Elárulta Török Gábor, miért győzött Márki-Zay és ez miért veszélyes a Fideszre

Márki-Zay Péter győzelme az elmúlt évek talán legváratlanabb, legmeglepőbb eseménye, nem csoda hát, hogy magyarázatért kiált – írja elemzésében a politológus. 

2021. október 18., 12:42

Szerző:

„Valamikor a távoli jövőben Orbán Viktor már nem lesz a Fidesz első számú vezetője. A több frakcióra szakadt jobboldal, hogy a vezetési válságot megoldja, és a rivális táborokat a választásra egyesítse, miniszterelnök-jelölti előválasztást tart. Az igaz hitű orbánisták – a névadóval együtt – Varga Judit mögött állnak, a jobboldal óvatos megújulása mellett érvelők Lázár Jánost támogatják. Ám a választást váratlanul a vállaltan baloldali, de a konzervatív értékeket is tiszteletben tartó, pártháttér nélküli Schiffer András nyeri, aki a kampányban többször hangoztatja, hogy a jobboldalnak az orbánizmuson végre túl kell lépni, és a politikai sikerhez olyan vezetőre van szükség, aki képes a másik politikai oldalhoz is szólni. Győzelmét követően a többi jelölt – hol lelkesen, hol kevésbé – felsorakozik mögötte" 

– von meglepő párhuzamot Török Gábor az Indexen megjelent elemzésében.

„A hódmezővásárhelyi polgármester sikere – mint általában minden a politikában – sok dolognak köszönhető. Benne van az ellenzék speciális róka fogta csuka állapota, de benne vannak olyan szituatív elemek is, mint a jelöltek karaktere, munkabírása vagy éppen szerencséje. A meglepő eredmény azonban leginkább az ellenzéki szavazók (jelentős részének) erős és egyértelmű üzeneteként értelmezhető.

Márki-Zay Péter azért győzhetett, mert nagyon sokan nem csupán kormányt akarnak váltani 2022-ben, de egyben elégedetlenek is az ellenzék jelenlegi helyzetével és politikai kínálatával.

Az előválasztás második fordulója azt mutatta meg, hogy jelentős az igény az ellenzék megújítására. MZP – elsősorban a Momentummal és az egyhetes bénázás után mellé szegődő főpolgármesterrel – valójában erre a szerepre szerződött" – írja Török, aki szerint ez a fordulat korántsem szokatlan: „Az elmúlt években a világ számos országában repített magas pozícióba friss embereket ez a széljárás: némelyikük ott is maradt, mások hamar földre kényszerültek. Nem is kell messzire mennünk példákért, hiszen bolgár, ukrán, szlovák vagy lengyel történeteket ismerhetünk csak az elmúlt egy-két évből, ahol az erősödő elit- és politikusellenesség sok mindent belelátott olyan emberekbe, akik ennek köszönhetően hirtelen gyors politikai karrierbe kezdtek. A magyar előválasztás győztese hasonló úton jár: ha nem is a semmiből jön, de országos politikai tapasztalat nélkül lesz egy lassan már – összesen – 16 éve kormányzó, veteránnak számító politikus kihívója, háta mögött egy olyan heterogén politikai táborral, ahol nem biztos, hogy több a támogatója, mint az ellensége."

A választás ugyanakkor korántsem lefutott Török szerint, aki szerint hiába vannak egymásra utalva az ellenzéki együttműködés szereplői, a törésvonalak már most is felfedezhetők közöttük, az irracionalitás végzetes elszabadulása pedig felboríthatja a konstrukciót: "Ha az eredmény miatt sértődött DK rúgná fel az asztalt, a 32 állva maradt »közös« jelöltje helyett lehetne ugyan 106 indulója, de egészen biztos, hogy a parlamenti mandátumainak száma sokkal kevesebb lenne a végelszámolásnál. Ha a győztes MZP és szövetségesei mutatnának utat a DK-nak, a választási győzelemre minimális esélyük sem lenne – annál inkább egy újabb fideszes kétharmadra. A parlamenti választás napjáig tehát józan ésszel nem várható a konstrukció felrúgása: sok belső vitával minden bizonnyal lesz közös lista és közös kampány. Onnantól az út kétfelé ágazik, de valójában egyvalamiben mindkettő hasonlít:

Akár győz az ellenzék, akár veszít, új időszámítás kezdődik majd az ellenzéki együttműködésben, amelyben a választás előtti együttműködési kényszer mellett egyre erősebben jelenhet majd meg a másikkal való leszámolás igénye. Vereség esetén gyorsan és nyíltan, győzelem esetén lassabban és rejtettebben.

Török szerint a kormánypártban igazán most csak egy ember örülhet: Lázár János. Ami eddig az ő problémája volt, az most már Orbán Viktoré, és még abban is reménykedhet, hogy – így vagy úgy – megszabadul helyi riválisától – írja.

A Fidesz országos kampánya számára azonban az MZP-forgatókönyv kifejezetten veszélyes

– állítja Török. Az elkötelezett szavazókat a propaganda persze meggyőzi majd arról, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelölt mindig is Gyurcsány Ferenc embere volt, mások számára ugyanakkor ezek a mondatok kevésbé lesznek hitelesek, és ez – ahhoz képest, ha Dobrev Klára állna a másik oldalon – nehezíteni fogja a kormánypárt kampányát. Ez azonban csak kommunikációs kérdés, amin akár még változtatni is lehet. A nagyobb gond stratégiai: a Fidesz nem erre készült, nem így tervezett, és (velünk együtt) igazán még most sem tudja, hogy pontosan mire számíthat: a kampány és a választás kiszámíthatatlanná vált.

A kiszámíthatatlanság persze a végeredményt tekintve nem biztos, hogy rossz a kormányoldalnak. Márki-Zay Péter – mint minden gyorsan emelkedő politikuscsillag – nem lesz rutinos ellenfél, hibázhat a kampányban, magas labdákat adhat az ellenfélnek, vagy akár kiderülhetnek múltjáról eddig nem ismert kellemetlen részletek. Abban az esetben viszont, ha Márki-Zay mostani lendülete kitart a következő fél évben, kimondottan nehéz helyzetbe kerülhet a kormánypárt:

...akkor már nemcsak az lesz a tét, hogy tud-e a Fidesz – akár csak szorosan – nyerni, de az sem lesz már teljesen elképzelhetetlen, hogy egyszer Orbán Viktor is kerülhet egy országos fülkeforradalom rossz oldalára 

– von végső következtetést Török Gábor. 

(Kiemelt képünk: Török Gábor elemző, forrás: Facebook)