Történelmi ítélet: kártérítés jár a gyöngyöspatai gyerekeknek a szegregáció miatt
Több mint egy órán át sorolta Román Tamás bíró, tanévekre és egyénekre lebontva, hány forint nem vagyoni kártérítést kötelező fizetnie az I. rendű alperes Gyöngyöspata Község Önkormányzatának, a II. rendű Nekcsei Demeter Általános Iskolának és a III. rendű alperes Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Hatvani Tankerületének. Azért, mert az iskola fenntartója, az önkormányzat és az állam megsértette a gyerekek – időközben közülük többen már fiatal felnőttek – egyenlő bánásmódhoz fűződő jogát azzal, hogy jogellenesen elkülönítette őket, számukra alacsonyabb oktatási színvonalat nyújtott, hátrányos megkülönböztetésben is részesítve ezáltal a gyerekeket. A teremben végighallgatták az ítéletet az érintett fiatalok, illetve törvényes képviselőik, akik korábban is majdnem minden tárgyalást végigültek.
A csaknem három éve húzódó – keservesen hosszúnak tűnő – első fokú tárgyalássorozat végére tett ezzel pontot a bíróság, amely szakértők és tanúk meghallgatásával alaposan feltárta, a felperes gyerekek milyen körülmények között jártak iskolába. A per elején Román Tamás az érintett diákokat, illetve törvényes képviselőjüket hallgatta meg, majd a cigány osztályok alsós tanítóját, végül Molnár Károly igazgatót.
Mint ahogy arról korábban már beszámoltunk, az igazgató tanúmeghallgatása volt a per egyik legmellbevágóbb epizódja. Kiderült ugyanis, hogy Molnár Károly az intézményében évek óta folyó hátrányos megkülönböztetést kimondó korábbi ítélet ellenére sem tett semmit annak érdekében, hogy szakmailag feltárja, mi okozta a súlyos helyzetet, és mit lehetne tenni ellene. Egyik tudósításunkban azt írtuk, ha nem gyerekéletekről lenne szó, akár még mosolyogni is lehetett volna azon, ahogy az igazgató élénken magyarázta a bíróságnak, hogy a szegregált osztályok csak véletlenszerűen alakultak ki.
Az ügy előzménye egy korábbi bírói ítélet, amely kimondta: a gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskolában elkülönítették a cigány és nem cigány gyerekeket, ezzel pedig a fenntartó súlyosan megsértette a roma gyerekek személyiségi jogait. A korábbi per – ezt az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek (CFCF) indította – 2012-ben zárult le, és mindhárom bírói fórumot megjárta, vagyis jogerős az apartheid típusú oktatásról szóló megállapítása. Nem vélemény tehát, hanem tény.
Az ügy azonban akkor nem zárult le, azaz pontosabban fogalmazva: újabb ügyet nyitott fel. Ugyanis sem a gyöngyöspatai önkormányzat, sem pedig az állami iskolák fenntartásáért időközben felelőssé váló Klebelsberg Központ nem tett még egy gesztusértékű lépést sem annak érdekében, hogy valamiképpen kompenzálja ezeket a gyerekeket – immáron fiatal felnőtteket. Pedig az előzményperben azt is kimondta a bíróság, hogy a jogellenesen elkülönített roma gyerekek alacsonyabb színvonalú oktatást kaptak, mint nem roma társaik. A szegregációnak „természetes” velejárója, hogy az ilyen körülmények közül kikerülő tanulók lényegesen rosszabb írás-olvasási, szövegértési, számolási képességekkel lépnek a középfokú oktatásba, mint nem szegregált társaik. A középfokú oktatásból aztán – ami rendszerint szakképző intézményt jelent, érettségit adó középiskolát szinte soha – éppen az alapkészségek hiánya miatt tömegesen esnek ki a gyerekek, amellyel bebetonozódnak a tartós munkanélküliségbe (amit ma közmunkának hívunk).
A szegregált oktatás tehát elveszi a gyerekek jövőjét, hiszen a a tanulási képességek fejlesztésének hiánya miatt felnőve nem tudnak továbbtanulni, szakma és érettségi nélkül pedig nincs munka, felemelkedési esély, ezzel lényegében egész életüket mélyszegénységben élik le. Ezeket a károkat nem lehet forintosítani, az elveszett jövőnek, egy életnek nincs ára. Így csak szimbolikus az az összeg, amire az egyes gyerekek után a CFCF egy kártérítési per keretei között az államtól igényt tart, tanévenként 500 ezer forint. A kártérítési per 63 gyöngyöspatai roma tanuló nevében indult, ennek első fokú ítéletét hozta ma meg Román Tamás bíró.
A szervezet több mint egyéves terepmunka, előkészület után, 2015 decemberében fordult keresettel a gyerekek képviseletében a bírósághoz. A perben a gyerekeket az alapítvány ügyvédjén kívül pro bono ügyvédek – Gárdos Péter, Hernádi Eleonóra és az Allan & Overy budapesti irodájának ügyvédje, Sahin-Tóth Balázs – képviselték. Nem mellékesen: ez jól mutatja azt az elkeserítő helyzetet, ami azt követően állt elő, hogy Soros György 2016-ban kivonta a magyarországi roma jogvédelemből a pénzét. Persze egy magánember arra költi a vagyonát, amire csak akarja, sőt az is elismerésre méltó, hogy eddig finanszírozta, de e per közel három éve mutatja, milyen óriási hiány, ha nem áll egy jogvédő szervezet mögött stabil finanszírozás. Egy ilyen kártérítési ügy – nem beszélve az előzmény-perről – nagyon nehezen vihető önkéntes ügyvédi munkában. Évekig húzódik, több száz oldal iskolai adminisztrációt kell elolvasni, értelmezni és felkészülni azokkal az ügyvédekkel szemben, akik mögött ott az állam, lényegében korlátlan erőforrásokkal.
Visszatérve: Kegye Adél, a CFCF ügyvédje perbeszédében elmondta, hogy az eljárás legfájdalmasabb része az állam – az önkormányzatot képviselő Székács György és az állami intézményfenntartót képviselő Őszi Tamás – érvelése a tárgyalás során.
– Az állam – az állami iskolafenntartót és a helyi önkormányzatot – azzal érvelt, hogy a felperesek maguk tehetnek arról, hogy nem voltak sikeresek középfokú tanulmányaik során vagy a munkaerőpiacon, esetleg nem rendelkeznek a szükséges kompetenciákkal. Bekérették a gyámhivatali iratokat, azt igazolandó, hogy a felperesek, akik nem vitatottan szegregátumban, mélyszegénységben, alacsonyan iskolázott családokban nőttek fel, rossz szociális körülmények között élnek. A per legmegrázóbb része volt, amikor végig kellett hallgatnunk egy rendőrségi jegyzőkönyv szószerinti ismertetését, amelyből az tűnt ki, hogy volt olyan kiskorú a felperesek között, aki otthon nem kapott enni, emiatt maga kérte állami gondozásba vételét. Tehát az állam logikájában annak, aki szegény és akivel otthon nem jól bánnak, nem járhat a szegregációért ugyanakkora összegű kártérítés, mint annak, aki rendezettebb családi körülmények között él – mondta a perbeszédben.
Erre Székács György azt válaszolta, úgy érezte a CFCF perbeszéde alatt, mintha a parlamentben ült volna. Azt is kifogásolta, hogy az alapítvány csak az iskola és az állam felelősségét firtatja. Szerinte nem csak a tágabb társadalomnak, hanem az egyes embernek is felelőssége van abban, hogyan alakul a sorsa. Leszögezte: nincsenek csodaszerek az állam kezében sem arra, hogy az esélyeket kiegyenlítse. Álláspontja szerint abból, hogy az előzmény-perben a bíróság kimondta a szegregációt, nem következik, hogy az ítélet abszolút hatályú, és egyes gyerekekre bontva forintosítható. Székács szerint az, hogy a gyöngyöspatai iskolát azóta elhagyták a nem romák, és ma már csak cigányok járnak oda, a CFCF perének következménye. Ami – tegyük hozzá – elég érdekes megjegyzés így, az önkormányzati iskolarendszer állami központosítása után öt évvel.
Az ítélet kihirdetés előtt a bíró megkérdezte, van-e valaki a közönség soraiban, aki szólna. Felállt egy 40 körüli nő, bemutatkozott, és államot képviselő ügyvédek felé fordult.
– Az én lányom húsz éves. A patai iskolába járt. Sehová nem veszik fel, egy tesztet sem tud kitölteni. Maguk mit szólnának hozzá, ha ilyen iskolába járna a gyerekük? A lányom nem tud már mit kezdeni az életével. Csak ennyit akartam mondani.
A bíró a 63 felperes kárigényéből 62 esetben folytatta le a bizonyítási eljárást. Az eredetileg igényelt összesen 290 millió, a per során 143 millió forintra módosult eredeti kárigényből 89 millió forintot állapított meg. Két felperes igényét teljesen elutasította, 12 esetben teljesen helyt adott a keresetnek, 48 esetben pedig részben adott helyt. Román Tamás összesen 226 tanév vonatkozásában ítélte kártérítésre az alpereseket. A legkisebb kártérítés 200 ezer, a legnagyobb – azé a gyereké, aki a leghosszabb ideig járt a szegregáló iskolába –, 3 és fél millió forint. Az ítéletnek az is különös nyomatékot ad, hogy a roma gyerekek oktatási elkülönítése miatt az Európai Bizottság elindította Magyarország ellen a kötelezettségszegési eljárást.
A gyöngyöspatai Nekcsei Demeter iskola akkor került reflektorfénybe, amikor 2011-ben a jobbikos polgármester hívására szélsőjobboldali, paramilitáris szervezetek érkeztek a településre, és hetekig masíroztak a cigányok lakta utcákban, félelemben tartva az ott élő családokat. Az iskolában olyan durván volt tetten érhető a rasszizmus, hogy 2011-ben, az akkor még működő kisebbségi ombudsmani hivatal részletes jelentésben tárta fel a jogsértéseket, visszásságokat.
