Testvér lészen minden ember...

Hogy hányan voltak, nem számoltam. Sokan. A hazugságot, a kettős beszédeket elutasító, az igazat hívő, meggyőződéses demokraták. Citoyenek. Nem akarnak felejteni, sem bólogatni. Nem hajlandók színt téveszteni, sem színt váltani. Emberek, akik vallják az emberi faj egyedeinek sokféleségét.

Összegyűltek, hogy hitet tegyenek a szabadság, az életöröm, a testvériség mellett. Nem várták meg a sas és a blaszfémiát elviselni kénytelen Gábriel arkangyal megjelenését, mert ez a tér akkor már nem a Szabadság tere lesz.

A sorsukra váró, most még semleges oszlopok tövében, a rendőrök sorfala mellett szárnyalt Beethoven Örömódája a tömeg alkotta kórus előadásában, Fischer Ádám lelkes vezényletével. Fölemelő élmény volt. Többször megismételve, elragadtatva énekelték a résztvevők. Igazi hitvallás volt ez a szuverén, szabad emberek testvérisége mellett, amelyen nem tud erőszakot venni a gonosz.

A tömeg egy része azután bekapcsolódott az akkor immár 75. napja tartó élőláncba. Háromszoros gyűrű járt körbe-körbe tiltakozásul a leendő hazug emlékmű ellen. (Bibliai példával élve: csak éppen a kürtöket nem fújták meg az új Jerikó falainál, mert ez a város az ő városuk is, a múlt század második felének befogadó városa, amelynek felépítésében, szépségének, kultúrájának, művészetének kialakításában elődeik is, ők is tevékenyen részt vettek, és ezt teszik ma is.)

Emlékezetes este volt, méltó és impozáns kísérője a csillagos házakban tartott megemlékezéseknek.

Zágon Ernő
E-mail