Vakhit

– Várhatóan ez az utolsó hivatalos utam Magyarországra – mondta Robert Berschinski azon a szeptember 30-án rendezett vacsorán, amelyet Edward Loo nagykövetségi első beosztott adott az Egyesült Államok budapesti, Bimbó úti villájában. Jövőre lejár az Obama-adminisztráció ideje, erre utalt a mondat.

Az amerikai kormány 35 éves, az emberi jogokért felelős helyettes államtitkára előző nap Colleen Bell nagykövettel a miskolci számozott utcákban járt, de találkozott zsidó szervezetek képviselőivel, kormányzati emberekkel is. Négy napig volt itt, és megfigyelők szerint ez szokatlanul hosszú idő.

Berschinski nem búcsúzkodni jött. Kérdezett, jegyzetelt, információt gyűjtött. Nem mintha nem értené az európai viszonyokat, hiszen 2006-ig a légierőnél szolgált kapitányi rangban, Németországban állomásozott a csapatával. Korábban hírszerzőtiszt volt Ruandában, Koreában és Irakban.

A Bimbó úti vacsorán az amerikai követségi munkatársak mellett Demeter Márta és Beke Károly (MSZP), Vadai Ágnes és Kerék-Bárczy Szabolcs (DK), Hajdu Nóra és Juhász Péter (Együtt), illetve Szabó Tímea (PM) vett részt. Az LMP-től nem ment el senki.

Rossz hangulatú este volt – informátoraink közül többen így emlékeznek vissza. Sokakban nem az ovális asztal látványa, az előételnek szervírozott máj, a báránysült és a sajttorta íze maradt meg, hanem az, hogy kénytelenek voltak szembesülni saját maguk, az ellenzék siralmas helyzetével. Hiába értékelték hasonlóan a magyar viszonyokat, a korrupciót, a vidék leszakadását, érződött a koncepciótlanság. Volt, aki szerint csak külföldi segítséggel váltható le az Orbán-kormány, mások úgy vélték, egy fideszes lázadó hozza el az új kort. De akadt olyan is, aki szimplán a pártfőnökét fényezte.

– Mit gondolhattak rólunk? Később beszéltem Berschinskivel, és elmondtam neki: ennyire azért nem vagyunk bénák – idézte fel névtelenséget kérve az egyik résztvevő.

Az amerikaiakat igazán nem lepte meg, amit tapasztaltak. Ám ők nagyobb összefüggésekben gondolkodnak: attól félnek, hogy az Orbán hatalmával kifejlődött magyar politikai vírus megfertőzheti egész Kelet-Közép-Európát.

A hazai ellenzéki politikusok nem ezen az estén tudták meg, milyen beszédre készül Colleen Bell. Azt már korábban, egy kávé mellett és különböző fogadásokon is jelezték a nagykövetség dolgozói.

A Bimbó úti vacsora napján, szeptember 30-án az Amerikai Kereskedelmi Kamara nem nyilvános ülésén Colleen Bell már ostorozta a magyar kormányt a korrupció és az instabil gazdasági környezet miatt. Berschinski pedig két nappal később, a Magyar Nemzetben megjelent interjúban világossá tette: a nagykövet rövidesen nyilatkozni fog. Mondataiból érezhető volt, hogy abban nem lesz köszönet.

Az év elején Orbán Viktor még abban bízott, hogy André Goodfriend ügyvivő távozásával és az új nagykövet megérkezésével az Egyesült Államok barátságosabb hangnemre vált. Egy háttérbeszélgetésen azt remélte, béke köszönt be a magyar–amerikai kapcsolatokban. Tévedett.

Bár Goodfriend hazarendelését – ő családi okokra hivatkozott – valóban értelmezhették a kormányban az amerikaiak gesztusaként, az azért történt, mert az Obama-adminisztráció belátta: az ügyvivő körül elfogyott a levegő. Informátoraink szerint Vida Ildikóval való csörtéje miatt Goodfriend ellehetetlenült, a magyar kormány bosszúból, megalázó módon főosztályvezetőkkel fogadtatta őt.

Persze az Orbán-kormány felismerhette volna, hogy mit gondol róla az Egyesült Államok, ám inkább elhessegette magától a baljós előjeleket.

Az amerikai külügyminisztérium éves emberi jogi jelentése – amit nyáron hoztak nyilvánosságra – a többi között a civil társadalom elleni fellépést, a médiapluralizmus korlátozását és a romák elleni diszkriminációt emelte ki a hazánkról szóló fejezetben. Ráadásul Szijjártó Péter Dubrovnikban is kapott pofont Victoria Nuland külügyi államtitkártól, aki a magyar választási rendszert, a médiaszabályozást és az igazságszolgáltatást kritizálta.

Talán a menekültügyi harc homályosíthatta el a kormány szemét. David van Cleve, az amerikai nagykövetség politikai osztályának vezetője egy nem nyilvános beszélgetésen közvetve elismerte, hogy a népvándorlás miatt kicsit visszafogták magukat. A VS.hu szerint arról beszélt, hogy amíg tart a menekültválság, az Egyesült Államok nem fogja nyíltan bírálni a magyar kormányt, de ha csillapodik a nyomás, a kabinet ismét számíthat figyelmeztetésekre.

– Berschinski izzította be a rakétákat – fogalmaz az amerikai–magyar kapcsolatokra rálátó informátorunk. S tudva, hogy a menekültválság már nem érinti Magyarországot, aktivizálódtak az amerikaiak.

Sokak szerint Berschinski nyújtotta át a nagykövetnek a kottát, aki azután „csak elénekelte az abban leírt dalt”.

A beszéd azonban nem volt szokványos: informátoraink arra a passzusára kapták fel a fejüket, amely a rendszerszintű korrupcióról szólt.

– Eddig egyetlen korábbi hivatalos szövegben sem fordult elő ilyen kemény megállapítás – mondják.

Amerika jelezte, nemcsak simogatni, de ütni is tud. A kormány emberei azonban mintha nem értettek volna a szóból – Szijjártó és Lázár –, pökhendi válaszokkal lőttek vissza: „Ne beszéljen senki felülről Magyarországnak”, „Mi az unió tagjai vagyunk, velük vitatjuk meg a vitás kérdéseket.”

Hogy mi jöhet ezután?

Informátoraink szerint az Egyesült Államok rövidesen egy non-paperrel (nem hivatalos jegyzékkel) tiltakozhat a magyar demokrácia állapota ellen. Ebben akár tételesen is felsorolhatják majd a kifogásaikat – ahogy tették ezt korábban is –, de akciótervet is kérhetnek majd. Követelhetik, hogy közölje velük az ügyészség, mit fog tenni a rendszerszintű korrupció ellen.

Ha ez sem vezet eredményre, akkor küldöttség érkezhet Magyarországra, hogy kivizsgálja a hazai állapotokat, illetve „finom gazdasági nyomással” bírhatják rá a kormányt arra, hogy lépjen. Magyarul: megkérhetik a Magyarországon nagy társasági adót fizető amerikai cégeket (GE, Morgan-Stanley, Microsoft), hogy idehaza egy ideig ne fejlesszenek.

A legvégső esetben az sem elképzelhetetlen, hogy nemzetközi fórumokon hátrébb sorolják Magyarországot. Hiába hangoztatják a magyar politikusok, hogy nem Amerika, hanem az unió részei vagyunk, NATO-tagságunk geopolitikailag még uniós tagságunknál is fontosabb tényező. Háttérbe szorításunkat ezekben a szervezetekben igencsak megérezhetjük.