Vacak médiához vacak szakértő jár, de a nyilvánosság legitimál, a képernyő tekintélyt ad

– Valóban annyira hiányzik a hírháttérműsorokból a beszélő fej? Ki dönt arról, hogy ez vagy az a szakértő átmehet? Ki volt kíváncsi például Földi Lászlóra?

– Azt véletlenül hallottam magam is. Ennyit jelent a nagyotmondás. De a fővonalra rátérve: a szakértő olyan, mint a lakmuszpapír vagy a mérnöki okirat. Ha az ember egy mesterhez fordul, ott lóg a falán az oklevele. Ez munkájának legitimációja, bélyege. Hogy milyen színvonalú, az más kérdés. A dolog ugyanis arra példa, miként kommercializálódik a médiával együtt a szakértői ipar.

– Régen képzett, doktorált meteorológusok mondták az időjárás-jelentést.

– Igen, de mára rájöttek, nem kell ehhez doktor. Elég egy helyes csaj, egy jóvágású kölyök. Ahhoz, hogy valaki elmondja, merről fúj az antipasszát, tényleg nem kell végzettség. Külföldön a hagyományos szakértők kutatóintézetekből, akadémiai think thankekből toborzódtak. Magyarországon bárki, aki szerzett egy politológusdiplomát vagy elvégzett két félévet, szabadon nyomhatja a süketet. És egy idő után csodák csodájára elfogadják, hogy ő politológus.

– Pusztán azért, mert megszokják?

– A nyilvánosság legitimál.

– Ha a CNN-en elemzi valaki a frankválság okait, elhiszem, hogy tíz fontos mondatot hallok. Ha a köztévében nemzetbiztonsági szakértőt látok, elbizonytalanodom.

– Ahhoz, hogy egy Földit szakértőként el lehessen adni, nem elég a titkosszolgálati múlt?

– Már annak is húszvalahány éve.

– De ha egy fejre kiírják, hogy titkosszolgálati tiszt volt, nincs mese, elhiszem neki. Nálam belefér, ez is szakma. Nem muszáj erről könyvet írni. Egy csomó szakma van, ahol nem a duma, hanem a tett számít. Az más kérdés, ha valaki elszabadult hajóágyú módjára nyomja, és visszaél a képernyő adta tekintéllyel. Mert a képernyő tekintélyt ad.

– A szakértőnek azt mondják fellépés előtt: huszonegy hasznos másodperced van. Mit lehet ezzel kezdeni?

– Az az igazság, hogy sokat. A nyolcvanas években arról vitatkoztak médiakritikusok, újságírók, spin doktorok, hogy mit lehet kezdeni a változó médiaszerkezettel. Az volt a válasz, hogy semmit. Hogy nem lehet elmondani húsz másodpercben az amerikaiak fegyverviselési jogával kapcsolatos társadalomlélektani problémákat. Én ezzel szemben azt hiszem, hogy a nyelvet, a politikai nyelvet erre találták ki. Arra, hogy egy jó metaforával, szép hasonlattal a lényeget tudjam megragadni. Kérdés, hogy ez azt jelenti-e, a többi, amiről hallgatunk, már nem is számít.

– Csakugyan unalmasak voltak a hosszú esti rádióbeszélgetések?

– Nem. Sőt azt szeretem, ha emberek nem előkészített hatalmas humorpatronokkal érkeznek, hanem egyszer csak beszélgetni kezdenek.

– Volt ilyen.

– Már nem is emlékszem, olyan rég volt. De azt tudom, hogy gyerekkoromban, amikor hétfőnként nem volt televízió, akkor mentek a rádióban a beszélgetős műsorok. Például Szilágyi János dumálós műsora, a Halló, itt vagyok. Hihetetlenül élveztem ezeket, furcsa módon azért, mert azt lehetett hallani, hogy az emberek beszélgetnek, érdekli őket, amit a másik mond, reagálnak, dühösek, feszültek, nevetnek. Egyáltalán: figyelnek. Ez imponált, talán mert a rokonságomban nem láttam ilyet. Na, ez mára teljesen felszívódott. Az is jó tud ám lenni, ha kicsit lelassulsz. Légy lassúbb, légy komótosabb.

– Nem lehetséges, hogy a kockázatelemző szakértők kockázatosak? Gyakran hallani, hogy ez az oroszokhoz, az az amerikaiakhoz, amaz meg egy politikai párthoz húz. Át akar verni.

– Persze. Mindig így van. A propaganda nem felkiáltójelekkel működik. Kérdőjelekkel, pontosvesszőkkel. A propaganda kérdez. Mit akarsz? Migránsokat vagy biztonságot? Nem mondja ki, hogy mire gondolj.

– Csak Magyarországon vizezik fel a szakértői állományt, vagy ez a nemzetközi trend?

– Ez is a médiaminőségéhez hasonul. Ha egy médiarendszer kiegyensúlyozott, akkor minden úgy működik, ahogy működnie kell. Ha van hír, vita, tényfeltárás, nem csak a kamuzás, és mellette van kereskedelmi média, amelyben leesik a gatya, és röhögnek az emberek, akkor a dolog, higgye el, működik. Ha van igazi média, ez együtt jár azzal, hogy a szakértők is jobbak. Ha a média vacak, a szakértők is pocsékabbak.

– Nem fenyeget a veszély, hogy ha egy Földi László nevű szakértő likvidálásról, háborúról beszél, ez felszakítja a belső gátakat? Nem így indultak a romagyilkosságok?

– De, csak azt nem a szakértők generálták, hanem a politikusok. Az emberek rég úgy vannak vele, hogy nem tényeket akarnak hallani, hanem jó híreket a kedvenc bandájukról. Megbízható, tehát a saját csoportodtól származó híreket.

– Tudja, hogy ön most szakértett nekem? Médiaszakértett.

– Hát, ez előfordul. Gyakran hívnak ide-oda. Én mindig megkérdezem, miről kell beszélni. Van egy csomó dolog, amihez értek, és még több, amihez nem értek. A jó szakértés titka, hogy csak arról beszélek, amihez értek.

Nyugalom

– A biztonságpolitikában nem könnyű megkülönböztetni a kóklert a szakértőtől – mondja Gyarmati István, akivel kapcsolatban még senki nem vonta kétségbe, hogy kiváló biztonságpolitikai szakértő. – A biztonságpolitika kombinálja a politikát, a katonai és rendvédelmi ügyeket, talán egy ponton a kémelhárítást is. Magyar elnevezése nem is fedi az angol verziót. Aki valaha kommandós vagy kémelhárító volt, nem biztos, hogy ért a politikai elemzéshez is. Sokan állítják magukról, hogy ennek és annak az ismerethalmaznak alapos ismerői, mégsem azok. Sokat számít az ismertség által legitimált hitelesség.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Gyarmati szerint a jó szakértő tömören és közérthetően, azaz populárisan fogalmaz. A populizmus ebben az esetben nem politikai irányt, hanem közlési módot jelent. Tény, hogy a szélsőjobb és a jobbközép ezt a módszert hatékonyan alkalmazza, de ilyen értelemben szerinte mindenki előtt szabad a pálya. Nagyobb problémát jelent, hogy a „nem szakértők”, sőt a szakértők közül is sokan beállnak propagandistának.

– Az nem baj, ha valaki egy párt politikáját hirdeti, de akkor nem szerencsés, ha szakértőnek nevezi magát – mondja Gyarmati. Úgy véli, ha egy szakértő azzal riogat, hogy tulajdonképpen háború zajlik, csak nem vesszük észre, akkor két dolgot feltételezhetünk: vagy el is hiszi, amit állít, ebben az esetben ez személyes tragédia. Vagy maga sem hiszi, lévén cinikus.

Gyarmati szerint ugyanakkor attól még, hogy valaki kerítéspárti vagy gyanakvó a bevándorlókkal szemben, lehet hozzáértő. A határzárat például meg lehet indokolni és lehet racionálisan ellenezni is.

– Nem helyes, ha riogatják a közönséget. Az a célszerű hozzáállás, ha például egy ter­­rorcselekmény kapcsán a szakértő arról beszél: igen, ez történt, velünk is megtörténhet, de ennek valószínűsége csekély. Úgyhogy nyugalom!

A szakértő emlékeztet arra, hogy Amerikában elfogadott dolog, ha egy háttéremberből politikus lesz, és viszont. Szerinte ez jó dolog, amire Magyarországon is láttunk már példát, elég Keleti Györgyre, Chikán Attilára, Karácsony Gergelyre vagy Giró-Szász Andrásra gondolni.

– Mindig kérdéses, mire képes az akadémikus elme, ha előlép az íróasztala mögül. Nem biztos, hogy jó politikus lesz. Az a szakértő válik jó politikussá, akinek értelmiségiként is volt tereptapasztalata – állítja Gyarmati.

B. A.