WSJ: Orbánnal kezdeni kell valamit
A volt német védelmi miniszter aggasztónak nevezi, hogy az Európai Unió vezetőinek fogalmuk sincs, mitévők legyenek a világra leselkedő veszélyek láttán, ideértve a maláj utasszállító gép lelövését, az Iszlám állam terroristáinak villámgyors előretörését, valamint azt, hogy Orbán Viktor a demokráciával szembemenve csodálatát fejezte ki Putyin iránt – írja a Wall Street Journal.
A három esemény között látszólag nincsen összefüggés, pedig nagyon is van, az EU ugyanakkor az intézményes bénultság állapotába került – mutat rá Karl-Theodor zu Guttenberg –, kiemelve, hogy mindezek az események jelzik: súlyos fenyegetések érik a földrész stabilitását, amire közösségi szinten kell válaszolni.
Márpedig Oroszország tovább nyomul előre, ha nem állítják meg Kelet-Ukrajnában. És a télen sok millió európai maradhat fűtés nélkül, ám a kontinens legjobb esetben is csak fél szívvel reagál.
Viszont mindeközben a franciák ragaszkodtak ahhoz, hogy hadihajót adjanak el Moszkvának, egy másik uniós tagállam pedig modellként dicséri a putyini Oroszországot. Elég fura, hogy a francia Mistral-üzlet és Orbán hírhedt beszéde nagyobb nyugtalanságot váltott ki a tengerentúlon, mint Európában.
És akkor még ott van a gázai viszály, amelynek lecsendesítésére az EU nem sokat tett, pedig tehetett volna. Arról nem beszélve, hogy a túszok kiváltásával az uniós kormányok rendszeresen támogatják az iszlám szélsőségeseket.
Európának azonban átfogó stratégiát kell kidolgoznia, de ilyet még messze nem látni. Így haladéktalanul legalább a következőket kellene megcselekednie:
1. Junckernek már most át kell vennie a Bizottság irányítását,
2. gyorsan ki kell nevezni az új brüsszeli biztosokat, de nem azon az alapon, ahogyan Mogherini, a külpolitikai zöldfülű elnyerte hivatalát, mert az ő megbízatása történelmi hiba, hiszen éppen példátlan kockázatok leselkednek a világra,
3. Az uniónak mostantól politikai egységként kellene foglalkoznia a biztonsági kérdésekkel, ideértve hogy nem váltja ki a túszokat,
4. a tagállamoknak többet kell költeniük katonai célokra, a NATO fenntartására.
Karl-Theodor zu Guttenberg idézi, hogy egy történész alvajáróknak nevezte az 1. világháború körüli időszak politikusait, mert nem tudták felmérni egyéni akcióik nagyobb, rendszerszintű következményeit. Ma a vezetők nem képesek belátni, hogy Európa küszöbéhez értek a fegyveres konfliktusok. A mai alvajárók nem érzékelik, hogy mit okoz a tétlenségük, épp ezért ideje felébredni.
