Tűréshatáron – Aki végül mindig megteszi, amit kérnek tőle
Ebben az évben a Fővárosi Önkormányzat bevétele 256,3 milliárd, a kiadása pedig 381,5 milliárd forint. Vagyis a város elfogadott költségvetésébe eleve beterveztek 125 milliárd forint deficitet. A hiányt a tervek szerint maradványösszegekből, hitelből és bankbetétek megszüntetéséből fedezik. Tipikusan magyar tempó: felélni mindent, hitelből vásárolni, stratégiai fejlesztések helyett a működtetési lyukakat tömködni, s abban reménykedni, hogy amikor már nagyon nagy a baj, majd csak érkezik valahonnan egy kis pénz. Bagdy Gábor, pénzügyekért felelős főpolgármester-helyettes finoman csak „igen feszítettnek” nevezte az idei évet.
A Fidesz-kormány az évek során fokozatosan vonta el a helyhatóságoktól a fejlesztési forrásokat. Az egyik legfájóbb pont, hogy 2013-tól a helyben maradó személyijövedelemadó-bevételeket már teljes egészében elveszi a központi költségvetés, ez ugyan már csak a fővárosban keletkezett szja 8 százalékát jelenti, de korábban legalább biztosan lehetett rá számítani. Ugyanebben az évben az addig 100 százalékban az önkormányzatoknál maradó gépjárműadó-bevételek 60 százalékára is rátette a kezét az állam, s teljes egészében magához irányította az illetékekből befolyó összegeket is. Csak abban az évben 400 milliárd forinttal csökkent az állam hozzájárulása az önkormányzatok működéséhez a korábbi 1042 milliárd forintról. Sokan úgy gondolták, az elvonásokat ellensúlyozza, hogy az állam átveszi az oktatási intézmények működtetését, ám kiderült, hogy ez nem így van.
Az MSZP azt mondta a főváros 2013-as, kötelezettségvállalásokkal, hitelekkel terhes költségvetéséről, hogy az Budapest leépülését és kivéreztetését jelenti. A Párbeszéd Magyarországért pedig azt prognosztizálta, hogy az újonnan keletkező hiány nem közvetlenül a fővárosnál, hanem a BKV-nál jelenik majd meg. Ekkor már több éve a Fidesz jelöltje, Tarlós István vezette a fővárost, aki túl volt egy úgynevezett „hadiköltségvetésen”, vagyis egy racionalizálási programon.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
A BKV valóban Budapest egyik állandó problémája. Ahogyan Atkári János egykori főpolgármester-helyettes korábban lapunknak mondta, a kormánypártnak nem érdeke rendezni a BKV helyzetét, mert akkor nem tudja rövid pórázon tartani a mindenkori városvezetést. Az államnak évente 50-60 milliárd forintot kellene beletennie a vállalatba, hogy a cég elindulhasson a kiszámítható működés útján, s a lyukak tömködése helyett előremutató, stratégiai fejlesztések is történhessenek. Jelenleg nincsenek meg a hosszú távon tervezhető és kiszámítható működés feltételei, hiányzik a rezsikiadások (a napi működés olyan rendszeresen felmerülő költségei, mint a bérek, az üzemanyag, a karbantartás, az adók stb.), az amortizáció és a felújítási kiadások teljes körű fedezete. Nehéz 2010 óta olyan évet találni, amikor a főváros ne kuncsorgott volna pénzért, ne történtek volna oda-vissza zsarolások a kormányzat és a városvezetés között. Idén hatmilliárd forintjába került a fővárosnak és a cégnek, hogy ne legyen sztrájk a közlekedési vállalatnál – ennyit költöttek a be nem tervezett béremelésre.
Állandó konfliktusforrás a 3-as metró is. Tavaly a legnagyobb botrány a pótlóbuszok beszerzésével kapcsolatos közbeszerzés leállítása volt. A BKV 150 új buszt vásárolt volna, a kormány viszont azt akarta, hogy az egész pótlás ügyét szervezzék ki egy önálló cégbe, mert az lenne a legjobb a magyar buszgyártás számára. Utóbbi változat győzött.
Legutóbb június elején egyeztetett zárt ajtók mögött Orbán Viktor Tarlós Istvánnal, a metrófelújítással kapcsolatban frissen felmerült 30 milliárdos plusz forrásigényről, a korábban megállapított 137,5 milliárd forinton felül. A főpolgármester vélhetően egy nagy semmit kapott a miniszterelnöktől, illetve egy jó tanácsot azért mégis: oldja meg maga a problémát. Ezúttal is alulmaradt.
Hírek szerint a pluszpénz azért kell, mert „enyhén” túlárazott, Fidesz-közeli vállalkozótól származó ajánlat bukkant fel a színen. Tarlós István ezt úgy kommentálta, hogy ha bárki alá tudja támasztani az új árakat, és a bírálóbizottságok át merik engedni az ajánlatokat, akkor a főváros ki fogja pótolni a forrásokat. Megjegyezte: természetesen más fejlesztések rovására.
Tarlós szerint a főváros egyszerűen nem teheti meg, hogy nem újítja fel a metrót. „Most, ha meg kell szakadnunk bele, akkor meg fogunk szakadni bele, de szar ember lennék, ha nem arra törekednék, hogy mindenáron újítsuk fel” – mondta sajtótájékoztatóján. Később már arról beszélt a Klubrádióban, hogy nem készpénzben, hanem értékpapírokban és betétekben, de a fővárosnak rendelkezésére áll a 3-as metró felújításához a kormány által biztosított forráson felül szükséges további 30 milliárd forint. Újabb csapásként csődöt mondtak a metróvonalon közlekedő felújított (új?) metrószerelvények: a sorozatos meghibásodások miatt a múlt héten a BKV kivonta a forgalomból kocsikat, egyúttal 800 millió forintot meghaladó kötbérigényt jelentett be a felújítást végző orosz Metrowagonmashsal szemben.
Egyre jobban terhelik Budapestet a vizes-világbajnoksággal kapcsolatos kiadások is. Eredetileg az egész esemény költségvetése 14 milliárd forint lett volna, de jelenleg már 130 milliárdnál tartanak. A főváros eredetileg kevesebb mint kétmilliárd forinttal járult volna hozzá a napról napra növekvő költségekhez, tavaly viszont már kilencmilliárd forintról beszélt a főpolgármester.
Ahogyan látszik, alig akad olyan fejlesztés, amelyről Budapest önállóan, saját elhatározásából döntene s abban szabad kezet kapna. Tarlós István végrehajtja a számára kiadott feladatokat, kiabál ugyan, amikor igazságtalanságot érez, de végül mindig megteszi azt, amit kérnek tőle. A kormányzat úgy tekint Budapestre, mint afféle terepasztalra: innen elvesz egy felüljárót, oda meg építtet egy uszodát vagy egy sportcsarnokot. A valós költségek csak apránként, jórészt utólag derülnek ki, a fővárosnak pedig egyedül kell megoldania a problémáit az amúgy is szűkös keretéből.
