Elkerülhető a járvány második hulláma – Jakab Zsuzsanna, WHO: Egy éven belül nem lesz hatékony vakcina

Ön szerint mikorra készül el a tömegesen alkalmazható oltóanyag?

Több ezer kutató dolgozik a vakcina, a gyógyszerek és a különböző diagnosztikai eszközök kifejlesztésén. Bizonyos területeken már folynak a klinikai vizsgálatok, ám ezeket még több kutatási kör követi. Mi úgy számoljuk, hogy a következő egy évben még nem lesz hatékony vakcina, ám a WHO mindenesetre máris együttműködést alakított ki globális partnercégekkel. Ennek az a célja, hogy amikor az oltóanyagok elkészülnek, minél gyorsabban befogadhassuk őket az immunizációs programokba, legyenek minél előbb tömegesen hozzáférhetők. Az a legfontosabb ugyanis, hogy a lehető leggyorsabban felépítsük a lakosság körében az úgynevezett nyájimmunitást, ami sajnos még meglehetősen alacsony szinten van.

A földön jelenleg 7,7 milliárd ember él. A tudósok szerint a nyájimmunitáshoz a közösség legalább hatvan százalékának védettségére van szükség. Tehát 4,5 milliárd embert kell beoltani?

Az immunitást szerencsére nem csak oltással lehet megszerezni, hiszen tünetmentesen vagy tünetekkel, de nagyon sokan átmennek a fertőzésen. Még akkor is, ha őket ismét megbetegítheti a vírus, valamiféle védettséget mégiscsak felépítenek. Az viszont biztos, hogy a lakosság 60-80 százaléka immunitást kell hogy szerezzen. Ez a feltétele annak, hogy a járvány ne terjedhessen tovább.

Jakab Zsuzsanna, a WHO magyarországi főigazgató-helyettese

Tévednek azok a kutatók, akik szerint ez világméretekben akár évekbe is beletelhet?

Reméljük, hogy nem így lesz. Ezért olyan globális partnerekkel dolgozunk együtt, akik hozzásegítik a világot, hogy amint elkészül, tömegméretekben lehessen gyártani a vakcinát. Azt szeretnénk, ha a következő, a 2021-es esztendő lenne az utolsó, amikor még együtt kell élnünk ezzel a vírussal.

Tudjuk-e pontosan, hogy a fertőzöttek immunitást szereznek? A nemzetközi sajtóban sok példát említettek arra, hogy voltak, akik újra megkapták a betegséget.

Nincs semmilyen biztosíték arra, hogy aki egyszer átesett ezen a betegségen, az nem kaphatja meg újra. Ezt a kérdést a kutatók most vizsgálják, egyelőre még keressük a megbízható tudományos választ. Ebből a szempontból is fontos, hogy más országok mellett Magyarország is elkezdte annak felmérését, hogy milyen mértékű immunitás alakult ki az országban.

Lehet, hogy a vakcina esetében is kiderül majd: a szervezet ugyan reagál rá, de ez nem zárja ki az újabb megbetegedést?

Pont az a cél, hogy olyan vakcinát gyártsunk, amely megakadályozza az újabb betegség kialakulását. Ezért is nehéz a feladat, ezért kell hozzá nagyon sok klinikai vizsgálat.

Mindenki arra kíváncsi, hogy mikor élhetünk megint úgy, mint a járvány előtt.

Európában fokozatosan javul a helyzet, a kivétel Kelet-Európa, tehát elsősorban Oroszország és a posztszovjet térség. Úgy látjuk, hogy az Európai Unió tagországai hamarosan újra tudják indítani a gazdaságukat. Ahol nem vagyunk még túl a nehezén, az elsősorban Afrika, Dél-Amerika, illetve számos ázsiai ország, ahol gyengébbek az egészségügyi rendszerek és nagyobb a népsűrűség.

A gazdaság újraindítása azonban önmagában nem jelenti azt, hogy az élet visszatérhet a megszokott kerékvágásba.

Igen, még legalábbis hosszú hónapok kellenek ahhoz, hogy vakcinák, gyógyszerek és új diagnosztikai eszközök alkalmazásával ki tudjuk alakítani a nyájimmunitást. Addig türelmesnek kell lennünk, ha el akarjuk kerülni, hogy kialakuljon a járvány második, pusztító hulláma. Ahhoz, hogy ezt elkerülhessük, összehangolt, jó stratégia kell. Annak három meghatározó iránya van. Az egyik, hogy minden egyes esetet felderítsünk, elkülönítsünk és kezeljünk. Tehát széleskörűen kell tesztelni, és elengedhetetlenül fontos a kontaktok felderítése is. Ez a legfontosabb stratégiai irány, amely most, a gazdaság újraindításakor minden országban előtérbe kell hogy kerüljön.

Koronavírus - A budapesti Szent János Kórház COVID osztálya

Fotó: kormany.hu/Árvai Károly

Gondolom, a távolság megtartására is mindaddig szükség lesz, amíg nem lesz meg a nyájimmunitás.

Igen, a másik stratégiai irány a fizikai távolságtartás szabályainak a betartása a munkahelyeken, a tömegközlekedési eszközökön, éttermekben, üzletekben, szórakozóhelyeken. És használjuk az arctakarás különféle módszereit is, amelyek minket és a többieket is védenek a fertőzésektől. A harmadik stratégiai irány pedig a higiéniai intézkedések hatványozott betartása. Mindebben óriási felelősség hárul minden egyes emberre, miközben persze a kormányoknak is meg kell tenniük mindent, ami tőlük függ. Nagyon fontos, hogy továbbra is megvédjük az egészségügyi dolgozókat, különösen azokat, akik az első vonalban dolgoznak. Elképesztő munkát végeznek, és megérdemelnek minden tiszteletet, védelmet és megbecsülést. Védenünk kell őket, hogy ne betegedjenek meg, nem mellesleg azért, hogy nehogy ők adják tovább a fertőzést.

Azt halljuk, hogy a gócpontok jellemzően a bentlakásos intézmények, tehát az idősotthonok és éppen a kórházak, ahová gyógyulni mennek az emberek. Közben viszonylag magas, tíz százalék feletti arányban fertőződnek meg az egészségügyi dolgozók.

Így van. Ezért kell az egészségügyieket ellátni megfelelő védőruhákkal, maszkokkal, higiénés eszközökkel. És ami nagyon fontos: meg kell őket tanítani arra, hogy ezeket a védőruhákat hogyan kell fel- és levenni. Ez nem kézenfekvő dolog. Ha valaki korábban műtőben dolgozott, akkor nyilván tudja, de azokat, akik most kerülnek be az első vonalba, erre külön meg kell tanítani. Az ebolajárvány idején sajnos volt példa arra, hogy nővérek azért fertőződtek meg, mert nem tudták megfelelőn használni a védőfelszereléseket. Természetesen különleges figyelemmel kell kísérni a bentfekvéses intézményeket, a járványkórházakat, a rokkantak otthonait, a vakok és gyengénlátók intézeteit. És persze az idősotthonokat, amelyek nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon fertőzési gócpontként kerültek a figyelem középpontjába.

Az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója, Dr. Tedros, egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a védekezés neheze még előttünk áll. Ez mit jelent?

Ez elsősorban Afrikára, Dél-Amerikára és Ázsia egyes országaira vonatkozott, ahol a fertőzések száma most fokozatosan emelkedik. Sok országban igen gyengék az ellátórendszerek, és milliók élnek zsúfolt nagyvárosokban. Ilyen körülmények között könnyebben terjed a fertőzés, és sokkal nehezebb megvalósítani az emberek között a fizikai távolságtartást is.

Az Associated Press hírügynökség által idézett szakértők lehetségesnek tartják, hogy Afrikában háromszázezer ember életébe kerülhet a járvány.

Én nem szeretnék spekulációkba bonyolódni. Minden attól függ, hogy az ellátórendszerek milyen állapotban vannak, hogy sikerül-e felkészíteni őket a fertőző betegek fogadására, sikerül-e számukra beszerezni a megfelelő védőfelszereléseket, lélegeztetőgépeket. A másik nagy gond, hogy ezekben az országokban gyakran túl sok egészségügyi dolgozót csoportosítanak át a koronavírus elleni küzdelemre, és ezért nem marad kapacitásuk arra, hogy folytassák a fontos népegészségügyi programokat. Ez kihat a tuberkulózis és a malária elleni védekezésre, a HIV-fertőzés vagy az elhanyagolt trópusi betegségek megelőzésére, kezelésére. A mi üzenetünk minden országnak az, hogy kiegyensúlyozottan kell folytatni az egészségügyi programokat. Az ebola idejében is voltak országok, ahol a többi népegészségügyi kihívás több halálos áldozatot követelt, mint maga a vírus. Az oltási programok folytatása például kiemelkedően fontos, mert ismét felüthetik a fejüket olyan halálos betegségek, mint a kanyaró, a rubeola, a tífusz.

A WHO képes segíteni azoknak az országoknak, ahol erre a legnagyobb szükség van? Hiszen az Egyesült Államok éppen most, a világjárvány idején függesztette fel az világszervezet támogatását. Sikerül befoltozni a léket, amelyet ez ütött a költségvetésen?

Hadd kezdjem ott, hogy az Egyesült Államok hagyományosan kiváló partnere a WHO-nak. Rendszeres és intenzív az együttműködésünk, hiszen Washington a globális egészségügyben mindig is vezető szerepet játszott. Rengeteg népegészségügyi programot finanszírozott, és finanszíroz a világ minden táján most is, részben a világszervezeten keresztül, részben pedig közvetlenül. Mi fenn szeretnénk tartani ezt a kiváló együttműködést, és azt reméljük, hogy erre megtaláljuk a megfelelő megoldást Trump elnök úr bejelentése után is. Egyelőre még érvényben vannak a korábban aláírt szerződéseink, az új megállapodásokról kell további egyeztetéseket folytatnunk. Jelenleg ott tartunk, hogy az amerikai kormányzat 60-90 napon belül tájékoztat bennünket az elnöki döntés alapján elvégzett vizsgálat eredményéről. A világszervezet partnerei közül ugyanakkor több ország és számos alapítvány felajánlotta már a segítségét arra az esetre, ha valóban kiesne a költségvetésünkből az Egyesült Államok hozzájárulása. Mi azonban bízunk abban, hogy sikerül megnyugtató megoldást találni, hiszen elsősorban nem a WHO szervezetéről van szó, hanem arról, hogy a globális járvány idején a világ különböző térségeiben az emberek védelmében képesek legyünk támogatni az életmentő népegészségügyi programokat.