Vagyok és leszek is

- Olvasta már a Jobbik EP-programját?

– A kivonatot igen.

– Vannak benne ziccerek?

– Annyira nem ügyetlen próbálkozás, de azért nyilvánvaló, hogy a Jobbik hazudik. Morvai Krisztina európai béreket és európai jogbiztonságot ígér. Mondja ezt ő, aki ugyan európai bért vesz fel már jó ideje, de pártja lényegében az unióból való kilépést vagy kizárást és ezáltal az elszegényedést hozná Magyarországnak.

– Én nemcsak kivonatot olvastam. A Jobbik programja – meglehet, csak egyelőre – nem buzdít kilépésre. Viszont megjelenik benne sok magyar uniós kiábrándultsága. Azoké, akik úgy érzik: a hazánkba települő, adókedvezményeket kihasználó beruházások csak olcsó, összeszerelői munkát adnak. Vagy felvásárolnak, majd bezárják a gyárakat, mint az a cukoriparban történt, s importtal váltják ki a magyar termelést. Ami nekünk nem jó biznisz.

– A Jobbik, de a Fidesz is rájátszik arra a csalódottságra, amely a rendszerváltás óta elkövetett súlyos hibák, a válság, és a rossz kormányzás miatt alakult ki. Erre lehet kampányt építeni, de az igazság az, hogy a Fidesz politikája elszegényedést hoz, a Jobbiké meg államcsődöt. Orbán megosztottságot jelent, Vona polgárháborút. A Fidesz Európa peremére sodort minket, a Jobbik kizáratná vagy kiléptetné az országot az unióból. A Fidesz és a Jobbik egy irányba tart, csak a Jobbik messzebbre menne.

– Akkor egész pontosan: azt írják, „amennyiben az unió továbbra is a brüsszeli központú birodalomépítés irányába halad, akkor nemzetként való megmaradásunk, termőföldünk megtartása, érdekeink érvényesítése megköveteli, hogy Magyarország kilépjen ebből a közösségből, és újragondolja nemzetközi viszonyrendszerét. Ezt a lépést természetesen egy népszavazás következményként lehetséges megtenni.” Vagyis a kommunikáció kétélű, nehezen megfogható.

– A Jobbik épp átmaszkírozná magát a szélsőségesből egy radikális jobbközép párttá, de a trendi zakó alól kilóg a gárdamellény. Tegnap még uniós zászlót égettek, ma egy egykori szkinhedből csinálnak parlamenti alelnököt, tegyük hozzá: Orbán Viktor szavazatával. Morvai Krisztina úgy akar európai jogokat, hogy egészen közeli harcostársa az a Gaudi-Nagy Tamás, aki lámpavasra akasztással fenyegetőzik. A farkas csupán báránybőrbe bújik. Szembesíteni kell ezzel a választóikat. A mai médiaszerkezetben az önök lapja, és a többi, nem kormánypárti csatorna együtt, legjobb esetben is csak másfél millió emberhez ér el. Ehhez képest a Fidesz által uralt hírek bő hárommilliós körhöz jutnak el, és a Jobbik szavazói ebbe beletartoznak. E két tábor más valóságot, más országot lát, nincs átjárás a kettő között. Az egyetlen mód a szembesítésre a nyilvános vita, a Fidesz ezért is sasszézik el folyamatosan. A jobbikos vezetőket nyilván nem tudjuk meggyőzni, de a szavazóiknak látniuk kell: a Jobbik a problémák része, nem pedig a megoldás. Azt a pártot támogatják, amely szellemi örököse a Magyarországot pusztulásba vivő, sok százezer honfitársunk haláláért felelős mozgalmaknak.

– Egy nyilvános vitában nem fognak zsidózni, cigányozni, a „báránnyal” meg majd szakpolitizálgatnak?

– Le kell lepleznünk a javaslataik következményeit, és a cinizmust, a valódi szándékot.

– Kétesélyes a vita, hiszen a Jobbik erősségei rámutatnak a baloldali ellenzék gyengeségeire.

– Ezúttal nincs „baloldali ellenzék”, nincs összefogás, tehát a hitelességi problémával minden pártnak magának kell megküzdenie. Másrészt a struccpolitika – be kell látnunk – nem volt sikeres. Miközben azt mondtuk, nácikkal nem vitatkozunk, lett közel egymillió, jórészt nem náci szavazójuk. A Fidesz szándéka szerint előállt a centrális erőtér, amelyben az Orbánból kiábrándultak nem automatikusan a demokratikus ellenzék pártjaihoz mennek, hanem részben a Jobbikhoz.

– A Jobbik szavazói között nemcsak egykori fideszesek, de baloldaliak is vannak. Például azért, mert Vonáék megverték az ellenzéket terepmunkában. Ismerik a kistelepülések gondjait, az emberek úgy érzik, ők foglalkoznak velük.

– A mostani választás egyik tétje az, hogy elindul-e a demokratikus ellenzék köreiben a szükséges megújulás. Ígérhetünk mi bármit, ha nem hiszik el nekünk. A hitelességhez új arcok kellenek, és be kell ágyazódni a társadalomba, megérteni a szavazók vágyait, s ezekre működőképes, vonzó válaszokat adni. A centrális erőtérben már nem elég a kisebbik rossznak lenni: csak a nagyobbik jó győzheti le a Fideszt.

– A többi pártnak egyelőre nem akaródzik változtatni. Viszont muszáj lesz együttműködni velük.

– Számomra áprilisa hatodika egyik fő tanulsága, hogy ha erkölcsében, módszerében, tartalmában nem új politikán, vagyis korszakváltáson alapul, akkor bármilyen összefogás eleve kudarcra ítélt. De nem dolgom, hogy más pártokkal foglalkozzam, más szervezeteket újítsak meg. Mindenkinek magának kell levonni a tanulságot.

– Ha nem vonják le, nincs együttműködés?

– Az önkormányzati választáson csak együttműködéssel lehet létrehozni a szabadság szigeteit, legyőzni a fideszes polgármestereket. De ennek akkor van értelme, esélye, ha mindenütt hiteles emberek mögé lehet odaállni. A biztos vereséghez nincs szükség összefogásra.

– A Jobbik nagy előnye, hogy sosem volt kormányon, miközben az általa felvetett gondokat a bal két cikluson keresztül nemhogy megoldani nem tudta, de sokáig meg sem akarta látni. Most viszont halmozódnak a bajok, itt van például a miskolci nyomortelepek ügye. Amire látszik a rendpárti jobboldal válasza, de nincs baloldali javaslat.

– Nyilván nem megoldás, hogy Miskolc gondjait a szomszédos falvakba exportálná a városvezetés. De akik azt gondolják, hogy a szélsőséges válaszok nem jók, azoknak alternatívát is kell kínálniuk. Ez az intellektuális feladat vár az egész ellenzéki oldalra a következő években.

– Már mióta! Amikor Mari néni panaszkodik, mert ellopták a tyúkját, akkor a Jobbik ott terem, gárdát szervez, csendőrséget ígér. A baloldal meg azt mondja, majd „teremtünk munkahelyet”, „másképp allokáljuk az erőforrásokat” és „pályázunk szegregáció elleni programokra”. Mari néni meg a felét nem érti és nem is változik semmi.

– Annak idején érdemi változásokat kezdeményeztünk. Miniszterelnökként én rendeltem el a rendőrség létszámának 3000 fős bővítését, mert rendnek mindenütt lennie kell. Mari néni tyúkját nem lophatják el felderítetlenül és büntetlenül. De ez csak a válasz első része. A nehezebb az, hogy mit kezdünk a nyomorral, ami táptalaja a bűnözésnek. A Fidesz és a Jobbik csak az elsővel foglalkozik, az elvárthoz képest kevés sikerrel. A nyomor felszámolása érdekében a Gyurcsány-kormány bevezette, az enyém pedig kiterjesztette a közmunkát. De akkor még mindenki minimálbérért dolgozott, nem a Fidesz-féle modern kori rabszolgaságban. Felvettünk 200 roma diplomást a közigazgatásba, mert elit is kell, amely mintát ad. Ezt a programot a Fidesz állította le. Elkezdtük a telepfelszámolást is, amit ha végigcsinálnak, akkor uniós forrásból a roma telepek döntő többsége eltűnt volna. Úgy, hogy szociális, egészségügyi, oktatási szolgáltatással kiegészített megoldást nyújtunk a településeken. Mindez együtt persze csak hosszabb távon hoz változást. Radikalizmusban pedig nem érdemes versenyezni a Jobbikkal. Az élet napi problémáira úgy kell megoldást adni, hogy az értékrendünkből nem engedünk.

– Az élet napi problémáit nem lehet irodából megismerni. Márpedig a terepjárás és a folyamatos jelenlét, a hálózat pénz kérdése is.

– Pénz elképesztő kevés van, miközben nem világos, a Jobbiknak miből futja hatalmas szervezetre, újságokra. Ez alapvetően mégis elszántság és munka kérdése. Azt tapasztalom, a lelkesedés, a hit sok mindent kivált.

– Egy ponton túl kevés, ha jók a kreatívok.

– Tegnap Debrecenben voltam, ami nem az ellenzék fellegvára, mégis nyolcvan aktivistánk van ott, akik kampányon kívül is hajlandók az utcára menni.

– Maradjunk még a kampánynál. Európa kiáltványuk sűrűn teleírt két oldal, de mit kezd a „Visszafordítjuk Magyarország kormányrúdját nyugati irányba” meg a „Visszaadjuk Magyarország tekintélyét Európában” jellegű közhelyekkel Mari néni?

– Igaza van, fordítsuk le az Euroblablát. Aki Brüsszelbe jut, annak a magyar érdekekért kell küzdenie, A kormány ezzel szemben eddig is a hatalomépítést képviselte, elég csak a médiatörvényre, a bírák korai nyugdíjazására, a Nemzeti Bank függetlenségére gondolni. Orbán Brüsszelben nem a magyarok szabadságáért küzdött, hanem azért, hogy ő szabadon megtehessen bármit a magyarokkal. Ebben a harcban a valós nemzeti érdekekből is feladott, hiszen a most következő ciklusban 1500 milliárddal kevesebb fejlesztési forráshoz jutunk.

– De az elosztható pénz is csökkent.

– Mégis Magyarország az egyik legnagyobb vesztes. Az pedig, hogy most a hátralevő támogatásokat sem fizetik ki, azt jelenti, Brüsszel is rájött: a kormány nem lehívni, hanem lenyúlni akarja a pénzt.

– Amikor többet kaptunk, akkor sem sikerült jól felhasználni. Az egy főre jutó GDP arányában az unióban Észak-Magyarország a kilencedik legszegényebb régió. NFÜ-vezetőként, önkormányzati és gazdasági miniszterként is látta mi történik. Mit csinál bal és jobb egyaránt rosszul?

– Közgazdasági törvényszerűség, hogy a felzárkózó országok a felzárkózás korai szakaszában általában gyorsan fejlődnek, miközben a belső különbségek nőnek. Akik képesek fogadni a támogatásokat és élni a lehetőségekkel, azok előre tudnak lépni, a többiek nem. A felzárkózás kulcsa a munkahely és az oktatás. Éppen ezért, 2006 után tudatosan indítottuk el a leghátrányosabb 33 kistérséget fejlesztő programot, ami európai minta lett. 120 milliárdot különítettünk el uniós forrásból, amiből csak ezek a térségek kaphattak, s csak olyan fejlesztésekre, amelyek fenntartható módon javítják a foglalkoztatást, a szociális helyzetet, az oktatást. A Fidesz-kormány alatt ez a kezdeményezés elhalt, holott tíz éves programnak kellett volna lennie, mert kizárólag a hosszú távú megoldások életképesek. Csak akkor leszünk normális, békés, gyarapodó ország, ha képesek vagyunk csökkenteni a különbségeket, erősíteni a szolidaritást. A rendszerváltás kudarcaiból ha egy dolgot kell megértenünk, akkor az Csengey Dénes igazsága: Európába, de mindahányan.

– Ha öt százalék alatt teljesítenek és nem lesz mandátumuk, folytatja a politizálást?

– Ennél sokkal optimistább vagyok, de ettől függetlenül már az áprilisi vereség után tisztújítást kezdeményeztünk. Az elmúlt másfél év tanulságait le kell vonnunk. Az én személyes szerepvállalásomról, sok mindenki máséval együtt júniusban fogunk dönteni. De két dolgot már most tudok. Egyik alapítója és fontos szereplője voltam, vagyok és leszek is ennek a közösségnek. Másrészt az Együttöt választási pártból át kell alakítani egy hosszútávon működő értékközösséggé, amely nem csupán Bajnai Gordon pártszövetsége, mert az egy személy köré épülő mozgalmak sérülékenyek, és ezért nem lehetnek tartósak. Ez a párt akkor lesz hiteles, ha felmutatja a már meglévő új arcokat, ide vonz másokat is, és őket az új pártszerkezetben helyzetbe hozza.

– Ennek olyan üzenete van, hogy ön meg hátrébb akar lépni.

– Ellenkezőleg, meg akarom erősíteni ezt a korszakváltó mozgalmat, hogy legyen egyáltalán remény a változásra. Látni kell ugyanis, hogy a következő évek tétje – az Orbán-rezsim elkerülhetetlen összeomlása után – az, lesz-e választható demokratikus alternatíva, vagy a szélsőségek felé csúszik tovább az ország. Ezért kell megújulás.