Vannak jelzőim!

Ülök a tévé előtt, és egyre indulatosabban veszekszem, káromkodom az épp nyilatkozó Fidesz-hívő riportalanyokkal, szidom felmenőiket, de még oldalági rokonaikat is (a gyerek elvi védelmem alatt áll, és bánthatatlan), különféle jelzőkkel illetve őket.

Azt veszem észre, hogy immár teljessé kezd válni az ábécém, és ezúton szeretnék segítséget nyújtani azon sorstársaimnak, akiket még hajtana az indulat, de épp kifogytak az aktuális jelzőkből. Hogyaszongya: alpári, álnok, bornírt, cinikus, csaló, demokráciatipró (destruktív), ellentmondásos (majdnem azt mondtam: elmebeteg, de ez plágium lenne), farizeus, (frázispufogtató), gerinctelen, gyalázatos, hazug (hamisító, harácsoló, hasbeszélő), ijesztő, jellemtelen, képmutató (kétszínű), lelkiismeretlen, modortalan, nyegle, otromba, öntelt, pimasz (a pofátlan jelző foglalt), rettenetes (rémisztő), sajtógyilkos, szemérmetlen (szemellenzős), toleranciahiányos (telhetetlen), undok (undorító), vallási türelmetlen, xenofób, zabolázhatatlan, zsarnoki (zsidózó).

Bízom abban, hogy saját kútfőből ki-ki képes kiegészíteni – a csak dajcstomi által nyomdafestéket tűrőnek vélt (és az élő dühöngésben általam sem megtagadott) kifejezésekkel –, de tartok attól, hogy bármely nyelvi leleményünk eltörpül kormányunk találékonyságához képest.

„De ugatni azért szabad!” – ugye?!
Derűsebb napokat kívánok mindannyiunknak:

Ketler Ildi
E-mail