Válogatott választók

Az Alkotmánybíróság döntése a regisztrációmániás Orbán Viktor személyes kudarca is. Ezt még fideszes forrásaink is így gondolják. Bár azért a miniszterelnök jogi bukása ahhoz még nem elegendő, hogy névvel vállalják véleményüket. De legalább már felveszik a telefont. És megsúgják azt is: Rogán Antal frakcióvezető igazat beszélt, 2014-ben biztosan nem lesz regisztráció.

Csakhogy a Fideszen belül is számítanak arra, hogy Orbánt a fiaskó felhergeli, és parancsba adja: jogászok éjjel-nappal keressék a lehetőséget, milyen intézkedés helyettesítheti a hatalomnak kedvező választási regisztrációt. Találjanak bármi áron olyan procedúrát, amely sokak kedvét elveheti majd a voksolástól. Miként a választási regisztrációval is ez volt a cél.

Persze egyáltalán nem meglepő, hogy a választási eljárási törvényt – regisztrációstul – visszadobta az Alkotmánybíróság. Hiszen – szakértők szerint – ahogy az egész választási rendszer, úgy a regisztrációs vokspálya is erősen lejtett. Vagyis leginkább az iskolázott, egészséges nagyvárosiaknak és főleg a határon túli magyaroknak kedvezett. Utóbbiak levélben is regisztrálhattak volna. De a konzulátuson, a nagykövetségen szintén.

E kivételezés nem vonatkozott azokra, akik bár külföldön élnek, magyarországi lakcímmel rendelkeznek. Nekik haza kellett volna jönniük, hogy feliratkozzanak a választásra, később pedig szavazzanak.

S bár a regisztráció megbukott, azért nézzük meg, hogyan is képzelte volna az egészet Orbán Viktor. Már csak azért is érdemes felidézni, hiszen a kétharmad kitalálhat hasonlót hatalomvédésből.

Úgy gondolta Orbán: az állampolgár – nem a kivételek –, miután postán megkapta a „behívóját”, fölkeresi a lakcíme szerinti polgármesteri hivatalt. Ahol is tájékoztatják a regisztráció helyszínéről. Ez lehet okmányiroda, központi ügyfélszolgálat vagy épp az önkormányzat is.

Tóth Zoltán választási szakértő szerint még azt a technikai kérdést sem tisztázták, lehetett volna-e időpontot kérnie, foglalnia a regisztrálónak. Vélhetően nem. Akkor hát a voksolni szándékozó beállt volna a sorba – amely a választás időpontjának közeledtével kilátástalanul hosszúra is nyúlhat –, hogy, mintha hivatalos iratot igényelne, kitöltse a regisztrációs kérelmet. Már ha kibírta a sorállást.

Közbevetőleg: kérelem az állampolgári jog gyakorlásához – már önmagában elég különös koncepció volt. De ilyen Orbán Viktor „unortodox” jogi gondolkodása.

Szóval Orbán úgy vizionálta tovább a regisztrációt: a kérelmező kitölti az űrlapot, átadja az ügyintézőnek, ő pedig összeveti a népesség-nyilvántartás adataival. Ha a regisztrálóról kiderül, hogy valóban azonos önmagával, megkapja az adatlapot, hazaviheti. Ekkor még csak majdnem szavazásra jogosult az állampolgári státusa. Várhatja otthon a postát. Sőt: kétszer is, ha elég gyors volt. Ugyanis aki a választás előtti ötvenedik napnál korábban regisztrál, először arról kap értesítést, hogy a jegyző (nagyobb településeken a feladat átruházható más köztisztviselőkre) elfogadta a regisztrációt, aztán jön az újabb levél a választás időpontjáról. Akik lassúbbak, azokhoz a postás egyszer csenget: ők ugyanabból a levélből tájékozódhatnak a jegyzői jóváhagyásról meg a voksolás dátumáról. Így akarta a miniszterelnök.

(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)