Választási csata a pandémia árnyékában
„Villámcsapásként ért minket a tavalyi választások sokkja”
– vallotta be egy baráti beszélgetésen a Fidesz belső tanácsadó köreihez tartozó szakember. Szerinte már akkoriban a miniszterelnök elé terjesztettek egy javaslatot a választási törvény „hibáinak” korrigálásra, de a tavaszi járványhelyzet miatt háttérbe szorult a jogszabály előkészítése. A borsodi Koncz Ferenc (KDNP) váratlan halála is rávilágított, elvileg veszélyben lehet a kormánypártok kétharmada, a nélkül pedig nem sok esély marad a sarkalatos választási törvény átszabására. A Fidesz szerencsésen behúzta a körzetet, visszaállt a biztos kétharmad, gyorsított ütemben kerülhetett napirendre a törvénymódosítás beterjesztése.
Mindennek a fényében különös hangsúlyt kapott az a javaslatcsomag, amelyet szeptember közepén tett le a V21csoport az ellenzéki pártok vezetőinek asztalára. A maguk politikai prioritásait meglehetősen fontosnak tartó, kisebb-nagyobb társadalmi támogatottságot élvező szervezetek tavaly ősszel kénytelenek voltak belátni, hogy csak együtt és kizárólag közös választási programmal lehet esélyük leváltani a jelenlegi kormánypártokat. A belső viták azonban máig tartanak arról, hogy egy közös listával és minden körzetben egyetlen saját jelölttel álljanak fel a startvonalra, vagy több országos listát állítsanak, amely kifejezheti a résztvevő pártok „önazonosságát” a választók szemében. A most beterjesztett törvénymódosítás – hiába állít bármi mást Gulyás Gergely – ennek kíván gáncsot vetni.
Egy kormányváltásra törekvő politikai összefogásnak nincsen könnyű dolga, amikor olyan közös üzenetet próbál megfogalmazni és eljuttatni a választókhoz, amely képes megszólítani az embereket felkészültségük, képzettségük különbségei ellenére is. Holoda Attila, a V21 csoport tagja egy interjúban arról beszélt: az általuk kidolgozott Nemzeti Minimum Programban pontosan valami ilyesmit igyekeztek letenni az asztalra. Azt ajánlják, hogy egy kormányváltás után új, népszavazáson is megerősített Alkotmány szülessen, amely garantálja Magyarország minden állampolgára számára az egyenlő esélyeket és a méltányos megélhetést, a tisztességes piacgazdaságot és az erős munkavállalói érdekvédelmet, a jogbiztonságot, a szólásszabadságot, valamint nemzeti és európai létünk külpolitikai kereteit.
Ebben a sorban két különösen fontos üzenet szerepel:
az egyenlő esély és a méltányos megélhetés „ajánlata”, amely alighanem közös platformot kínál majd valamennyi ellenzéki erő számára.
Ezzel kapcsolatban Andor László közgazdász, korábbi uniós foglalkoztatás-politikai biztos fogalmazta meg a V21 csoport ajánlatát. Mint írja, az európai országok gyakorlata lehetne e téren az irányadó, ahol minél szélesebb körű aktivitás elősegítésére törekednek, s ehhez igyekeznek tisztességes munkakörülményeket és béreket is biztosítani. Ahhoz, hogy a munkaerőpiac befogadásra képes legyen színvonalas képzésre van szükség, ami az egyes országok versenyképességét szolgálja, de egyben az esélyegyenlőséget is garantálja.
Ezektől a céloktól az utóbbi években a hazai rendszer elkanyarodott, intézményeit elsorvasztotta, amit jól mutat az is, hogy országszerte hiány van jól képzett szakemberekből. A szabad munkavállalás az Európai Unióban fontos jog, de az elvándorlás az itthon tapasztalt mértékben már nem kívánatos. Családokat szakít szét, több szektorban is veszélyezteti a normális működést, és hosszú távon aláássa a gazdaság növekedési potenciált. A munkaerőhiány sok vállalat beruházási lehetőségeit beszűkíti, ami egyszerre okoz mennyiségi és minőségi problémát. A Fidesz-kormány egy lapra, a belügyi irányítás alatt működő közfoglalkoztatásra tett fel mindent, és ezzel az ország egésze veszít, véli Andor László, s azt ajánlja az ellenzéknek, hogy a sikeres kormányváltás után ezen mindenképpen változtassanak.
Talán nem a legidőszerűbb ezekben a hónapokban valamiféle kiegyensúlyozott foglalkoztatásról beszélni, amikor hétről hétre egyre többen veszítik el az állásukat a vírusjárvány okozta kényszerű leállások miatt, de amikor a kormány már a következő választásokat befolyásoló döntéseken töri a fejét, a másik oldal sem tétlenkedhet. 2021 tavaszára a kormányváltásra készülő pártoknak ki kell rukkolniuk a maguk elképzeléseivel, s a pandémia ebben nem okozhat késedelmet. Az ország szegényebb régióiban már most is napi megélhetési gondokat okoz a munkanélküliség, amelynek valós számait a hivatalos kimutatások nem tükrözik. Majd csak jóval később derül ki, hogy valójában milyen károkkal jár a virtuális térbe áthelyezett közoktatás az internettel gyengén vagy alig ellátott kisebb településeken élő fiatal generációknak.
A jelenlegi oktatáspolitika föld színéről való eltörlése a legsürgetőbb feladata lenne a 2022-ben esetleg hatalomra kerülőknek, véli a V21 oktatási program-ajánlatát megfogalmazó Nahalka István kutató. Ha sikerülne is még az idén a választási törvény módosítását elfogadtatnia a kormánypártoknak, az ellenzék alighanem egységesen tudna odaállni egy jövőbeni oktatási reform gondolata mögé.
A mostani világjárvány is igazolta, hogy igazuk van azoknak, akik az iskola válságáról beszélnek.
Az oktatás számos megszokott formája, intézménye - mint a tantárgyak, a tanórák, az életkori csoportok, osztályok -, a hagyományos módszerek, az elavult eszközök, az értékelés már-már tragikomikus folyamatai, s ezzel együtt az egész, merev „iskolában gondolkodás” megkérdőjeleződik. Egy egészen új iskolai rendszer lehetséges formáin kellene már régóta gondolkodnunk.
Magyarországon napi valóság a szegények, a romák, a kistelepüléseken élők, a fogyatékkal küzdők, és más csoportok durva diszkriminálásáról beszélni. Ha nem leszünk képesek alapjaiban megváltoztatni ezt a helyzetet, akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy
nagyon széles társadalmi csoportok tehetséges gyermekei nem tudnak majd kiemelkedni.
Ez nem pusztán a közvetlenül érintett gyermekek, családok problémája, hanem az egész társadalom fejlődésének egyik legfontosabb alapkérdése, ajánlja a kormányváltásra készülő politikai erők figyelmébe a V21 szakértője.
Egy „nyitottabb” választási törvénnyel meg lehet engedni a szavazólapok lefényképezését, ezzel utat lehet nyitni a nyílt szavazatvásárlásnak is, de ha az ellenzéki pártok egy élhetőbb társadalom ajánlatával lépnek a választók elé, sokan talán elgondolkodnak majd a felkínált lehetőségen. Ki ne szeretné, ha a gyermekei előtt perspektíva nyílna? Ha olyan politikusokra szavazhatna, akik meg tudják állítani és visszafordítani az oktatás területén tapasztalható negatív folyamatokat? Hosszan papolhatnak a politikusok a XXI. századi készségekről, tudástársadalomról, egész életen át tartó tanulásról, az arra való felkészítésről, versenyképes tudásról, ha a gyakorlat nem erről szól. Az iskolából 16 évesen kikerülők, az alapvető közismereti tárgyakban járatlan, nyelvtudással nem rendelkező fiatalok továbbképzésre, az életen át tartó tanulásra alkalmatlanul lépnek ki a felnőtt életbe.
A jól ismert és elfogadott elvek állandó ismételgetése mellett azonban arra van elsősorban szükség, hogy az oktatás intézményei és bennük a pedagógusok visszakapják azt az önállóságot, amellyel 2010-ig rendelkeztek, de ha lehet, véli Nahalka, még előrébb is léphetnénk e téren. Csak az óvodák, az iskolák, az egyetemek, a főiskolák és bennük a pedagógusok meg a helyi vezetőik tudják megállítani az ámokfutást. Az az okos oktatáspolitikai irányítás, amely megbízik a „terepen dolgozókban”, a kézi vezérlés helyett feltételeket teremt, sokszínű fejlesztést és kutatást támogat, közben pedig működtet egy valóban demokratikus, az érintetteket széles körben elfogadott érdemi egyeztetési rendszert is.
Lehet, hogy igaza van Gulyás Gergelynek, hogy a most napirendre kerülő választási törvénycsomag nem érinti az ellenzéki pártok összefogását. Az viszont már nem az ő dolga, ám alapvető feltétel, hogy a túloldalon álló pártoknak meg kell egyezniük egy közös, sokak által elfogadott és támogatott, jobb életet ígérő választási programban.
