A britek ragaszkodnak a 60 éves egészségügyi rendszerhez
Még a csapból is az egészségügy folyik – kis túlzással bármilyen rádiót vagy tévét, bármilyen újságot nyitnak ki a britek, az egészségügy helyzetéről szóló vita kellős közepébe csöppennek a nyári politikai uborkaszezon csúcspontján. A helyzet furcsaságát tovább fokozza, hogy a briteket lényegében belerángatták ebbe a vitába, amely az óceán túlsó partján kezdődött, Obama elnök egészségügyi reformtervei miatt. A támadások nyomán azonban páratlan egység jött létre: kiderült, hogy a britek még mindig igen fontosnak tartják a társadalmi szolidaritást és az univerzális hozzáférést garantáló egészségügyet.
“Köszönjük, hogy mindig mellettünk van. Az NHS gyakran a különbséget jelenti fájdalom és vigasz, elkeseredés és remény, élet és halál közt”. Ezt a lírai vallomást maga Gordon Brown kormányfő küldte a Twitter oldalára, ahol több, mint egy millióan látták és sok ezren küldtek hasonló támogató üzeneteket. A híres fizikus, Stephen Hawking pedig Washingtonban egy kitüntetési ünnepségen azt mondta: “Nem lehetnék most itt, ha nem lenne NHS”.
Mindenki megőrült? Napszúrást kaptak a britek, hogy egyszerre dicsérni kezdik az NHS-t? A National Health Service (NHS), az állami egészségügyi szolgálat, amely ingyenes és általános hozzáférést biztosít a briteknek a legkülönbözőbb egészségügyi szolgáltatásokhoz, a II. világháború után jött létre, a háborús nélkülözések nyomán, és a mai napig a jóléti állam legfontosabb alkotóeleme.
Az utóbbi években, ahogyan a társadalom átlagéletkora egyre növekedett, és ezzel párhuzamosan a modern gyógyítás egyre költségesebbé vált, az egészségügy is egyre több anyagi gonddal küszködik. A különböző kormányok reformkísérletei nyomán bizonyos problémák megoldódtak, de újak keletkeztek.
A britek életében kicsit olyanná vált az NHS, mint anno a magyaroknak a Patyolat: mindenki szidta, de mindenki használta. Választási kampányok idején rendre csatatérré változott: a politikusok mindegyike látogatást tett különböző kórházakban, ahol ellenfeleit azzal vádolta, hogy tönkre akarják tenni az egészségügyet, bezzeg ők…
Obama és az NHS
A mostani vita azonban minőségileg más. Kirobbanása Washingtonhoz köthető, ahol Obama elnök egészségügyi reformterveinek ellenzői a brit NHS-t a “túlbürokratizált, társadalmasított rendszer” példájának nevezték, amelyben szerintük “jegyrendszerben adagolják a gyógyítást” és az idősektől megtagadják az ellátást.
Obama bírálói azzal is riogattak, hogy “halálbizottságokat” állítana fel, annak az – egyébként a brit kormánytól független- testületnek a mintájára, amely eldönti, milyen gyógyszereket és kezeléseket finanszíroz az NHS.
A konfliktust csak tovább élezte, hogy egy konzervatív európai parlamenti képviselő, Daniel Hannan, végigturnézta a jobboldali amerikai televíziók fontosabb beszélgető műsorait, és azokban kígyót-békát kiabált az NHS-re. Idejétmúlt, igazságtalan és alkalmatlan, meg kellene szüntetni – vélte. Hannan “60 éves hibának” nevezte az intézményrendszert, hozzátéve “senkinek sem kívánom”.
Belpolitikai viták
Több sem kellett ennél a brit politikának. A munkáspárti kormány egészségügy-minisztere, Andy Burnham a Washingtonban a hazája egészségügyi rendszerét csepülő politikust “hazafiatlannak” nevezte, hozzátéve: a képviselő megmutatta, mennyire ellentmondásosak a konzervatívok az egész egészségüggyel kapcsolatban.
Azokra a vádakra reagálva, hogy a kormány miért nem védi meg az egészségügyet az amerikai támadásoktól, így felelt: “Igenis, kiállunk az NHS mellett, és gondunk lesz rá, hogy a nemzetközi média korrekten számoljon be róla. Ezért csalódás nekem Daniel Hannan. Szinte hazafiatlannak érzem, ahogy megszólal, mert nem képviseli a brit polgárok többségének véleményét, amit mond, az sértés az NHS majdnem másfél millió dolgozójára nézve is”.
A konzervatív párt vezetője, David Cameron természetesen nem maradt adós a válasszal. Megerősítette, hogy a konzervatívok teljes mellszélességgel kiállnak az NHS mellett, annak finanszírozását akkor sem fogják csökkenteni, ha hatalomra kerülnek, sőt több pénzt adnak majd az egészségügynek, és fejlesztését legfontosabb feladatuknak tekintik. Egyben el is határolódott Hannan véleményétől.
Megtörtént tehát a csoda: a Munkáspárt és a konzervatívok, ha egymással nem is értenek egyet, vállvetve állnak ki az NHS jövője mellett, és védik a brit egészségügy rendszerét és alapelveit.
Megvédik az NHS-t
Mert valóban lehet, és jogosan lehet támadni az NHS-t: az orvoshiányt, a hosszú várólistákat, esetenként a pénzhiány miatti korlátozásokat. Ám most az összehasonlításban kiderül: van mire büszkének lenni.
Bár minden elemző hangsúlyozza: a két ország egészségügyének működése nem vethető össze. Az USA nemzeti jövedelmének 16, Nagy-Britannia 8,4%-át költi egészségügyre. (Franciaország 11-et, Szingapúr például 3,4%-ot). Az amerikaiak számára ismeretlen dolog az, hogy egy kezelésre vagy műtétre várni kell. Mindezzel szemben áll viszont az a tény, hogy 45,7 millió amerikainak semmiféle egészségbiztosítása nincs, további 20 milliónak csak nagyon minimális.
Egy amerikai nem lenne hajlandó még két hetet sem várni egy műtétre, akkor sem, ha ezért cserébe mindenki más is hozzájuthatna egészségügyi ellátáshoz – mondta egy amerikai kommentátor a BBC vitaműsorában. A brit szakértők egyöntetűen hangsúlyozták: a britek számára a társadalmi szolidaritás még ma is nagyon fontos érték. A brit társadalom nem fogadná el az egészségügy színvonalának emelését azon az áron, hogy milliókat kizárjanak belőle.
Ilyen értelemben rendkívül hasznos ez a vita, hiszen legalább tisztázta, mit tart fontosnak a társadalom és milyen árat hajlandó azért fizetni.
Ez természetesen nem zárja ki, hogy a gazdasági válság nyomán további kemény viták legyenek arról, mennyi jut oktatásra, egészségügyre és más közszolgáltatásokra, és ha bármelyikre többet akar költeni az ország, azt minek a rovására tegye. Ez a vita nem úszható meg, és a jövőre esedékes választások egyik legfontosabb kampánytémája éppen az egészségügy jövője lesz.
Ha szeretne több angol témájú cikket olvasni, kattintson a
www.angolosan.huoldalra!
