Tervutasításos iskola

- Hoffmann Rózsa nyilatkozta nekünk a minap, hogy szerinte egy „szűk és jól behatárolható körhöz tartozó csoport tagjai” próbálnak ártani neki, pusztán azért, mert kiestek a hatalomból. Úgy hiszem, főként önre gondolt.

– Bizonyára. Egy bajom van: mire a reggeli ármányt megvalósítanám, addigra mindig valami új dolog történik, ami új ármányt kíván, s így állandó ármányzavarban vagyok.

- Az államtitkár asszony az Európai Bizottság ciprusi oktatási biztosával Brüsszelben tárgyalt a minap. Ott is bebizonyosodott számára, hogy a magyar oktatásban nem szakmai vita zajlik, hanem az ellenzék próbálja külföldi segítséggel gátolni a változásokat.

– Ezt a retorikát 2010 óta először fogom fel a kormánypárti gyengélkedés jeleként. Önmaguk számára is bizonygatják: nem belül van a probléma, sőt az is rendben lévő, hogy idén harminckétezerrel kevesebb diák jelentkezett a felsőoktatásba, mint tavaly. Nyilván a NAT ellen ágáló kémia-, fizika-, magyar- és történelemtanárok egyesületei is ármánycsoportoknak minősülnek. Pedig Hoffmann Rózsa a ciprusi biztossal nyerő helyzetben lehetne, hiszen a biztos asszony elkötelezett híve, rajongója Magyarországnak, egyetemi tanárként hosszabb időt töltött Budapesten. Bolond az a politika, amely ezt nem használja ki. Nem két év kormányzás után kellene először kimenni hozzá, és főleg nem paragrafusmagyarázónak.

- Hoffmann Rózsa azt állítja, a korábbi években is hasonló nagyságrendű volt a visszaesés. Az idén százkilencezren jelentkeztek felsőoktatási intézményekbe, ami majdnem az egész korosztályt lefedi.

– Ez egy közepes képességű statisztikushoz illő magyarázkodás.

- Ezek objektív adatok. A százkilencezer meg a harmincezer is.

– 1995 óta nem volt olyan év, amikor az előzőhöz képest ennyivel esett volna a jelentkezők száma. Igaz, annak idején az én tandíj- és ösztöndíj-koncepcióm is visszafogta a jelentkezéseket, de nem ilyen mértékben. Minél többen szereznek diplomát, annál jobb esélye van a magyar munkaerőpiacnak arra, hogy egészségessé váljon. Diplomával még most, válság idején is könnyebb elhelyezkedni.

- Jó néhány szak elvégzése után manapság, akár több diplomával is, legfeljebb recepciós posztra van esély.

– Ilyen történeteket oktatói pályám kezdetén, a nyolcvanas években is hallottam. Akkor százezer hallgató volt a felsőoktatásban, egyedül Albániában képeztek ennél kevesebbet. Aztán 2010-ig az egymást követő liberális, szocialista és konzervatív kormányok, bár máshová tették a hangsúlyt – Pokorni a tehetséggondozásra, Magyar Bálint az internetfejlesztésre, én az iskolafelújításra –, de a felsőoktatás expanziójában és minőségének javításában mindenki egyetértett. Ebben mutatkozik most törés. Hoffmannék tudatosan a diákszám csökkentésére törekszenek.

- A felsőfokú intézmények ontják magukból a végzősöket, miközben neves oktatók szerint „diplomás analfabéták” öntik el a piacot.

– Amikor 2006-ban átvettem a tárcát, a Corvinus tanévnyitóján azt mondtam: az 1990 óta zajló mennyiségi változás szükséges volt, de ezt a szakaszt lezárjuk, és jöjjön a minőségi váltás. Ezt szolgálta az új felvételi rendszerünk, amelyben az állam a diákok teljesítménye alapján adott forrást az egyes intézményeknek. Ezt rúgták fel Hoffmann Rózsáék. Most egy minisztériumi szobában döntik el az illetékesek, ki hány helyet kap. Tudják, milyen lesz öt-nyolc év múlva a közép-európai munkaerőpiac? Kell hogy legyen flexibilitás, százról nem lehet nullára váltani. Miközben drasztikusan csökkentették az államilag finanszírozott helyeket, a természettudományos képzésben lesz olyan, ahol nem tudják betölteni a keretet, mert nem lesz elég jelentkező, és egy részük nem éri el a minimumponthatárt. Nem lehet a szilvafa alá állni, és kiabálni a szilvával, hogy kékülj már!