Zene » Az Európa, újratöltve
Igen, újratöltve, de nem az olykor vénnek becézett kontinens, hanem a zenekar, az Európa Kiadó, amely Menyhárt Jenő vezérletével újabban a Cseh Tamás Program keretében nyűgözi le a fővárosban és vidéken nem csak a törzsközönségét. Most új albumra készülve játszották a dalaikat, ezúttal egy erre a célra nem igazán alkalmas helyen, a Bartók Béla 32 névre keresztelt teremben, ahol a rajongók nem nagyon élhették ki „mozgásigényüket”. Ülőkoncert – hajtogatta ironikusan M. J., nem is egyszer az est folyamán. Ám amit a koncert hallgatósága veszített ezzel, visszanyerte a szűk terem intimitása által. Ütősebb lett az üzenet, hevesebb az átélés, forróbb a fogadtatás, és végül a rockmánia sem szorult hagyományos keretek közé.
El lehet gondolkodni azon a múlt pénteki, majd a vasárnap megismételt koncert után, hogy miért megunhatatlan az Európa Kiadó produkciója. Miért ez a rendszeres feltámadás? Hogy a nagy elődök (Illés, Fonográf, Omega) bálványai ledőltek, de ez az ugyancsak nem éppen ifjú formáció még bírja, sőt viszi a prímet, folyton az élen van. Talán azért, mert valamiben ők győztek: szerencséjük volt, hogy később jöttek, mint az emlegetett elődök. Ők már nem hittek, nem hihettek ’68-as illúziókban, nekik a jeges nyolcvanas évek tiltakozó üvöltésre ingerlő valósága jutott. Azóta is ezt kiáltják világgá, dalszövegeik és zsigerekig hatoló zenéjük ezt sugározza és erősíti fel a vesztesnek cseppet sem tűnő rajongókban.
Előzenekarként egy viszonylag új formáció, a Krasznai–Bujdosó-duó mutogatta oroszlánkörmeit. A Karády-utánzás kényszerű, ám mégis sikeres álruháját elhagyó Krasznai Tünde gitárkísérettel adott elő egyéniségéhez még jobban illő magyar és külhoni nótákat – köztük egy sajátot is. Alig félórás produkciójuk azt sejteti, hogy szép jövő vár erre az úgyszintén vulkanikus örömzenélésre.
KELECSÉNYI LÁSZLÓ
