Vérszerződés áprilisban

„Kezdettől nyilvánvaló volt: ha a Fidesz kétharmadot kap, nem térhet ki az alkotmányozás elől” – mondta Tölgyessy Péter, a hajdani rendszerváltó alkotmány tudora, akiről anekdota is járja: Buharin után ő írta a legtöbb mondatot a hatályos alkotmány szövegébe. Most közelről szemlélheti művének összeomlását. De ugyanígy jár Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke, a „lopakodó alkotmányozás” mestere, aki egyik búcsúinterjújában hiába kereste a kiutat, mondván: a rossz emlékű „sztálini alkotmány” megbélyegzés már csak a számozásra áll. (Formailag „az 1949. évi XX. törvény módosításáról” van szó.)

A szélsőjobboldalon rögtön a vérszerződésig nyúlnának vissza: Ópuszteszeren rendeznék a végszavazást íjjal, nyíllal, nemezsityakban, fehér lovat áldozva, és a gondolat Semjén Zsolttól sem idegen. De Pusztaszer önmagában is legenda: Anonymus regényes kompilációja. A kor arisztokrata nemzetségeinek hon- és földszerző dicsőségét kellett igazolnia a 12. század végén, akiknek déd-dédapjai „benne voltak” a nagy bevonulásban. Mindenkinek kijárt egy privát csata, amelyben legyőzhette az útba eső vlach vajdát. Ópuszteszer tehát kilőve. Pedig szittya apologéták szerint „895 a magyar alkotmányosság kezdete”, mert a vérszerződésben már rögzítik „a Tag és a Fő egymáshoz való viszonyát, közösen szerzett... javakról rendelkeznek. A középkori, majd a modern magyar hagyomány a magyar történeti folytonosság jegyében a második világháborút követő évekig folytonosnak tekintette az alkotmányosságot”.

– Jobb, ha ezeket a köröket nem futjuk le – fanyalog Hack Péter jogász. – Tudom, a szerves történeti jogfejlődés képviselői gyakran hivatkoznak az Aranybullára, az ellenállási záradékra mint a demokrácia non plus ultrájára vagy Werbőczy Hármaskönyvére. De ez nonszensz: hogy lehet több száz éves, a feudális életviszonyokat tükröző szabályokat a modern alkotmány rangjára emelni?

Ahogy a példa mutatja: lehet. Az Aranybullát főként a Jobbik-közeli utcai körök tekintik élő alkotmányos hagyománynak. A II. András királyunk (lásd még: Gertrudis kontra Bánk bán, 1213) idején született jogszabályt a deklasszálódó várjobbágyok és szerviensek mozgalma kényszerítette ki a nemesi szabadság védelmében. De várjobbágyok sajnos nincsenek, a szociális probléma ismeretlen. A „Kossuth tériek” mégis az Aranybulla ellenállási záradékával érveltek 2006-ban, hozzáfűzve: „Gyurcsányt a Dunába, a többit meg utána!” A nyolcszáz éves szöveg így kaphat szerepet a modern magyar belpolitikában.

Kőbe vésve?

Magyarországnak 1919-ig csak „történeti alkotmánya” volt. A ma is létező (és működő) történeti alkotmányok között az angol és az új-zélandi alkotmányt jegyzik. A legtöbb államnak chartális, egyszeri jogi aktussal létrehozott alaptörvénye van. Az úttörő az Egyesült Államok volt 1787-ben. Európában a lengyelek és a franciák követték 1791-ben, s mindkét alkotmány kérészéletű volt.

A történeti alkotmányok híveinek fő ellenérve épp az instabilitás. Francia alkotmányból kilenc, mások szerint tizennégy született. De mit ér egy konstitució, ha nyakra-főre módosítgatják? Orbán új alkotmánya ezért az első elképzelések szerint elképesztően szilárd támaszt kapna.

A Salamon-féle alkotmányos vízió szerint akkor lehetne hozzányúlni, ha a módosítást két egymást követő ciklusban két Országgyűlés megszavazná. Kőbe lenne vésve. Ezt sokan a kormánypártban is abszurdnak tartják, de még a jobbikos szittyáknál is kiverte a biztosítékot. A történelmi távlatokról lapzártakor még bizottsági vita dúl.

A nemzeti hagyomány apologétája a históriai extremitások (kócsagtollak, ódon törvények, közjogi hagyományok) iránt olthatatlan rajongást érző Boross exminiszterelnök.

A jobboldal nesztora, amint a kormányfő által felkért alkotmányozó testület tagja lett, nyilatkozatesővel árasztotta el a sajtót. Valóságos Szent Korona-tan-dömping indult. Az Aranybulla nehezen aktualizálható, de Werbőczy Istvánig (és az ő Szent Korona-tanáig) hajlandó visszanyúlni a Fidesz.

„Fontos, hogy ha maga a tan tételesen nem is, annak emléke megjelenjen a szövegben. Tudatosítanunk kell, hogy a magyar államélet integráns eleme (volt)” – nyilatkozza Boross a rá jellemző agyafúrt óvatossággal. Vesszőparipája, hogy az országos főméltóságok a Szent Korona színe előtt tegyék le a nagyesküt.

A Szent Korona-tan szerint „az egymással egyenjogú nemesek a királlyal együtt” alkotják a magyar államiságot szimbolizáló Szent Korona testét. Igen, a Szent Korona teste lennénk mi, magyar nemesek, egységben a királlyal. Lesz egy kis tolongás.

A ’48-as Országgyűlés adós maradt a chartális alkotmánnyal, de az áprilisi törvények alapján megszületett a kötött helyen (Pest-Budán) működő felelős minisztérium (a kormányt értették rajta), s ellenjegyzése nélkül királyi rendelet nem lehetett hatályos.

Az első írott alkotmányt Magyarországon egy máig illegitimnek tekintett rendszer, a Tanácsköztársaság hozta létre 1919. április 2-án. Hevenyészett fogalmazvány volt, műfaja „rendelet”. A rendszer politikai céljait foglalta keretbe. Felépítésére, működési módjára nem vesztegetett sok szót. „A magyarországi Tanácsköztársaság célja a kapitalista termelési és társadalmi rend megszüntetése s a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtése. A cél megvalósításának eszköze: a dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolók felett... a dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre, és bíráskodik azok megszegői felett.” A kérlelhetetlen proletárterror, az osztályharcos szigor szelleme hatja át a sorokat. A szerzők később Bécsbe menekültek.

A Horthy-rezsim a totális jogfolytonosság híve volt. Egyetlen lényeges alkotmányos módosítása az állami főhatalom változásáról szóló 1920. évi I. törvénycikk. Az államfő ezentúl Horthy Miklós. Egyébiránt minden maradt a régiben. A rendszer visszatért a „történelmi alkotmányossághoz”.

Buharin szövege

1945. december 21-én alkalmi testület gyülekezett a debreceni Nagytemplomban: az ideiglenes nemzetgyűlés. Rendhagyó módon senki sem választotta őket. A szovjet katonai közigazgatás – hazai informátorok révén – teherautón járta végig a pacifikált településeket, s „begyűjtötte” a megbízhatónak tartott értelmiségieket. Nemet mondani nem volt célszerű, s az ínséges időkben kosztért-kvártélyért egyébként is sokan szívesen vállaltak történelmi szerepet. Az ideiglenes nemzetgyűlés fő feladata a Hitler elleni hadüzenet meghirdetése volt. Az államformát, a köztársaságot már a választások után, 1946-ban kiáltották ki (1945. évi I. tc.), közjogi szerkezete (gyenge köztársasági elnök, erős miniszterelnök) a ’89-es berendezkedésre is emlékeztet.

A sztálini alkotmányt és az új államformát, a népköztársaságot ’49 augusztusában hirdették ki. Az önkormányzatiság megszűnt, helyébe tanácsok kerültek. Az elnöki funkciót szélesebb testület, az úgynevezett Elnöki Tanács foglalta el, amely a parlamenti pauzák idején az Országgyűlés jogkörét gyakorolta, határozatokat alkotott, s azokat a Ház utólag hagyta jóvá. A parlament de facto megszűnt. Formailag minden alapjog garantálva volt – amíg az embert be nem vitték...

– A sztálini alkotmány meghatározás nem puszta megbélyegzés. Maga a szöveg az 1936-ban szerkesztett buharini alkotmány fordítása – magyarázza Hack Péter.

Az állami adminisztráció funkcióit a Minisztertanács gyakorolta. Az alkotmány leírja az államszerkezet szerveit a Központi Ellenőrző Bizottságtól a járási tanácsig. A tradicionális vallási ünnep, augusztus 20. (Szent István napja) állami ünneppé, „alkotmánynappá”, „új kenyér ünnepévé” lényegült. A szöveg megszabta a társadalom osztályszerkezetét, a párt vezető szerepét. Az 1972-es bővített szöveg az új gazdasági mechanizmus követelményeit rögzítette, egyenrangúvá emelve például az állami és szövetkezeti tulajdont. 1983-ban elhaltak a járások – a Fidesz most készül újjászervezni őket. 1984-től még valamiféle Alkotmányjogi Tanáccsal is próbálkoztak, az Alkotmánybíróság előképeként.

1989, a sarkalatos törvények és a máig működőképes, európai szellemű „ideiglenes alkotmány” megszavazása óta csak 1990-ben változott a közjogi szerkezet. A köztársaság elnökét a parlament választja, csökkentették a kétharmados törvények számát, megszületett a konstruktív bizalmatlanság intézménye, a képviselők mentelmi jogot kaptak, s nyár derekára megalkották az önkormányzati törvényt. A régi címer koronás verzióban született újjá.

Tarol a tan

Forradalmi változás előtt állunk. Húsz év alatt több párt is feszegette az alkotmányosság kereteit. Most átszakad a gát. Új állampolgárok rohanhatják meg a szavazófülkéket.

A jogokhoz kötelességek párosulnak. A Szent Korona-tan tarol. Keresztény gyökereink lesznek. Bónuszvoks jár a csecsemők után? Átrajzolják a választókerületek határát? Mamelukok özönlik el a megszülető felsőházat? Az elnök „indokolt esetben” feloszlathatja a Házat?

Magyarországon, a rendszerváltó szándékok ellenére, tekintélyelvű, a hatalmi egyensúlyokat kijátszó „keleties demokrácia” született. Elmúlt húsz év: most vállaltan, tudatosan is az lesz. Megérkeztünk.