Ügyvédek politikai kampánya

- Önt felizgatta szaktársai kampánya?

– Ez túlzás. De, noha eredetileg nem volt szándékomban, arrogáns és irritáló irományaik hatására inkább gondoskodtam helyettesről, és elmentem szavazni.

– Másokat is felrázott a szokatlan kampány, hiszen kétszer annyian voksoltak, mint négy éve. Igaz, még így is csak negyvennégy százalékos volt a részvétel. Azért ez nem palotaforradalom.

– A politikai választáson is otthon marad 55-60 százalék – miért különböznénk a társadalom többi részétől?!

– Amikor mi jártunk a jogi karra – mármint ön és én –, hatszáz ügyvéd dolgozott a fővárosban, ma hatezer. Majdnem kilencven százalékuk egyedül praktizál. Mégis passzívak. Miért?

– Lehet, a megélhetésért küzd, nincs ideje másra. A csillagászati jövedelmekről szóló híresztelések – legendák. Van néhány nagyon jól kereső kolléga, de a többségnek a tisztes megélhetés is gond.

– Fontos önöknek, ki vezeti a kamarájukat? Vagy belépnek, mert kötelező?

– Sokan valóban csak formalitásból tagok, de ezzel gyengítik saját pozíciójukat. Ha nekem kellene továbbképzéseket tartanom jelölteknek, kollégáknak – például az új polgári törvénykönyvről –, nem maradna időm dolgozni. A kamara szociális ügyekben is segítőkész, és tárgyal kormányzati szervekkel. Elhivatott és hozzáértő vezetőkre van szükségünk.

– Kliensként az érdekel, hogy olcsón és gyorsan védjék meg jogaimat. Mi közöm a megújítandó vezetőségükhöz? A belháborújukhoz? Ki generálta ezt? A politika vagy a szakma?

– A politika közvetlen beavatkozásáról soha senki nem beszél, de legalábbis gyanús a dolog. Arról ugyanis nem tudok, hogy a kamarában óriási felháborodás lett volna a vezetőség munkája miatt, hiszen tisztességgel látta el nem kevés dolgát – igen szerény díjazás ellenében.

– Akkor nézzük a bizonyítási eljárást! Mitől „gyanús a dolog”?

– A kampány sajátosan, az ügyvédek belső levelezési rendszerén indult az úgynevezett biztonságimatrica-üggyel. Ez az iratok közhitelességét igazolja. Eredetileg a földvásárlásoknál a zsebszerződések kiküszöbölése volt a cél, de májustól minden megbízásra rákerül.

– Nem elég a szárazbélyegző?

– Ezek szerint nem. De nincs ezzel baj, mindannyiunk érdeke, hogy az ügyfelek megbízzanak bennünk. Nem mondhatom tehát, hogy kizárólag újabb bevételi forrás. Szóval, ezt kifogásolta az Ügyvédi Összefogás, majd megjelent a bírálatuk cáfolata, és nem volt egészen világos, ebben az ügyben mit, miért és hogyan akar tenni a kamara.

– Megjelent egy cikk, hogy a matricákat egy részvénytársasággal gyártatná a kamara. A bevétel tehát nem az ügyvédséget gyarapítaná. Már az előkészületekre is elment százmillió, úgyhogy mutyi van készülőben...

– Az ügyvédi „összefogás” tagjai benne voltak az elnökségben, de korábban nem hallatták hangjukat, csak a választási kampányban kezdtek felháborodni. Úgy tudom, Papp Géza, a kamara jelenlegi titkára sem szavazta le soha a biztonsági matrica bevezetésével kapcsolatos döntéseket.

– A reformkövetelésekkel is csak most álltak elő? Hogy átláthatóbb szervezetet, elszámoltatható vezetést, jobb kamarai szolgáltatásokat, tagdíjcsökkentést akarnak – és persze a generáltöltelék a társadalmi szerepvállalásról, a közérthető tájékoztatásról, a szakmai megbecsülés erősítéséről.

– Ha korábban is ezt követelték, a külvilág előtt ügyesen titkolták. És itt megint a politikai érintettség miatt kezdek gyanakodni. Az óriásplakátok megjelenése után egy hírportál felsorolta a kampányolóknak a kormánytól, államtól kapott megbízásait: a jelöltek már az első Orbán-kormány idején is jól fizető munkákat kaptak. Az erre írt válasz volt a gyújtóbomba, mert az „összefogás” a belső levelezésben közzétette egyes jelenlegi vezetők kapcsolatait, korábbi megbízásait.

– Tehát ha kiderül, hogy Bártfai Beatrix és férje a Sárhegyi és Társa iroda partnere, és rengeteg pénzt keresett az első és a mostani Orbán-kormány idején, akkor annak is ki kell derülnie: az ellenfél meg a szocialistáktól kapott megbízásokat. Nevet nem tudhatok, mert nem olvasom a kamara levelezési rendszerét.

– Pontosan. Ugyanaz és ugyanúgy, mint a politikában. Csakhogy itt ezzel megsértették az ügyvédi titoktartást: az ilyen listázás megengedhetetlen és visszautasítandó. Miféle eljárás a kollégákat politikai táborokba sorolni megbízásaik alapján?!

– Bánáti János, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke azonnal fellépett ellene: „Eddig és ne tovább” címmel határozottan felszólította a tagságot, hagyja abba.

– Bánáti úr bölcs és tisztességes fellépésével a tagság túlnyomó többsége egyetértett. És ha már itt tartunk, azóta is várom, hogy ez az „összefogás” nevű társaság elszámoljon a milliókkal, kampányuk, az óriásplakátok költségével.

– Saját zsebből fizették, nem? Megengedhetik maguknak. Nem tilos.

– Jogilag nem. De amikor egy közérdekű kampányban magánpénzt használok, illik közzétenni, mennyit, hogyan, miből. És amikor naponta olvassuk, hogy köztisztséget is betöltő politikus nem tud elszámolni ügyvédi irodája sok tízmilliós bevételével, akkor ez erkölcsileg elvárható.

– Ki nem mondaná, hogy Papcsák Ferencre céloz. Én leírom, nem vagyok vele egy kamarában. Ön nem azért ilyen érzékeny, mert balra sorolják? Rendszeresen szerepel az ellenzéki sajtóban, tévében.

– Szó sincs róla. A magánembert és a munkát szét kell választani.

– Én is ezt mondanám, ha Gyurcsány Ferencet képviselném a Sukoró-perben.

– Csakhogy egy sor prominens jobboldali, a jelenlegi kormánypárthoz kötődő ember is az ügyfelem. Soha nem érdekelt, ki kire szavaz.

– Akkor a trónkövetelőkkel mi a baj?

– Ügyvédekhez nem méltó, a politikaihoz nagyon hasonló kampányt folytattak. Kötött listás jelölést alkalmaztak olyan emberek megnevezésével, akiknek kilencven százalékát a kutya sem ismerte, egy követ meg nem mozdítottak a kamarában, sokuk alig egy éve ügyvéd. Ildomosabb előbb a szakmában felmutatni valamit, mint egy erősen áthallásos listán előremászkálgatni.

– Ha ezt az „összefogást” nézzük: Szabó Iván, Bordás Vilmos, Giró Szász János, Bendzsel-Varga Katalin, Kardkovács Kolos, B. Szabó Gábor, Buczkó Péter, Martonyi Zoltán, Balogh László Csaba – mind ismeretlen vagy alig ismert a kollégák között?

– Biztosan van, aki ismeri őket. Én például tudom, hogy a kormányszóvivő Giró Szász András, a külügyminiszter pedig Martonyi János. Egyebekben tartom, amit az imént mondtam.

– Mi áll a háttérben? Miért törtek ki összefogásban a lázadók? Nem laktak még jól? Még több fix állami megbízásra hajtottak? Vagy híresek akartak lenni?

– Egyik feltételezését sem zárhatom ki. A mindent uraló, a közigazgatást kezes báránnyá szelídítő politika furán nézhette, hogy ez a köztestület még mindig erős. Nem árt megtörni. A kamara ellenállt az európai jogfejlődéssel ellentétes törekvéseknek. Sikerült elhárítani például, hogy az ügyvéd negyvennyolc óráig ne találkozhasson őrizetbe vett ügyfelével. És igaz, a tuti megbízásokból sohasem elég, s minél több a kapcsolat, annál több lehet a munka. Bár a mi szakmánkban egy-egy megbízás nem a pozícióhoz, hanem a szakértelemhez, a tapasztalathoz kötődik.

– Kétségtelen, de nemcsak sikerdíjas megállapodások vannak, hanem ellenőrizhetetlen tanácsadások a „mieinknek” – milliókért, milliárdokért.

– Ez is igaz. És sok minden más is szerepet játszhatott a fellépésükben. Például karrierépítés, terjeszkedés. Mert ha a fővárosban átveszik a hatalmat, ők küldhetik a legtöbb delegáltat az országos testületbe, és nem mindegy, kik képviselik az ügyvédséget.

– Találgat.

– Majd ha konkrét bizonyítékom lesz, előállok vele.