Válasz Kerényinek
Kerényi Imre a Keresztény Színházak Fesztiválján – az intézményre vonatkozó szélsőséges jelzőktől sem tartózkodva – kinyilatkozta: a Színház- és Filmművészeti Egyetem féktelen liberalizmusa okán megérett a bezárásra. Az egyetem nemrég kinevezett rektora, a Balázs Béla-díjas, Oscar-díjra is jelölt animációs rendező levélben kérdezte a kormányfőt és Balog Zoltánt, a kulturális ügyekért is felelős minisztert, kormányzati álláspontot képviselt-e Kerényi, aki egyébként a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott. Balog Zoltán sietve válaszolt: Kerényi nem a kormányzat nevében értekezett. A rektor erre kijelentette: az ügyet lezártnak tekinti. A 168 Órának arról is beszél: megérti bizonyos jelenségek pszichológiai hátterét, de mindez nem befolyásolhatja az egyetem szakmai működését. SZTANKAY ÁDÁM interjúja.
- Már korábban is kritizálták intézményét szellemi nyitottsága okán egyes hatalomközeli megmondóemberek. Ön egy interjúban úgy fogalmazott: az ilyen jelenségek feloldását – egyebek mellett – a kölcsönös nyitottság hozhatja el. A Kerényi-ügy kapcsán mégis elég lenne a miniszteri válaszlevelet záróakkordnak tekinteni? Nem kellene Kerényivel is átbeszélni a dolgot?
– Nyitott vagyok bárki szándékainak, sérelmeinek, motivációinak megértésére. Ám Kerényi Imre nem magánemberként fogalmazott vádakat, hanem a kulturális innovációért felelős miniszterelnöki megbízottként. Nekem az érintett, állami fenntartású intézmény vezetőjeként azt kellett megtudnom: az elhangzott felvetések hivatalos kormányzati álláspontot képviselnek-e annak minden következményével. A miniszter gyors válasza meggyőzött: nem. Rektorként ezért azt is mondhatom: a dolog megoldódott.
– Kerényi Imre több évtizedes, esetenként osztályvezetői poszttal járó tanári megbízatása pár éve véget ért az egyetemen. Tudható, miért? Nem tervezi, hogy ismét oktatói feladatra kéri? Hátha attól másként látná az intézményt!
– Másképp gondolkodom a feladatomról. Kinevezésem után senkit nem hoztam magammal, nem is küldtem el. Határozott elképzelésem volt: az egyetem szakmai munkájának folyamatosnak kell lennie. Szeretném, ha az egyetem négy legfontosabb képzési intézete – közöttük a színházi – idővel mind nagyobb önállóságot kapna. Így arra is lehetőség lesz, hogy olyan művészeket, teoretikusokat is meghívjunk vendégtanárnak, akiknek a tantestületen belül jelenleg nem tudunk státust biztosítani. Nekem is lesz javaslatom, de egy-két szemeszterig mindenképpen visszatartom magam attól, hogy bárkit is ajánljak.
– Máté Gábor említette lapunknak: végzős növendékei hendikeppel indulnak a pályán, míg a Vidnyánszky Attila irányította kaposvári univerzitás hallgatói szinte már akkor biztos állásra számíthatnak, amikor felveszik őket. Egyéb jelei is vannak: a színi világ megosztottsága miatt nemcsak a teátrumok helyzetét illetően, de a képzés során is sajátosak a viszonyok.
– Rektorként nem dolgom megérzések, hallomások alapján fogalmazódó hírekkel foglalkozni. Az egyetem működése – bizonyos szakmailag megoldható hiányosságokkal együtt – jól szabályozott rendszer. Az a feladatom, hogy ez még olajozottabban működjön. Ma tárgyaltam például az összes állami fenntartású vidéki színház direktorával. Nem ideológiai, csakis szakmai kérdésekről beszélgettünk, például arról: miként juthatnak el vizsgaelőadásaink hozzájuk, mely vidéki produkciókat vendégelhetnénk az Ódry Színpadon. Engem az érdekel, ami egzakt és szabályozható. Vitathatatlan: egyetemünket magas szintű szakmaiság jellemzi. A múlt hét végén véget ért cannes-i filmfesztiválon például több jelenlegi és egykori növendékünk – köztük ma már tanárunk vagy doktori képzős hallgatónk – is részese volt a versenybe került filmeknek, illetve a saját kategóriájában fődíjat nyert Fehér Isten című alkotásnak. Az Ódry Színpadon több olyan vizsgaelőadásunk fut – Vérnász, Hamlet, Toldi –, amelyek olyan szériákat produkálnak fizetős nézőkkel, mint a legnagyobb színházak. A Zeneakadémián is van közös képzési programunk az alkalmazott zeneszerző szakkal. Csokonai Karnyónéjának musicalváltozatát épp néhány napja mutatták be a nálunk tanuló ifjabb Vidnyánszky Attila rendezésében.
– Gazdaságilag biztonságosnak érzi intézménye jövőjét?
– Sok pénzt vontak el a felsőoktatástól, különösen a művészképző intézményektől. Szervezeti okokból egy kisebb intézmény – ahol tradicionálisan mester-tanítvány kapcsolatra épülő kiscsoportos képzés folyik – még inkább megérzi ezt. Ezért is kell megtalálnunk azokat a fórumokat a fenntartóval, amelyeken normális tónusban tudunk szót váltani. Örültem, hogy levelében Balog Zoltán miniszter úr is hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát. Ez a jelenlegi feszült helyzet feloldásán túl azért is lényeges, mert készülnünk kell a 150 éve alapított egyetemünk megünneplésére 2015-ben.
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
