Végtörlesztés: fokról fokra szívja vissza a kormány a gáláns ajánlatát

Döntően azon hitelfelvevőket segíti az Orbán-javaslat, akik már annak idején sem csupán pármilliós lakáskölcsönt vettek fel és amúgy is vannak megtakarításaik. És persze azokat, akiket a család és az ismerősök kisegítenek a végtörlesztés fedezetével. Közülük kevesen fogják elmulasztani a 20 százalékos árleszállítást. Nekik lesz is miből végtörleszteni.

A legtöbb ember azonban nem tudja a végtörlesztéshez szükséges pénzt leakasztani – ők a javaslat szerint piaci kamatozású forinthitelekkel válthatnák ki a svájci frank-, euró- vagy jenhitelüket. Ennek kockázatát pillanatnyilag nagyon nehéz beárazni, mert nem lehet tudni a szabályozás részleteit, és nehéz megsaccolni, hányan ugranak bele, hánynak éri meg, és elindul-e egy olyan spirál, amikor mindenki átmenekül forinthitelbe, aki csak tud.

Egyértelmű: nem jól lőtték be az esetleges következményeket. Talán csak annyit mérlegeltek, hogy a bankrendszer kibírja-e – az pedig szerintük mindent kibír. A bankrendszer sajáttőke-ellátottsága alapján a teljes bankrendszer valóban kibírja még a teljes devizaállományra eső 1100-1200 milliárd forintos veszteséget is, de néhány bankot mégis megfektethet -

Több jel ugyanakkor arra utal, hogy a kármentés beindult: a végtörlesztés kötelező refinanszírozását elvetették, a kedvezményezetti körből kivették azokat, akik „nyerészkednének” a helyzeten (vagyis akik 180 forintos frankárfolyam, illetve 250 forintos euróárfolyam fölött vettek fel hitelt – nekik más konstrukciót ígértek). Csütörtökön pedig az is kitudódott, hogy a végtörlesztési lehetőséget csak december 31-ig hagyják nyitva.

Ugyanakkor a csomag legnagyobb hibája, hogy nem gondolta végig azt a változatot, mi van akkor, ha tömegével akarnak az emberek vegyes finanszírozással, saját erőből és forinthitellel végtörleszteni. A

Nagy kérdés, hogyan reagálnak a bankok. Ha mérsékelni próbálják a veszteségeiket, akkor megkérik a forinthitelek árát. Az átváltás miatt a helyzeten az összes olyan bank veszít, akinek van érdemi deviza lakáshitel-állománya. Még azok is, amelyeknek nagy mennyiségben van olcsóbb forintforrásuk, és a forinthitel-versenyben akár még jól is szerepelhetnének – ám egy jó minőségű hitelállomány helyett a legjobb ügyfelek kilépése következtében jó eséllyel rosszabb portfólió marad a kezükben.

A lépés minden ellenkező kormányzati híresztelés ellenére csökkenti a hitelezést, amely a jegybanki felmérések szerint az elmúlt két évben amúgy is jelentősen visszaesett. Lesznek olyan bankok, amelyeknek a tőkeveszteségeik pótlására tőkére lesz szükségük, az anyabankok pedig elgondolkoznak majd azon, hogy érdemes-e egyáltalán ebben az országban forrást kihelyezni, amikor a kormány belenyúlhat a szerződésekbe. Vagy esetleg beszüntetik az aktivitásukat, és csak a kihelyezések mentésével foglalkoznak.

Mindeközben beindult a bankellenes kommunikáció – ez sem kevésbé veszélyes akkor, amikor az intézkedés egy rakás társadalmi igazságtalanságot hordoz magában. A végtörlesztés például nem tesz különbséget aszerint, hogy milyen értékű ingatlant vett valaki és hányadikat, és nem kártalanítja azokat, akik az elmúlt időszakban erő felett vállalva piaci alapon végtörlesztettek. Rosszul járnak azok, akik annak idején megértették az árfolyamkockázatot és forinthitelt vettek fel. De azok lesznek leginkább kiakadva, akik nem tudnak kimenekülni a hitelükből, vagy a forintkamatok emelkedése miatt ráfaragnak az átváltásra.

Mindezeket azzal együtt kell mérlegelni, hogy könnyen bebizonyosodhat, valójában itt egy állami mentőcsomagról van szó. Ahogy azt a hvg.hu is megírta, simán elbukhat a tervezet az Európai Bíróságon, és akkor a fő ellenségnek kikiáltott bankokat az államnak kell kamatostul kártalanítania.