Új baloldal kell!

Új baloldal kell!

Büntető voksok

Herskovits Eszter
és
Sándor Zsuzsanna összeállítása

Az önkormányzati választás másnapján kérdeztünk nyolc értelmiségit arról: hogyan tovább? Mi várható a baloldalon, mi lesz a jobboldallal? Bár ők különféle szempontok alapján elemzik a magyar belpolitikát, abban egyetértenek: a demokratikus ellenzéki szavazók vasárnapi szavazatukkal vagy elmaradt voksukkal megbüntették a baloldalt, illetve mindenkit, aki nem volt képes a kormánnyal szemben alternatívát mutatni. De elmondják azt is, szerintük hol
a kiút az ellenzék mentális csapdájából.

Békesi László
közgazdászprofesszor

A nulláról
kell újrakezdeni
A passzivitás jellemezte leginkább az önkormányzati választást. Kiderült: a választásra jogosultak huszonöt százalékának voksa is kétharmad körüli többséget hoz a Fidesz–KDNP-nek. Emellett a választók jelentős része feladta, hogy fellépjen a nyilvánvalóan hosszú távra berendezkedő Orbán-rezsim ellen.
Világosan kiderült az is: nincs ellenzéki alternatíva. A baloldali pártok kimerültek, az Együtt–PM jelentéktelenné apadt, a DK elérte a maximumát, csak az MSZP-vel való konfliktusára koncentrál. Az MSZP pedig épp felszámolja magát. Meg kell nézni, kik ülnek ma a párt vezetőségében. Nincs köztük karizmatikus személyiség. Ráadásul a többséget csak a saját pozíciójának erősítése érdekli. Ez a társaság így képtelen a megújulásra. Évek óta minden ilyen kísérlet után tovább esik a népszerűségük. Pedig hiteles emberekkel lehetne esélyük.
Az ellenzék azokban a körzetekben nyert, ahol a jelölt személye és nem a pártja volt vonzó. Ezért a nulláról kell újrakezdeni az építkezést, új, határozott koncepcióval és a választók számára vonzó, tisztakezű figurákkal. Ha ez nem történik meg, még sok évtizeden át marad a jelenlegi rezsim.
Ripp Zoltán
történész

Borítékolható volt
a kudarc
Az önkormányzati választáson pontosan az történt, amire számítottam. Világos volt, hogy a fővárosban Tarlós Istvánt csakis közös jelölttel és programmal lehet megverni. De a baloldali pártok nem tudtak megállapodni egymással. Borítékolható volt a kudarc. A Fidesz országos fölénye nem azt jelzi, hogy ennyivel többen támogatják őket. A demokratikus ellenzéki szavazók megbüntették a baloldalt, illetve mindenkit, aki nem képes a kormánnyal szemben alternatívát mutatni. Ugyanezt fejezték ki korábban a parlamenti és az EP-választásnál is. Harmadszorra is „papírforma szerint” büntettek.
Az sem újdonság, hogy a baloldal nem tudott épkézláb főpolgármester-jelöltet indítani. Az MSZP-nek az elmúlt 25 évben nem volt esélyes jelöltje erre a posztra. A katasztrófa-forgatókönyv az lenne, ha a baloldal sikerként kommunikálná az eredményét, arra hivatkozva: Budapesten vasárnap öt kerületet nyertek, tehát kettővel többet, mint 2010-ben.
A demokratikus összefogás jelenlegi konstrukciója megbukott. Az MSZP elavult, korszerűtlen párt, amely a szavak szintjén a leszakadó, szegény rétegeket képviseli, ám valós elképzelései nincsenek. A DK és az Együtt–PM is képtelen arra, hogy az MSZP vezető szerepét átvegye a baloldalon. Ezek a pártok nem bírnak kikeveredni az egymással folytatott állandó konfliktusokból, veszekedésekből. Akkor sem, ha a választók már sokadszor jelzik nekik: nem kérnek ebből! Teljesen új baloldali erőnek kellene létrejönnie. Megújulást csak ez hozhatna.

Pogátsa Zoltán
közgazdász

Nem hozott újat az önkormányzati választás: a Fidesz győzelmére lehetett számítani, a Jobbik nem lett – és minden bizonnyal nem is lesz – nagyobb párt, mint eddig. Az úgynevezett baloldali pártok pedig jó ideje csak vegetálnak.
A politikai erőviszonyokban addig nem lesz érdemi változás, amíg a demokratikus ellenzék nem képes egy jól azonosítható közösség koherens vízióját közvetíteni a választói felé. A Fidesz ezt megtette: ők a nemzeti összetartozás és emancipáció közösségét nyújtják híveiknek.
De nem csak ez a baj. A választási rendszer kényszerére hivatkozva értelmezhetetlen formációkká áll össze az ellenzék. Pedig ez tévedés. Az összefogás szavazatok visz, nem pedig hoz, a pártoknak külön-külön kell meghatározniuk és megmérettetniük magukat. Derüljön ki, a magát baloldalinak valló LMP, PM vagy MSZP mitől is baloldali valójában, hogyan tudja megjeleníteni a jóléti állam közösségét. Vagy legyen végre világos: a DK és a MoMa liberális politikai erők, vagyis gazdasági értelemben jobboldaliak.
Én hiszek abban, hogy csak a baloldal válthatja le Orbánt. A nemzeti összetartozás eszményével szemben ugyanis kizárólag a baloldali jóléti állam víziója lehet versenyképes. Ez tudná szavazóvá tenni a nem szavazókat is, ami talán a legfontosabb a baloldalnak.
Mohácsi András
szobrászművész

Magyarország
veszélybe kerülhet

A választás engem nem művészként érdekelt, bár ha például a baloldal főpolgármester-jelöltje győz, eltüntethetett volna néhány tűrhetetlen emlékművet Budapestről. A Szabadság térről is. Civil állampolgárként azonban leginkább az foglalkoztatott, hányan mennek el szavazni. Szomorú, hogy jóval kevesebben, mint négy éve. Különösen aggasztó ez a nagyvárosokban és Budapesten. Oka lehet ennek a sikertelen kampány, az apátia is. Szerintem a szavazás és általában a közügyek intézése közösségi kötelezettség. Ez a polgári demokrácia alapja.
A civil kurázsi különösen fontos ma, amikor új korszak kezdődött el. Az orosz–ukrán konfliktus, a fokozódó nacionalizmus, az iszlám terror fenyegeti a nyugati demokratikus értékeket, amelyeket csak erős európai öntudattal lehet megvédeni. Magyarország komoly veszélybe kerülhet, ha közönyösen tűrjük a kormányprogrammá vált illiberális demokráciát. Ahogyan ezt a mostani választás is mutatja. Az apátia megszilárdít egy olyan monolit politikai rendszert, amely az állampolgároktól függetlenül gyakorolja a hatalmat.
De soha nem tudni, hogy a látszólag csendes nép meddig marad néma. Mikor kezdenek az izolált emberek aktivizálódni, civil közösségekké szerveződni? Nem tudjuk azt sem, az össznépi apátia mit fed el. Beletörődést, tehetetlenséget vagy erős visszafojtott indulatokat? Az előttünk álló évek erre is választ adnak majd.

Róna Péter
közgazdászprofesszor

Az alkotókészség is
minimálisra csökken

A választási eredményből is egyértelmű: a magyar társadalom demokrácia iránti igénye takaréklángon van. Nincsenek valódi, modern európai értelemben vett várakozások. Elég, ha a kormány gondoskodik, pénzt ad és megvéd az erősebbektől. A lakosság cserébe hallgat.
A Fidesz kampányának két markáns eleme volt: a bankok elszámoltatása és a rezsicsökkentés. Sok kritika éri a baloldalt azért, mert nincs jövőképük és nem fogalmaztak meg érthető, koncepciózus üzenetet a választóik felé. De így nem is lehet: erre az avítt értékrendszerre nincs adekvát válasz.
Sokat elárul, hogy a legsikeresebb baloldali kormány Horn Gyuláé volt, aki folytatta a kádári osztogató hagyományt. És azok a kormányok buktak meg, amelyek változtatni próbáltak ezen, s mindemellett még elhibázott gazdaságpolitikát is folytattak.
Ebből a mentális csapdából addig nincs kiút, amíg a magyar szellemi elit képtelen arra, hogy feltárja ennek az állapotnak a súlyos következményeit. Például a gazdaságban. Ilyen közegben az alkotókészség is minimálisra csökken. Maradnak az alacsony hozzáadott értékű bérmunkák. És amíg ez az uralkodó szemlélet, Magyarország mindig függeni fog másoktól. Vagyis: gyarmat marad.

Szelényi Iván
szociológusprofesszor

A baloldali pártok
egymással gyürkőztek

Nem számítottam Bokros Lajos 35 százalékos eredményére. Imponáló ez ahhoz képest, mennyire elügyetlenkedte a baloldal a főpolgármester-választást. Azt sem tudom, létezik-e még nálunk baloldal, vagy inkább liberális demokratikus ellenzék van. Tarlós Istvánnal ellentétben azt gondolom: a liberálisok vannak többségben a fővárosban, nyerniük kellett volna itt. Ám a budapestiek 60 százaléka nem ment el voksolni. Vélhetően a baloldali választók nem akarták Bokros liberális jobboldali politikáját támogatni.
A választás másnapján Tóbiás József, az MSZP elnöke kijelentette: legnagyobb sikerük, hogy legyőzték Gyurcsányékat. Kérdés: a baloldali pártoknak ki volt a valódi ellenség? Úgy tűnik, leginkább egymással gyürkőztek.
Noha a Fidesz fölényesen nyert, lassú eróziója érződik. Budapesten az előző önkormányzati választáshoz képest három kerületet veszítettek, Orbán Viktor illiberális demokráciája azonban újabb megerősítést kapott. A legaggasztóbb: a Jobbik egyértelműen erősödött a megyei közgyűlésekben.
A 2018-as parlamenti választásig a Fidesznek sok népszerűtlen döntést kell meghoznia, ami felgyorsíthatja erózióját. Egyelőre legyőzhetetlennek látszanak, de semmi nem garantálja, hogy megint sikerül majd abszolút többséget szerezniük.
Kérdéses, a Jobbik erősödésével szemben milyen alternatívát tud felmutatni a liberális demokratikus ellenzék. Létrejöhet – akár Bokros vezetésével is – az a pártunió, melyet a DK elnöke is sürget. Sikere attól is függ, Gyurcsány Ferenc képes-e háttérbe húzódni. Az MSZP a liberális unióban felszámolódna. Ám külön sem képes hatékonyan képviselni a baloldali értékeket.

Vekerdy Tamás
pszichológus

Nem szabad párhuzamos jelölteket állítani

Az önkormányzati választáson országosan 43 százalékos részvétellel a Fidesz 50 százalék körüli győzelmet ért el. Ez valójában 21 és fél százalék. Az ország többi lakosa – a nagy többség – nem szavazott a Fideszre. Vagy: nem a Fideszre szavazott. 2010-ben 64 százalék ment el választani, és annak bő fele a Fideszre adta voksát. Most a bő egyharmad a Fidesznek kétharmadot hozott. De ezzel nem érték be. Azt szuggerálták, az egész nemzetet képviselik. Közben többször módosították a választási feltételeket. Azt is láthatjuk: az ellenzéknek ott volt valami esélye, ahol hiteles, erős jelöltet állított és ahol egységes volt. Ezért győzhetett például Szegeden Botka László.
Bokros Lajos 36 százalékos eredménye szép, és többet is elérhetett volna, ha az ellenzék felismeri: nem szabad az előjelek ismeretében párhuzamos jelölteket állítania. Azt hallom, hogy Budapest nem liberális város. Már rég nem jelent semmit ez a szó, miközben a nagy nyugati jobb- és baloldali pártok a liberalizmus minden értékét beépítették a politikájukba. Ha útlevelem van, ha nem jön még a fekete autó, azt a liberalizmusnak köszönhetem. Magyarországon a jobb- és baloldali megjelölés is elveszítette értelmét.
Mit szeretnék? Ha végre létrejönne egy igazi jobboldali és egy igazi baloldali párt, s még nagykoalíciót is alkotnának, hogy az országot rendbe tegyék, például újra működőképessé varázsolják az ország jövőjét garantáló oktatási rendszert.

Misetics Bálint
társadalompolitikus

A voksolás a demokrácia megcsúfolása volt
Az országgyűlési választáshoz hasonlóan az önkormányzati szavazás is szinte minden elemében a demokrácia megcsúfolása volt. Beleértve a magukat tévesen baloldalinak nevező pártok fővárosi bohóckodását is. A Fidesz jelentősen leépítette az önkormányzatiságot, és – az alkotmányos demokrácia szellemiségével szemben – nem sokkal ezelőtt még átszabta a fővárosi közgyűlés megválasztásának módját is.
A vasárnapi voksolás is inkább arról szólt, hogy a kormánypárt egy látszólag demokratikus eljárással legitimálja a hatalmát, nem pedig arról: az állampolgárok valóban beleszólhatnak a közügyek alakításába. És sajnos a jelenlegi politikai szereplőkkel ez még sokáig így is marad. Minden jel arra mutat: a jelenlegi, baloldalinak nevezett ellenzéki pártok képtelenek a megújulásra. Ráadásul a 2010 előtti rendszer vezető politikusaival – például Gyurcsány Ferenccel vagy Bokros Lajossal – nem lehet leváltani az Orbán-rendszert. Az MSZP egyik elnökségi tagja mondta a választás éjszakáján: ellenzéknek lennie kell, de nem biztos, hogy nekünk kell lennünk. Nagyon igaza volt. Új, valódi baloldalra van szükség, és keresni kell az intézményes kereteken kívüli ellenállás lehetőségeit.