Végre tárgyalnak

- Szabadságra ment az egyeztetős csapat?

– Nem. A programra szánt időkeretből eltelt két hét, a következő kettőben véglegesítjük.

– Gyorsan megy.

– Nem olyan nehéz, mert mindenkinek megvan az elképzelése. Mi az elmúlt fél évben is programegyeztetést folytattunk, a jogállami megbeszéléseken ráadásul részt vett az Együtt. A célokban egyetértünk, az eszközökben van minimális, de kezelhető eltérés.

– Inkább volt ez alibizés a neheze, a személyi fejezet előtt.

– Nem. A szövetségkötés csak eszköz ahhoz, hogy a társadalom változtatni akaró táborát meg tudjuk szólítani. Az nem elég, hogy váltsuk le a Fideszt. Azt állítjuk, hogy van másik út Magyarország számára azon kívül, amit Orbán képvisel, de ehhez kell a közös program. Amely egyelőre nem szakmapolitikát, ágazati terveket jelent. Amit most készítünk, arról az országról szól, amelyben a bezárkózás, a bizonytalanság helyett biztonságot, esélyt kínál az állam.

– Ez mitől nem lesz bullshit, lózunggyűjtemény?

– Nem lózung. Mi öt pillérről, gyermekekről, nőkről, munkavállalókról, kis- és közepes vállalkozókról, időskorúakról, az ő jövőjükről akarunk beszélni. Baj, ha valaki azt gondolja, nincs választás. Mindenkinek meg kell értenie, hogy Magyarország tud sikeresebb lenni.

– És ezt mitől hiszi el önnek Mari néni?

– Mindenkinek van álma, amiért hajlandó tenni. A politikának nem a maga kínálatát kell ráerőltetnie az emberekre. Elsődleges feladata az azonosulás, hogy megértse, mit érez a trafikos, a földműves, akitől elveszik, amiből eddig élt, Mari néni, akinek az unokája nem idehaza él.

– És majd azzal is azonosulnak, aki nullaforintos rezsit álmodik?

– A magyar társadalmat mi, baloldaliak közösségalapú társadalomnak, és nem individuálisnak gondoljuk.

– Csakhogy nem ilyen.

– Ez az idea. A kormányváltás után nem lesz Kánaán, de a biztonság élménye eljön: a játékszabályok kiszámíthatóak lesznek, és mindenki kap lehetőséget. Ha akarok, küzdhetek, fejlődhetek, előrébb léphetek, versenyezhetek fair szabályok mellett. A társadalom energiáit nem kötheti le csupán a megélhetés.

– A választók nagy része pénzzel lekenyerezhető: kevesebb biztonság, de rezsicsökkentés, pedagógus-béremelés.

– 2010-ben az emberek elfogadták a Fidesz ajánlatát: ahhoz, hogy az állam jólétet és biztonságot adjon, korlátoznia kell egy kicsit a szabadságomat. De cserébe lesz biztonságom. Nem érdekelte őket se Alkotmánybíróság, se visszamenőleges törvénykezés, a tisztviselők indoklás nélküli elbocsátása, a magánnyugdíjpénztárak einstandja. Azt várták, a gazdaság konszolidálódik, jobb lesz. Csakhogy megjelent a dolgozói szegénység. Hiába dolgozik valaki, nem tud megélni, polgár lenni: el kell engednie a szórakozást, a kultúrát, a közösségi tereket, beszorul a négy fal közé. Szerintem ezek után a társadalom már nem megvásárolható. Nem alamizsnát kér, hanem biztonságot, kiszámíthatóságot. Ha ez megvan, ki-ki megküzd a boldogulásért.

– Azért térjünk még vissza oda: Mari néni biztos arra is kíváncsi, kire húzza az ikszet. Pártlistán, egyéniben.

– Az jó jel, ha már van türelmetlenség, de nem ma választunk.

– Mi változik őszig? Vagy mindenki arra játszik, hogy jobbak legyenek az adatok, alakuljon a közhangulat?

– A szülés előtt is kilenc hónap áldott állapot van.

– És tudjuk is, mi felé fejlődünk, melyik hónap mire jó.

– Mi is tudjuk a sorrendet: program, szervezeti, személyi feltételek, miniszterelnök-jelölt körüli szervezeti és személyi kérdések, például annak technikája, mi alapján döntünk.

– És?

– A politikának van az a része, amelyben illik tiszteletben tartani a partnerek mozgásterét, ezért nem akarok semmit megelőlegezni.

– De ezek szerint van a pénzfeldobásnál és a kávézaccból való jóslásnál egzaktabb módszer, még ilyen rövid határidővel is.

– Nem rossz ötletek, de van, igen.

– Például, hogy különböző közvélemény-kutatókat kérnek fel közösen, előzetesen egyeztetett feltételek, kérdések mentén?

– Nem. Csak olyan megoldást tudok támogatni, amelyben a kormánnyal szemben elégedetlen társadalmi réteg részt tud venni, legitimálja a folyamatot.

– Egy közvélemény-kutatás társadalmi csoportokra lebontva is hozhat reprezentatív eredményt.

– Közben meg ötven százalék nem kíván nyilatkozni.

– Akkor mi a módszer?

– Nem fogom elmondani.

– Nem az MSZP-kongresszust írta körül?

– Ne kezdjünk barkochbázni. Kis türelmet kérek még. És ne feledjük, a technikai kérdések tisztázásától nem mozdul meg a bizonytalan szavazó. Őt az érdekli, mit akarunk képviselni, erre kell több energiát fordítani.

– Egyelőre úgy fest, ahogy múlik az idő, egyre inkább reális alternatívaként merül fel, hogy nem lesz közös lista. Sőt, beszéltem már szocialistával, aki tán csak dühből, de meglebegtette, hogy akkor koordinált jelöltállítás sem lesz. Virágzik majd ezer virág.

– Nincs olcsó demokrácia, nincs kicsi demokrácia, nincs nagy demokrácia. A szövetség is ilyen: vagy van, vagy nincs. Az MSZP választmánya világosan döntött: közös program, közös jelölt, közös lista, közös miniszterelnök-jelölt.

– Vagyis ha nincs közös lista, nincs koordinált jelöltállítás.

– Ezt nem mondtam, csak rögzítettem a tárgyalási pozíciónkat.

– Érthető a szocialista érvelés is: ha közös lista híján nincs töredékvoks, akkor nem éri meg koordináltan indulni.

– Egyszerűbben fogalmazok: a változást akarók szeretnének egyértelmű jeleket kapni. Vagyis az egyéni körzetekben egy demokratikus jelölt van, egy közös listára szavazhatnak, egy közös miniszterelnök-jelöltre. Minden más megoldás, ami a kérdést kinyitja, a választó fejében már nem szövetség. Márpedig én az ő fejével gondolkodom. Egy szövetség lényege, hogy a felek együtt vannak, a nevük is ez, akkor ez a gyakorlatban is jelenjen meg.

– Ha mégsem, az Együtt lesz a hibás?

– Nem. Mindenkinek nyíltan el kell mondania, mit miért nem.

– Patthelyzet.

– Ne prejudikáljunk.

– A baloldali közvélemény tévúton járna, amikor azt érzékeli, hogy az MSZP és annak elnöke ragaszkodik saját magához a lista élén, s ugyanez pepitában Bajnaiékkal?

– Mesterházy Attila egyértelművé tette, hogy el tudja képzelni Bajnai Gordont a közös lista vezetőjeként, s Bajnai is el tudja képzelni ugyanebben a pozícióban Attilát. Hol itt a konfliktus?

– Tudja, megesik, politikusok mást mondanak a kamerába, mint amit gondolnak.

– A baloldal új nemzedéke vissza akar térni az őszinteség politikájához.

– Megértem.

– A választók iránti felelősségből következik, hogy mindkét fél elfogadja a másikat. Ez fontos kijelentés, innentől kezdve az egyéni kerületekben zajló egyezkedés a közös lista irányába hat.

– Úgy tűnik, csak mennek egymással szembe, s várják, valaki rántsa el a kormányt.

– Az MSZP március óta várta, hogy tárgyaljunk. Végre leültünk, toleránsak vagyunk.

– A kommunikáció viszont egyre harcosabb. Nemrég Mesterházy kijelentette „Pretoriánusokkal állunk szemben, akik nem ismernek sem istent, sem embert. Velük nem lehet szűz lányok módjára küzdeni.” Át kell venni a fideszes stílt?

– Fel kell rázni a szorongó társadalmat, rámutatni, hogyan akarja a Fidesz meghosszabbítani a hatalmát. Szerintem ehhez a célhoz ez vállalható mondat. És igen, van, amiben fel kell venni a versenyt. Ha a kormány kampányban is tud tematizálni, akkor meg majd az lesz a kérdés, hogy ti, szocialisták miért nem emelitek fel a hangotokat, miért hagyjátok, hogy négy és félmillió ember éhezzen, hogy a gyerekek esélyeit elvegyék.

– És a nagy háborúban mitől lesz különb az egyik, mint a másik?

– Én tudok olyan országban élni, ahol van Fidesz nevű párt, de nem akarok olyanban, amelyet ő irányít. Mi leváltani akarjuk a Fideszt, és nem megsemmisíteni, ez a Rubicon.