Újabb tervek a bankok megzabolázására

Abban semmi meglepő nincs, hogy sorra elbukták a bankok az állam elleni pereket, inkább az a kirívó, hogy volt néhány bíróság, amely a döntés helyett az Alkotmánybírósághoz fordult. Sőt akadt egy ítélőtábla, amely ezt úgy magyarázta, hogy a tisztességtelennek minősített hitelezési gyakorlatról szóló elszámolási törvények akár tíz ponton is sérthetik az Alaptörvényt. Ez roppant közel áll a Bankszövetség álláspontjához, amely arra kéri az államfőt, hogy ne írja alá, hanem küldje előzetes normakontrollra a törvényt az AB-hoz. A kormány válasza jellemző: a bankellenes demagógiát tovább fűtve egy közleményben elképesztő agresszivitással vádolják meg a csupán a jogi lehetőségeikkel élő bankokat.

Ilyen alapon ugyanezzel vádolhatják azokat a bíróságokat is, amelyek szintén indokoltnak látták az alkotmányos felülvizsgálatot. Az ügy mindenképpen az AB elé kerül, de ettől aligha kell Orbánéknak tartaniuk, mivel a testület kétharmada immár az ő jelöltjeikből áll, és az eddigi tapasztalatok szerint számíthatnak arra, hogy meghálálják a beléjük vetett fideszes bizalmat. Ezzel persze még nem ér véget a jogi procedúra, a bankok minden bizonnyal az Európai Unió Bíróságáig elmennek, de mire ott döntés születik, idehaza már régen le kellett nyelniük a békát.

Hogy pontosan mekkorát, még mindig nem látni tisztán. Az MNB kiszámolta ugyan, hogy az „elszámoltatás” nyomán a banki veszteség 950 milliárd forint lesz, és az adósok terhe átlagosan 26 százalékkal csökken, de ehhez képest saját illetékes vezetői is eltérő számokat mondanak. Annyi látszik biztosnak, hogy a bankok bruttó 1000, nettó 800 milliárd körüli pofonra készülhetnek, az ügyfeleknél azonban egyénenként jelentős eltérések lehetnek. A konkrét számokat az MNB formulája alapján a hitelezőknek kell kikalkulálniuk, majd azokat a Nemzeti Bank állítólag minden esetben szigorúan ellenőrizni fogja. Ha így lesz, nehezen tarthatónak látszanak a határidők, szinte kizárt, hogy a tényleges korrekciók a devizahiteleknél jövő nyár előtt megtörténjenek, a forinthitelekről nem is beszélve, ahol eleve 2015 vége a végső dátum.

A helyzetet bonyolítja, hogy még mindig nyitott kérdés, mi lesz a végtörlesztőkkel, a nem fizetőkkel, és ami messze a legfontosabb, hogyan és milyen árfolyamon történik a forintosítás. Ez utóbbiról eddig annyi derült ki, hogy csak a lakáscélú és szabad felhasználású devizahitelekre vonatkozik majd, és az MNB a devizatartaléka egy részével besegít. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy a 9-10 milliárd eurónyi, főleg svájci frankos átváltás ne a jelenlegi piaci árfolyamon történjen, másrészt az amúgy is gyenge forint stabilitását sem rendíti meg annyira. Ez persze csak az első lépés, legalább ennyire fontos, milyen kamatozású lesz a forintosított hitel.

Az MNB egyik vezetője szerint arra számítanak, hogy a bankok majd versenyezni fognak az ügyfelekért, azaz igyekeznek egymástól elszipkázni őket, aminek a legnagyobbak és a tőkeerősek lesznek a nyertesei. Ennek szépséghibája, hogy nyilvánvalóan a hitelképesebb ügyfelekért folyik majd a harc, a többiek maradhatnak a gyengébb bankoknál, amelyek helyzete így tovább romlik. A jegybank szakértője szerint ez nem baj, sőt jó, mert legfeljebb öt nagy bank maradhat, a többi bátran kivonulhat az országból. Ebből az következik, hogy a kormányzat kifejezett célja az egésszel a bankszféra erőviszonyainak átalakítása és az állami befolyás erősítése. Ez jól látszik az MKB most lezárult államosításával, az FHB postai felvásárlásával és az Eximbank szerepének látványos növekedésével is.

Immár teljesül Orbán Viktor álma, hogy a hazai banki forgalom több mint fele magyar kézbe kerüljön. Ez önmagában lehetne üdvös is az országnak, a baj az, hogy a pénzintézetek erőszakos kivéreztetése és mások tulajdonának lenyúlása révén – lásd Takarékszövetkezetek – valósul meg. És ez még nem minden: a kormányfő szerint új törvény készül a „fair bankokról”, amelyben szabályozni fogják a tisztességes működést. Ez vajon mit jelent? Előírják majd, milyen szerződéseket lehet kötni, mekkora legyen a kamat, hogyan lehet módosítani, emelni stb.? Már a most elfogadott kamatemelési moratórium is durva és veszélyes lépés, ezen az úton akarnak továbbhaladni?

Jó lesz inkább óvatosnak lenni, mert a bankszféra túlszabályozása és terheinek felelőtlen növelése az egész gazdaságot sújtja, ahogy azt a hitelezés drasztikus visszaesése nyomán az elmúlt években láthattuk. Orbánék az unortodox politika jegyében fejőstehénnek tekintették a pénzügyi szférát, az arra kivetett extra adókat és illetékeket tekintve a költségvetésen tátongó rések fő befoltozási forrásának. Négy év alatt eddig csaknem ezermilliárd forint többletterhet hárítottak a bankokra, most ezt fejelik meg újabb ezermilliárddal. Ez a szűk látókörű gyakorlat csak addig folytatható, amíg az anyabankok hajlandók pótolni a tőkét, hogy itteni cégeik működőképesek maradjanak. Ha egy részük kivonul, ahogy azt Orbánék remélik, és magyar kézbe kerül az ágazat többsége, a veszteségeket itthoni forrásokból kell fedezni, azaz az adófizetők és a hazai ügyfelek zsebéből. Ugyanaz lesz a helyzet, mint a tervezett nagy állami közüzemi holdinggal: minden mesterséges teher és e miatti veszteség közvetlenül ránk hárul majd.