Kiszabadult a múlt héten a „legszebb palesztin nőnek” nyilvánított Amna Muna is, aki hét izraeli fiút csalt Ciszjordániába, hogy barátai meggyilkolják őket.
Ennek ellenére az izraeliek hetvenkilenc százaléka helyesli ilyen arányban is a fogolycserét. Emlékeztetnek a hadsereg alapelvére, hogy minden izraeli katonát hazavisznek élve vagy halva. Fontos ez egy olyan országban, ahol minden nagykorú férfi és nő volt már katona, vagy ma is az. Ugyanakkor érthető annak a tizennégy százaléknak az álláspontja is, amely ellenzi az ilyen arányú fogolycserét. (Például a Sivjvesuur család, amelynek négy tagját meggyilkolták – ketten a most szabadon bocsátottak közül. Kiásták a halottak csontjait, és visszatelepültek velük Hollandiába, ahonnan nagyszüleik kivándoroltak.)
A fogolycsere egyszerre erősítette és gyengítette Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök helyzetét. Gesztusa – legalább átmenetileg – eltereli a figyelmet a lakosság utcai tüntetésekben is megnyilvánuló elégedetlenségéről a szociális és gazdasági helyzet miatt. Javítja tekintélyét külpolitikai téren. Enyhíti azt a feszültséget, amely körülötte kialakult merev politikája miatt. Reményt keltő, hogy parlamenti beszédében Clausewitz mondását idézte, miszerint „békét nem a szövetségesekkel, hanem az ellenséggel kell kötni”.
Feltehetőleg gyengült Mahmúd Abbász, a Ciszjordániában uralkodó Fatah vezetőjének pozíciója a másik palesztin csoporttal, a Hamasszal szemben. Abbász – aki a múlt hónapban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy New Yorkban a palesztin állam felvételét kérte az ENSZ-be – a fogolycsere miatt háttérbe szorult.
De figyelemre méltó, hogy Rámalláhban, ahol évek óta tilos minden Hamasz melletti tüntetés, most az ünnepi felvonulás emelvényén Abbász mellett ott állt a Hamasz egyik alapítója, a börtönből most szabadult Hamász Haszán Joszef. Egyes hírek szerint a két palesztin szervezet folytatni akarja a megszakadt békülési tárgyalásokat. Sőt, esetleges új választások kiírását sem zárják ki.
Kétségtelen, hogy a közel-keleti rendezés első lépése a két palesztin szervezet kibékülése lenne. Ezen a téren sok függ a Hamasztól. Nyugati remény, hogy visszatér a húsz év előtti oslói békeszerződés előírásaihoz, és a terror helyett a tárgyalásokat választja. De több Hamasz-vezető nyilatkozata nem erre utal. Issa Kraka, a fogolyügyek intézésében illetékes gázai miniszter kijelentette: „Bebizonyítottuk, hogy Izraellel szemben csak fegyverrel, és nem tárgyalásokkal lehet eredményt elérni.”
Sok függ a fogolycsere ügyében eredményesen közvetítő Egyiptom további szereplésétől is. Szemben a megbuktatott Mubarak elnökkel, aki a palesztin vitában egyértelműen a Fatah pártján állt, az ideiglenes kairói kormány jó kapcsolatokat épített ki a Hamasszal. Ez a kapcsolat felerősödhet az egyiptomi választások után, amikor – mint várható – megerősödik, esetleg bekerül a kormányba a Muzulmán Testvériség nevű radikális iszlamista mozgalom, amelyből a Hamasz származik.
Bármennyire bizonytalan is a jövő, ez semmit nem von le az október 18-i fogolycsere jelentőségéből. Ez olyan pillanat volt – összegez a Die Welt –, amikor a világpolitika erre az egyetlen eseményre zsugorodott. Olyan pillanat, amely a racionálisan gondolkodó elemzőket sem hagyhatja hidegen. Ami Izrael stratégiai vereségének számíthat, az egyben erkölcsi győzelme egy alapítása óta létéért küzdő országnak. Megkérdőjelezte azoknak az álláspontját, akik keveslik, hogy 1027 palesztinért csak egy izraelit kaptak cserébe. Igazat adott azoknak, akiknek egyetlen emberélet sem „csak”.
A Gilad Shalit-sztori:
