Welsz-ügy: „Elhunytakat nem veszünk fel a tanúvédelmi programba”

A Népszabadság szerint a Simon-ügyből, illetve korábban a Sólyom Airways lehetséges megmentőjeként és a Bamako Rally szervezőjeként megismert Welsz Tamás „piaci források szerint” bajba jutott vállalkozók sorának segített megúszni a vagyonosodási vizsgálatot különféle trükkökkel, és nem kis részben afrikai kapcsolatai révén. E források és a hatóságok birtokában lévő információk alapján az valószínűsíthető, hogy Welsz és köre néhány év alatt közel 100-120 milliárd adózatlan forint eltüntetésében segédkeztek.

A Népszabadság megérdeklődte volna, mit szól mindehhez a NAV, amely 2008-ban a Külügyminisztérium által Welsz ellen kezdeményezett titkosszolgálati vizsgálat keretében már végzett vagyonosodási vizsgálatot Welsz Tamásnál, s már akkor milliárdos adóhiányt állapítottak meg nála. Hiába kérdezte azonban a Népszabadság a NAV adószóvivőjét, még a kérdést sem tehették fel, hiszen minden adótitok. Még az is, hogy feltűnt-e az adóhatóságnak Welsz milliárdos üzlete, nyomoztak-e ellene, vagy legalább az ügy nyilvánosságra jutása óta tettek-e bármit is, hogy – ha Welsz valóban bonyolított afféle üzleteket, mint amelyekről a hírek szólnak – legalább utólag beszedjék tőle (azaz már az örököseitől) azt, ami az államot megilleti.

A Welsz-birodalom még 2008 után is virágzott. Folyt az útlevélbiznisz; a 30-50 ezer euróért kínált Bissau-guineai útlevél utazásra nem, bankszámlanyitásra azonban – mint azt Simon Gábor esete is bizonyítja – alkalmas okmány. Folyt tovább az afrikai rendszám- és forgalmiengedély-árusítás is; a Bissau-Guineában hétköznapinak számító CC-s kezdetű rendszámokért nálunk szinte ölre mentek a notórius gyorshajtók, főleg azok igényelték, akiknek Bissau-guineai útlevelük is volt.

Állítólag 2009 táján virágzott fel igazán a „bajba jutott vállalkozók” segítése, azaz a piramisjáték-rendszerben bonyolított pénzmosás. Aki nemcsak a saját adózatlan jövedelmét legalizáltatta, hanem új ügyfelet is hozott, többet kapott vissza zsebbe, mint a mezei ügyfelek.

Közben a Blikk azt írta, ismeretlenek kifosztották Welsz Logodi utcai irodáját, ahonnan korábban a rendőrség teherautónyi dokumentumot vitt el az ügyészségre, de sok értékes dolgot még ott hagytak. Az ügyben eljáró Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője szerint amire nekik szükségük volt, elvitték, azaz helyben őrzéssel semmit nem foglaltak le.

A rendőrség csak kora délután adta ki a cáfolatot, miszerint senki nem tört be Welsz irodájába. Valaki megrongálta a zárat, emiatt az I. kerületi kapitányság rongálás gyanújával el is rendelte a nyomozást, de a helyiségekbe senki nem hatolt be, és onnan semmit nem vitt el – derült ki a rendőrség közleményéből, amely egy fél mondattal cáfolja a közleményben meg nem nevezett Népszava azon közlését is, miszerint Welsz Tamás valójában nem is halt meg.

A lap két egymástól független titkosszolgálati forrásra hivatkozva azt közölte, hogy Welsz Tamást bevonták a tanúvédelmi programba. Erről az ügyészség sem tudott, noha az ő első számú gyanúsítottjuk volt Welsz. A rendőrség közleményében ezzel kapcsolatban csak annyi olvasható: „Közismert tény: a férfi egy fővárosi egészségügyi intézményben a gondos orvosi ellátás ellenére hunyt el.”

„Elhunytakat nem veszünk fel a tanúvédelmi programba” – mondta egy rendőrségi illetékes a Népszabadság érdeklődésére. Ám arra, hogy elkészült-e már Welsz Tamás ügyében a toxikológiai vizsgálat, tudható-e halálának pontos oka, a vonatkozó törvényi előírásokra tekintettel még senki nem adott választ.