Vitézy terepasztala

„Próbáljuk meg. Ne tagadjuk meg tőle az esélyt” – mondhatták a városháza új urai 2010 őszén, amikor az új holding, a BKK élére kerestek megfontolt, mégis dinamikus, újító szellemű vezetőt. Vitézy Dávid diplomáján meg sem száradt a tinta, nemrég hagyta el a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaságtudományi Karát, de közlekedésszervezési ügyekben már akkor sem volt mai gyerek. A VEKE (Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület) szóvivője mögött szövevényes szakmai és politikai múlt állt. Ezért esett Tarlósék választása az ifjúra, aki zsenge kora ellenére éveken át (2007. január–2009. december) a BKV felügyelőbizottságának tagjaként verte a tüzet (leleplezett, fellépett, szivárogtatott), a Demszky-féle városvezetés legnagyobb riadalmára.

Rokoni háttér

Persze nehezen hihető, hogy a kinevezés kizárólag Tarlós István jó szemét, briliáns káderpolitikáját dicséri. Kaphatott a kinevezéshez „baráti jó tanácsokat”, de a főpolgármester nyerő típus, aki, ha ráapplikálnak valakit, hajlamos az ötletet sajátjaként befogadni és forgalmazni.

– Hogy Orbán (és rokonsága) parancsol-e Tarlósnak, konkrétan nem tudom (pontosabban, ez nyilván nem kérdés) – morfondírozik Horváth Csaba volt főpolgármester-helyettes –, de hogy Tarlós nem ugráltathatja Vitézyt, az egyértelmű. Talán „elmennek egymás mellett”, ez a jó kifejezés. Tarlós nem tud, nem is akar felügyeletet gyakorolni, és Vitézynek sincs szüksége Tarlós úr tanácsaira – véli a szocialista politikus.

De Vitézy Dávid politikai hátterénél fontosabbak családi kapcsolatai, amelyek fölöttébb változatosak, legalább hatvan év történelmi lenyomatát viselik. Anyja, Hankiss (korábban Erdős) Ágnes elkötelezett holdudvari harcos, „polgári együttműködő”, Erdős Péter szocpopfejedelem (Neoton Família) lánya, snagovi „gyermekszáműzött”, a Fidesz brüsszeli EP-képviselője. Nagyanyja, Köves Erzsébet Losonczy Géza titkárnőjeként keveredett Romániába. Apja Vitézy László filmrendező, egyik apai nagybátyja, Tamás módos üzletember, a Helyi Téma lapcsoport nagy hatalmú tulajdonosa, másik nagybátyja, Vitézy András Antall József volt tanácsadója, a BÁV egykori vezetője, az LRI korábbi miniszteri biztosa. De náluk is fajsúlyosabb egyéniség féltestvére, Vitézy Zsófia újságíró, anyai ágon Orbán miniszterelnök unokatestvére. Dávidot – a vélelmek ellenére – az Orbán családhoz vérrokonság nem köti.

– Enélkül is csak baja származott ebből – mondja Dorner Lajos, a civil anyabázis, a VEKE elnöke, Vitézy harcostársa. – Az „erős rokoni háttér” legalább annyira átok, mint áldás. Nagyon megszenvedheti.
Ha így van, Dávid jól titkolja ezt.

Ám a tehetség minden gátat ledönt. Mondjuk úgy: Vitézy tehetsége a pártfogók és rokonok „nyomása ellenére” kibontakozhatott. A legendárium szerint már kiscsoportosként vonzódott a kisautókhoz, favonatokhoz, vészcsengőkhöz és trolikhoz, hajlamai az iskolában a matchboxok (főleg a buszok) irányába vitték. Kezdettől világos volt, hogy a fiúcskából nem lesz tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász; minimum diszpécser, jegypénztáros vagy bérletellenőr.

De a kis Dávid – híven a családi hagyományhoz – ennél is magasabbra tört. Budapest kormányosa akart lenni. A 49-es busz vonalán felcseperedő gyermek már tizenévesen ismerte a BKV szervezeti felépítését, adminisztrációs rendszerét, kívülről fújta a menetrendkönyveket, focizás, csajozás helyett diszpécserek, sofőrök, pályamunkások társaságát kereste. Mondják: maga is szerkesztett menetrendeket, kicsit úgy, mint a gyermek Antall József, aki leckeírás után társaival miniszterelnökösdit játszott a gangon. Sajtóforrások gyakran említik a csodagyerek életének meghatározó élményét, amikor a BKV irányító központjába látogatva megoldott egy válsággal fenyegető közlekedési zűrzavart, tanácsaival átszervezve a város forgalmi rendjét.

Hagyói hagyományok

Sorsunk és Dávid sorsa ezzel meg is pecsételődött: Budapest utazóközönségét semmi sem mentheti meg többé egy kiadós forgalomszervezéstől. Igaz, ezzel nem áll egyedül. Vannak haladó hagyói hagyományok. A tárgyalására váró volt főpolgármester-helyettes 2008 nyarán átírta volna a BKV paraméterkönyveit, negyven buszjáratot törölve el. A Műegyetemen tartott lakossági fórumon Vitézy Dávid zajos közönségtámogatás mellett megütközött Hagyóval, aki feldúltan a rakpart irányába távozott. Vitézy újra megmentette városunkat.

De a java ezután következik.

A BKK létrehozásának célja a szervezeti újítás, amelynek lényege, hogy a megrendelő elkülönüljön a szolgáltató apparátustól. Mégiscsak egészségtelen, korrupcióra hajlamosító körülmény, ha egy szolgáltató cég megbízója, megrendelője, beszerzője és néha beszállítója is önmagának.

– Az elv helyes, a minta – Ekés András, a Városkutatás Kft. vezetője szerint – a hasonló szerepet betöltő londoni szervezet (a TfL) lehet.

Lehet, de a magyar gyakorlat már induláskor gellert kapott. Horváth Csaba – ő nyilván ellenérdekelt – állítja, hogy a bürokratikus funkciók fokozatosan duplikálódnak, kialakulnak a bántó párhuzamosságok. Kifejezetten rossz vért szül, hogy a holdinghoz kerülő kollégák magasabb bérért végzik ugyanazt a munkát, mint az alulfizetett BKV-alkalmazott.

Mert a BKV – Vitézy ide, „utasbarátabb szemlélet” oda – valóban megrogyott. Az elmúlt évtizedekben oly gyakran emlegették, hogy ilyen-amolyan (műszaki, költségvetési, szervezeti) válságban van, hogy most, amikor valóban itt a baj, a nagyközönség nem veszi komolyan. Húszéves kelet-európai hagyomány, hogy az állam, az önkormányzat megrendeli a létfontosságú szolgáltatást, amelyet a közlekedési cég teljesít, a tulajdonos pedig (saját cégének) nem fizet. A politika ezt azzal üti el, hogy ha bajban vagy, vegyél fel hitelt, én támogatlak. Hitelt ilyen adós csak állami garanciavállalás mellett kap. És Orbánék most ki akarnak szállni. A kérdés persze nem az, hogy jogilag megtehetik-e. A kérdés az, hogy mi lesz Budapesttel.

Lerobbant busz

Ezen a ponton lép be a történetbe Vitézy. Az ő feladata lenne beindítani a BKV lerobbant buszát, rendezni a budapesti parkolás gondjait. A fejlődés ellentmondásos, az önbizalom annál ígéretesebb. Még a VEKE elnöke, Dorner Lajos is azt mondja: Vitézy hajlamos túlterjeszkedni önmagán. Például akkor, amikor személyesen dönt negyven busz cseréjéről, a megdöbbenést keltő „bugyikék” karosszériáról. A közönség ebben konzervatív. A pestiek százhúsz éve úgy tudják, hogy sárga a villamos, sötétkék a busz, piros a troli. Vitézy buszai úgy festenek Pesten, mint egy csapat go-go girl a szentmisén. Egyre inkább úgy tűnik: a pesti tömegközlekedés Dávid magánterepasztala lesz, Tarlós pedig mossa kezeit. („Ti akartátok.”)

Sínek, váltók

De nem is ez a legnagyobb baj. A fő gond a pénzügyi zűrzavar. A BKV évi 135 milliárdos költségvetéssel működik. Ebből korábban 76 milliárdot a költségvetés vállalt, 2012-től megfelezve az összeget (32 milliárd), megtűzdelve a „kedves ígérettel”, hogy a ciklus végére a kormány végleg kiszáll. Az év elejei megállapodást drámai feltételhez kötötték. A ciklus végére a támogatásnak el kell tűnnie. Ehhez képest rendelkezésre áll 50 milliárdnyi jegy- és bérletbevétel (túlzottan nem bővíthető), és ma hiányzik 40 milliárd. Jöhet az új hitel és a kormánygarancia, amely a várakozások szerint elmarad. Mi léphet a helyébe? Egyelőre a pánik. A kétbalkezes dugódíj-hídpénz ötletsorozat a városházi hisztéria jele volt.

Mit érzékel mindebből az immár huszonhét éves BKK-kapitány? Tudja-e, hogy generális a baj? Hogy hipermodern holdingja alól a BKV hamarosan kidől?
A városháza egyik volt prominense ezt négyszemközt meg is kérdezte tőle. Érdekes párbeszéd volt.

– Vitézy nem bolond – mondja az extanácsadó. – Amikor beszélgettünk, és szemére vetettem, hogy vidáman játszadozik, átszervez és ötletel, miközben anyagilag megzuhan a tömegközlekedés, rám nézett, és nyíltan kimondta: meggyőződése, hogy a finanszírozás a hazai politikai viszonyok között pillanatnyilag úgyis megoldhatatlan. Az ő életében ez már nem változik. A kormányok mindig beszállnak, ha minden kötél szakad. Vagy beléphet egy új adó. Ezért morálisan felhatalmazva érzi magát arra, hogy ötleteit élesben kipróbálja.

Most ezt látjuk. Utastájékoztatási rendszert, BKV-vízibuszokat. Utóbbiakról mondják maliciózus ellenzékiek: még szerencse, hogy párban futnak, mert ha az egyik süllyed, a másik majd kivontatja. De a BKV magányos hajó.

A „távlatos sajtótájékoztatók” a Vitézy-korszakban egyre formásabbak lettek. Egyre többet tudunk arról, mi lesz majd egyszer, tíz év múlva. És egyre bizonytalanabb, mit hoz a holnap. Vitézy a válságokat nemigen szereti. Az új tervekhez vonzódik igazán. Feje tele van számokkal, időpontokkal, villamostípusokkal. Elképesztő, szinte autisztikus részletmemóriája van.

Miért hajszolná a sivár praktikumot? Kapott egy grandiózus terepasztalt sínekkel, váltókkal, sofőrökkel. A megállókban miniatűr utasokkal. Azok lennénk mi. A bábokat Vitézy tologatja.