Tisztelet május elsejének
Az 1889. július 14-én Párizsban megalakult II. Internacionálé (a munkásság nemzetközi egyesülése) hozott határozatot arról, hogy a három évvel korábbi chicagói munkástüntetések kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és más munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolcórás munkaidő bevezetésért és a nemzetközi munkásszolidaritás kifejezéséért.
Az Osztrák–Magyar Monarchiában az 1868-ban megalakult Általános Munkásegylet, amelyet kezdetben – hogy segítsen a céhesipari hagyományok lebontásában – a kormányzat is támogatott, bizonyította: a munkásság nem közömbös a politika iránt. Amikor az egylet az Internacionálé hatására szocialista útra tért, a hatalom megváltoztatta álláspontját, s 1871-ben a párizsi kommün utáni hangulatot a kormány a szocialistaellenes fellépésre (például a választójogért és a betegsegélyezésért szervezett tüntetések betiltására), a munkásvezetők letartóztatására használta fel.
Az Általános Munkásegylet 1871-ben – érthető okból még nem májusban (elsején), hanem júniusban – szervezett nem is egy, hanem több tömegtüntetést az általános, titkos választójogért és az iparoslegények magasabb bérezéséért. Az 1871-es júniusi munkástüntetések után a vezetőket letartóztatták, majd a „népállam” létrehozásának vádjával a Magyar Királyi Bíróság elé állították őket. Az ún. „hűtlenségi per” azonban a (korabeli parlamenti pletykák szerint a Kossuth-pártisággal meggyanúsított bírák jóvoltából) felmentő ítélettel zárult.
1876-ban Frankel Leó Nemválasztók Pártja néven újjászervezte a szocialista mozgalmat, amely 1880-ban az Általános Munkáspárt, tíz esztendő múlva (1890-ben) pedig a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevet vette fel.
Ettől kezdve a századvég és a századforduló május elsejéinek nem „csak” a szakszervezetek voltak a „gazdái”, hanem az MSZDP is szervező és ezen túlmenően: eszmei-ideológiai irányító lett.
Az első magyarországi május l-jei ünnepen részt vevők emléke előtt szeretnék tisztelegni azzal, hogy idézek a Vasárnapi Újság 1890. május ll-i számában megjelent, A budapesti munkások gyűlése a Városligetben című tudósításból: „Budapesten példás rendben ment végbe a tüntetés, pedig nagy tömegeket hozott mozgásba... A különböző gyárak, ipartelepek, munkásegyesületek, ipartestületek mind külön csoportban indultak a Városliget felé, külön színű kokárdákkal a mellükön... Zászlója, táblája minden csoportnak volt legalább egy-egy. Ezek fölirata: 8 órai munka,8 órai üdülés, 8 órai alvás... A munkás meg van fosztva attól, hogy a törvényhozásba befolyjon, de joga van követelni, hogy azok védjék meg, kik a törvényt alkotják.”
Györky Zoltán
Kaposvár
