Új társadalmi kiegyezést!
A liberális filozófusok elleni politikai és ideológiai támadás újabb fordulatot vett, miután nyilvánosságra került Hornok Lászlónak, a gödöllői Szent István Egyetem rektorhelyettesének a véleménye. A mikrobiológus akadémikus a Professzorok Batthyány Körének levelezőlistáján, e jobboldali tudósegyesület tagjaként küldte szét az álláspontját. Egyebek mellett azt írta: „Heller Ágnesékkel nem kell vitatkozni. Őket csak ki kell közösíteni! Ha találkozunk ezekkel az alakokkal, a szemükbe nézünk, és nem köszönünk nekik, ha mellénk ülnek, akkor felállunk a székről, mert az ő megélhetési gyűlölködésükkel mást nem lehet szembeszegezni, mint a néma és teljes megvetést.” Így folytatta: „Már csak azért sem jó hallgatni ebben az ügyben sem, mert az ellenség minden követ megmozgat. Nem másik oldal, hanem ellenség, a nemzet halálos ellensége!” A Professzorok Batthyány Köre múlt héten nyilvánosan elhatárolódott Hornok levelétől, már csak „volt” tagtársukként említve őt. Azt is írták: „Nem szekértáborokat szeretnénk, nem háborút, hanem ellenség helyett nemes ellenfeleket.” Közleményüket így zárták: „Próbáljunk meg végre normálisan együtt élni. Erre mi biztosan hajlandók vagyunk.” A 168 Óra ezt komolyan vette, s beszélgetésre kérte Kopp Máriát, a SOTE Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettesét, a Professzorok Batthyány Körének elnökségi tagját. A professzor asszonyt arról is kérdeztük: mi vezethetne el a társadalmi megbékéléshez. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.
- Jól értettük, hogy közleményükkel a párbeszédet szorgalmazzák a két értelmiségi tábor között?
– Körünk alapvető értéknek tekinti a társadalmi együttműködést. Munkám során magam is a legkülönbözőbb világnézetű tudóstársaimmal dolgozom együtt. A Magatartástudományi Intézetben konfliktuskezeléssel is foglalkozunk. Beszélgettünk arról is, miként csillapítható az egyre erősödő közéleti hisztéria. Meggyőződésünk: a filozófusbotrány az egész ország presztízsének árt. Kollégáim felvetették: a feszültségek oldásában mediátorszerepet tölthetne be a média. Ezért is vállaltam, hogy interjút adok a 168 Órának. Fontosnak tartottam ezt.
- Eddig is teret adtunk a különféle álláspontoknak, most is közreműködünk ebben. Bár a jobboldali körökből sajnálatosan kevesen vállalják, hogy nyilatkozzanak nekünk. Azt viszont elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bármely lap bizonyítékok nélkül súlyos bűncselekményekkel vádoljon meg köztiszteletben álló személyeket.
– Egyetértek. Noha a rágalmazásokra – sajnos – mindkét oldal médiájában van példa.
- A Heller Ágnes, Vajda Mihály, Radnóti Sándor és a többi filozófus elleni támadássorozatot a Magyar Nemzet indította. Arról cikkeztek: Magyar Bálint oktatási miniszterségének idején, 2004–2005-ben a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program pénzügyi forrását „házipénztárként” kezelték, és a liberális holdudvart finanszírozták belőle. Csakhogy – tudtommal – az ön által vezetett tudományos konzorcium is épp ebben az időszakban nyert NKFP-támogatást.
– Igen, de a kutatói csapatunk semmilyen holdudvarhoz nem tartozik.
- Ami igazolja: nem párthűség alapján osztogatták akkoriban a pályázati pénzeket.
– Mi a népbetegségek biológiai és pszichoszociális rizikófaktorait kutatjuk, országos felméréseket végeztünk – rendkívül alacsony költségvetéssel. Nincs értelme ezt a filozófiai tanulmányokkal összehasonlítani. De ne értsen félre: ezzel nem a filozófiatudomány jelentőségét kérdőjelezem meg. Sőt: egy időben én vezettem az MTA társadalomtudományi pályázatait elbíráló grémiumot, s kiemelten finanszíroztuk a filozófiai témákat, hiszen ez minden társadalomtudomány alapja. Az egész mostani tudósbotrányban az a legelkeserítőbb, hogy valóban van egy filozófiaellenes éle.
- Visszatérve a szóban forgó fejlesztési programra: saját tapasztalata szerint a kutatásra szánt közpénzeket valóban „le lehetett nyúlni” és „talicskában hazatolni”? Ezzel vádolta ugyanis a Magyar Nemzet a liberális filozófusokat és az akkori kormányt.
– Szigorú szakmai és pénzügyi revízió volt: az utolsó fillérről is pontosan elszámoltunk. Ám, ahogy az élet minden területén, a kutatásban is előfordulhatnak visszaélések. Ha pedig bárkivel szemben gyanú merül fel, a hatóságnak kötelessége vizsgálatot elrendelni. Arról persze fogalmam sincs, valóban történtek-e szabálytalanságok a megvádolt filozófusok pályázatainak kapcsán. Heller Ágnest személyesen is ismerem, nagyra becsülöm a munkásságát, meghívtam előadóként az intézetünkbe. Az arisztotelészi etikáról szóló könyve számomra alapmű. Más dolog, hogy keményen bírálta Orbán Viktort, nem titkolta ellenszenvét a Fidesz iránt. Ez szíve joga. Azzal viszont neki is számolnia kellett, hogy szavaival esetleg megsérti azokat, akik bíznak Orbánban, és a miniszterelnöktől várják, hogy az ország jó irányba haladjon. És lehet, hogy ezek a megbántott emberek most vissza akarnak vágni sérelmeikért.
- Arra céloz: ha a liberális filozófusok nem kritizálnák Orbánt, most nem folyna ellenük lejárató kampány? Esetleg aki bírálni merészeli a kormányt, hasonló támadásra számíthat? Ami azért is megdöbbentő, mert „fordítva” ez nem történt meg: az ön példája is mutatja, hogy a balliberális kormány kutatási pályázatain azok is nyertek, akik nem értettek egyet az akkori hatalommal.
– Csak egy pszichológiai folyamatot próbálok megmagyarázni. Éppen Heller Ágnes műveiből tanultam ezt: legfőbb emberi értékünk az erények gyakorlása. Jó szándékot kell feltételeznünk egymásról, még akkor is, ha nem egyezik a véleményünk. Ha a megelőlegezett bizalom elvész, mérhetetlenül leromlanak a kapcsolatok, eszkalálódnak a konfliktusok. Ám azt értelmetlen keresgélni: ki kezdte a támadást, ki „ütött” először. Úgyis mindenki a másikra mutogat majd, és így a vagdalkozásnak sosem lesz vége. Az ellenségkép gyártása tönkreteheti privát és közéletünket. Intézetünkben párterápiát is végzünk. Azt javasoljuk a haragban álló feleknek: próbálják meg magukat a másik helyébe képzelni, és indulatok nélkül meghallgatni egymást. Társadalmi szinten is eredményes lehet ez a módszer.
- Nehéz lenne békéltető tárgyalásra hívni egy egész országot.
– A párbeszédet az értelmiség, a tudományok művelői is elindíthatnák. Együtt kezdeményezhetnénk kerekasztal-beszélgetéseket múltbeli sérelmekről és a közös céljainkról.
- Ön mit tartana fontosnak elmondani a múlt kibeszélésekor?
– Nemcsak az 1973-as, úgynevezett „filozófusper” vádlottjai szenvedték meg a Kádár-rendszert. Szörnyű, hogy Heller Ágnesnek és tudóstársainak politikai okokból kellett elhagyniuk az országot. Ám akik itt maradtak, azoknak sem volt könnyű. Arról viszont nem beszélünk, hogy a filozófia elleni támadások már korábban kezdődtek. Nagyon sok tanárt, pedagógust, papot hurcoltak meg azért, mert fiataloknak illegális világnézeti, erkölcsi kurzusokat szerveztek. Épp ötven éve, 1961 februárjában több mint 850 lakásban tartottak házkutatást. Egy ismerősömet, aki épp az arisztotelészi etikáról tartott kiscsoportos előadásokat, feljelentették, lecsukták, a felesége egyéves gyerekükkel maradt egyedül. Több száz ehhez hasonló ügy volt. Különben én is tagja voltam egy ilyen szellemi közösségnek: 1983-ig nem kaphattam útlevelet, esélyem sem volt külföldi tanulmányútra. De hangsúlyozom: nem az a cél, hogy utólag kezdjük el méricskélni, melyikünk sebe nagyobb. Ki járt jobban, rosszabbul a kommunizmusban. Azzal viszont szembe kell nézni, hogy rengeteg feloldatlan indulat van azokban az emberekben is, akik úgy érzik: erkölcsi elégtételt csak egy nemzeti konzervatív kormánytól várhatnak.
- A Professzorok Batthyány Körének konzervatív jobboldali tagjai vannak, akik hangoztatják: polgári értékeket képviselnek. Hogy látja, azért egy baloldali vagy egy liberális is lehet „polgári”?
– Természetesen.
- Csakhogy önök nyíltan a Fidesz mellé álltak, mondván: a „polgári középpártot” kell támogatni. Így sokan joggal gondolhatják, hogy a Professzorok Batthyány Köre politikai alapon szerveződött. És ez máris megosztja a tudóstársadalmat.
– Pedig higgye el: nem ez a szándékunk. Heller Ágnes bizonyára nem csatlakozna hozzánk, de mi szívesen együttműködnénk az ő szellemiségét képviselő polgári egyesülettel is. Én a nemzeti liberalizmus értékeit vallom. Leginkább Deák Ferenc politikai hagyománya áll közel hozzám, aki a nemzeti érdekek mentén keresett kiegyezést külföldi nagyhatalmakkal s az itthoni társadalmi csoportokkal is. Deák felismerte, hogy az ellentétek szításába Magyarország csak beleroppanhat.
- De a jelenlegi Orbán-kormány nem a kiegyezést keresi, sokkal inkább a konfliktusokat élezi itthon és határokon túl is.
– Én úgy látom: a kormány éppen a nemzeti érdekek védelmében vállal komoly ütközeteket akár a bankokkal, a multikkal vagy az IMF-fel szemben. Ezt eddig senki nem merte megtenni. A magyar példa nyomán egyre több államban – legutóbb például Angliában – jelentették be, hogy különadót vetnek ki a bankokra. Itthon viszont a baloldal eleve rossz szándékot feltételezve támadja Orbán Viktort. Szerintem a nemzeti kérdés az egyik legsúlyosabb ideológiai konfliktus a hazai szekértáborok között. A jobboldalon többen azt sulykolják, hogy a balliberálisoknak egyáltalán nem fontos a nemzeti politika, s elhanyagolták, amíg hatalmon voltak. Egy értelmiségi párbeszédet ennek a tisztázásával lenne érdemes elkezdeni. A nemzeti liberalizmusnak éppen az a lényege, hogy mindenféle nézetet próbál megérteni, befogadni. Ugyanakkor nemcsak a baloldalnak kellene toleránsabbnak lennie. A jobboldalnak is nyitottabbá, elfogadóbbá kellene válnia. Például ne ítélkezzenek felületesen a filozófusokról, inkább ismerjék meg a műveiket. Ha valaki másként gondolkodik a hazáról, még nem jelenti azt, hogy hazaáruló. A merev, szélsőséges jobboldaliság tőlem ugyanolyan távol áll, mint a szélsőbal.
- Az új alkotmány elkészítéséhez a Fidesz tanácsadó testületeket kért fel, köztük a Professzorok Batthyány Körét. Várható, hogy a preambulumban is hangsúlyt kap a kereszténység és az ezzel kapcsolatos morális „felsőbbrendűség”. Nem gondolja, hogy ez is csak újabb konfliktusok forrása lehet? Sokan úgy érzik, kötelező vallási erkölcsöket akarnak előírni.
– Én nem veszek részt az alkotmányozó testület munkájában. Azt tartanám helyesnek, ha az új alkotmányban kiemelnék: egész Európa, így hazánk történetében is a zsidó-keresztény kultúra a meghatározó. Fontos, hogy megismerjük hagyományainkat, szellemi-kulturális gyökereinket. És ez nem azt jelenti, hogy Magyarország ma keresztény lenne. Modern demokráciában megkérdőjelezhetetlen az állam világnézeti semlegessége, ahogyan a vallási szabadság is sérthetetlen. Sem a kereszténységet, sem más vallást nem szabad ráerőltetni senkire. Amúgy sem menne. A Magatartástudományi Intézet felmérései is alátámasztják: lakosságunknak csupán harminc százaléka gyakorolja a hitét valamely felekezetben. További negyven százalék mondta, hogy „a maga módján hívő”. Az egymás iránti tisztelet és megbecsülés viszont minden hit alapja, s egyben a nemzeti liberalizmusnak is alapeszménye. Abban bízom: ez közös nevező lehet egy új társadalmi kiegyezéshez.
Az Élet és Irodalom főszerkesztője, Kovács Zoltán írásban tette föl a kérdést Hornok László akadémikusnak: valós-e, vagy koholmány a nevével jegyzett levél, amely a Professzorok Batthyány Körének e-mail-listájára került föl. Hornok azt válaszolta: „A levél nem valós.”
Ezzel pedig azt állította: nem ő írta azt.
Ugyanakkor a Professzorok Batthyány Köre elnökségének múlt heti közleményéből egyértelműen kiderül: ők Hornok Lászlónak tulajdonítják a levelet, s azt vállalhatlannak tartják.
Hornok László a történtek óta már nem tagja a tudósegyesületnek.
