Vigyázat! Végleg elveszíthetjük a magánnyugdíj-vagyonunkat

Arról, ahogy a kormány a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának lenyúlását kezeli, a régi vicc jut az ember eszébe, amikor a kutya farkát nem egyből tövig vágták le, hanem kétcentinként, mert nem akartak egyszerre túl nagy fájdalmat okozni neki. Miközben nagy hangerővel azt propagálják, milyen jó ez mindenkinek, ahogy fokozatosan kiderülnek a részletek, egymás után kapják az emberek az újabb és újabb pofonokat. A hivatalos kijelentések szavatossági ideje egyre rövidebb, már csupán néhány nap elég ahhoz, hogy cáfolják korábbi állításukat. Eredetileg arról volt szó, hogy 14 hónapra az állami büdzsébe irányítják át a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket. Aztán kiderült, hogy szeretnék, ha az emberek visszalépnének az állami rendszerbe, és erről 2011 december 31-éig dönthetnek. Ezzel párhuzamban minden eszközzel próbálták lejáratni a magánpénztárakat, spekulánsok tőzsdézésének minősítve a tevékenységüket. Pechükre nem csak független szakértők, de még a gazdasági minisztériumban készült elemzések is cáfolták a vádakat.

Nem csoda, hogy a felmérések szerint a pénztártagok többsége nem hitte el, hogy az állami nyugdíj jobb lesz neki, mint a saját számlán gyarapodó és örökölhető magán-megtakarítás, ezért túl kevesen fontolgatták az átlépést, még fele sem a remélt és a középtávú büdzsébe már be is kalkulált 90 százaléknak. A kormány még egy kísérletet tett és beígért mindent: a pénz magánszámlákra, külön alapba kerül, reálkamatot hoz és örökölhető lesz. Alig pár nap múlva kiderült, hogy ebből semmi sem igaz, hanem a mézesmadzagot a sutba dobva jött a bunkósbot: ha valaki nem lép át, elveszti teljes állami nyugdíjrészét, és csak annyira számíthat, amennyit ő maga a magánpénztárba befizetett, a munkáltatói befizetést egyszerűen elfelejtik. Ráadásul "dönteni" január 31-éig kell, s ha valaki nem csinál semmit, automatikusan átkerül az állami rendszerbe.

Ez a zsarolás oly mértékben sérti az alapvető polgári, alkotmányos jogokat, hogy kiderül belőle: a Fidesz-kormánynak annyira kell a pénz, hogy már a látszat látszatára sem ad. Elképesztő cinizmussal és arroganciával lép túl minden jogállamban áthághatatlannak minősülő törvényi és erkölcsi korlátokon, egyetlen világos üzenettel: elveszem, mert megtehetem, enyém a hatalom és azt csinálok veled, amit akarok. S ha már lúd, legyen kövér: a lenyúlást szolgáló törvényjavaslatban már szó sincs a korábbi ígéretekről, a besepert pénzek külön kezeléséről, hanem kimondva is közvetlenül felhasználható az aktuális költségvetésben. Hogy félreértés ne legyen, még a "járulék" szó helyett is "hozzájárulás" az új terminus, jelezve, hogy a most befizetett pénznek semmi köze nincs a későbbi nyugdíj összegéhez. Mikor már azt hittük, hogy ezt tovább már nem lehet fokozni, alábecsültük a kormányzat kreativitását: a hét végén jött a hír, hogy a tőlünk elvett nyugdíjvagyon hozamrésze után még SZJA-t is fizettetnek velünk!

Még néhány nap, és a kétharmados többség mindezt megszavazza, és attól kezdve jogszerűen lopnak és sarcolnak meg bennünket. Ennek a brutalitásán az a cinikus lépés sem változtat, ha úgymond adókedvezményt kapunk azután, amit egyébként is közteherként fizettünk be és akaratunk ellenére vesznek el tőlünk. Ilyen csavaros, ravasz megalázást még Orwell sem tudott kitalálni...Döbbenetes, hogy egyelőre még sincs tömeges tiltakozás, társadalmi ellenállás, tőlünk nyugatra ettől fényévnyire lévő intézkedésekért hatalmas demonstrációk vannak. Franciaországban például milliók tüntettek a nyugdíjkorhatár 60-ról 62 évre emelése ellen - hol vagyunk mi ettől?

Az sem rázza fel az embereket, hogy szakértők egybehangzó véleménye szerint a nyugdíjvagyon rövidtávú költekezésre való elherdálása hosszútávon finanszírozhatatlanná teszi a rendszert. A tőlünk most elvett pénzeket tehát nem csupán soha nem kapjuk vissza, de az is kérdésessé válik, 15-20 év múlva miből kapunk egyáltalán nyugdíjat? Talán abból az álomból, hogy 20 év múlva az egy főre eső magyar GDP magasabb lesz az uniós átlagnál? Vagy abból, hogy ez idő alatt egymillióval több gyerek fog születni és majd ők eltartanak? Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy ehhez a jelenlegi születési számot meg kellene duplázni, mert nem kell statisztikusnak lennünk ahhoz, hogy tudjuk: még ha így is lenne, húsz év múlva ők még semmilyen járulékot nem fognak fizetni, sőt a költségterheket növelik.

A hosszútávú hatások mellett a közvetlen károk is már érezhetőek. A nyugdíjak körüli kormányzati ámokfutás már a befektetőknél is kicsapta a biztosítékot: a forint gyengült, a tőzsde zuhant, hazánk kockázati felára megugrott és egyszerre több nagy minősítő is kilátásba helyezte leminősítésünket. Ha ez bekövetkezik, a valutánk tovább gyengülhet és a finanszírozási kamatok is megnőnek. Ez nem csupán a büdzsé terheit növeli, hanem a lakosságot is hátrányosan érinti, az import, főleg az energiahordozók drágulása megdobja az inflációt, a devizahitelesek pedig még nehezebb helyzetbe kerülnek /a svájci frank már ismét 210 forint felett van/.

Legnagyobb partnereink is értetlenül nézik a fejleményeket, és egyre keményebben bírálják a nyugdíjpénztárak tönkretételét és a különadókat. Ez utóbbiak elsősorban a külföldi cégeket sújtják, mint ahogy a harmadik negyedéves adatok is mutatják. Kiderült, szó sincs arról, amit a Fidesz állított, hogy a bankadó az extraprofitot vágja meg: a bankszféra 3 hónap alatt 60 milliárd forint veszteséget termelt, tehát pont annyit, amit a különadó előlegeként be kellett fizetnie. Ha a vastagon nyereséges OTP-t kivesszük, a teljes deficit csaknem 100 milliárd forint, azaz a bankadó nélkül is jelentős volt a veszteség! Ennek nyomán bekövetkezett az, amit a szakértők előre megjósoltak: a különadók miatt a gyorsuló GDP növekedés a harmadik negyedévben leállt.

A magyar kormány lépései egyszerre vívták ki az unió és Oroszország kritikáját. Brüsszelnek elég baja van az ír és portugál ügyekkel, és aggodalommal várja a magyar elnökséget, mert Orbánék lépései gyökeresen ellentmondanak a közös szigorítási szándékoknak. Brüsszel felől tehát a kormány sok jóra nem számíthat, ahogy Moszkva részéről sem, pedig ott is elkelne egy kis jóindulat. Miközben a Malév és a gázszállítások dolgában, valamint Paks ügyében az oroszok együttműködésére számítunk, a Gazprom kikelt az energetikai szektort sújtó különadó ellen, és - ettől aligha függetlenül - maga Putyin pedig roppant keményen bírálta a Mol magatartását a kisebbségi tulajdonos Szurgutnyefttel szemben. Az Orbán-kormány tehát szűklátókörű költségvetési érdekeit követve olyan helyzetbe lavírozta magát, ami rövid és hosszútávon egyaránt rendkívüli kockázatokat rejt. Lehet, hogy nekik megéri, de nekünk, az egyszerű állampolgároknak biztosan nem.