Tarlós máris visszavágott Lázárnak: Oldja meg, ha tudja!
A közgyűlés valószínűsíthető döntése után Budapest örömmel átadja a BKV üzemeltetését a kancelláriaminiszternek, de megtartja a megrendelő BKK-t. Ezzel fordul a helyzet, amikor a főváros úgy táncolt, ahogy Lázár János fütyült. Erről beszélt a 168 Órának Tarlós István főpolgármester néhány perccel az után, hogy a kormánytájékoztatón a kancelláriaminiszter kijelentette, kész elfogadni Tarlós javaslatát: ha nem változik a finanszírozás, üzemeltesse inkább ő a BKV-t.
– Főpolgármester úr! A kancelláriaminiszter kijelentette, hogy a kormány hajlandó átvenni a BKV-t. Ön tartja a szavát?
– Az indítványom nem valami személyes vita része volt. Bizonyos nagyon kellemetlen tapasztalatok alapján tettem meg az ajánlatomat. Az hivatalossá akkor válik, ha előterjesztem és a közgyűlés is megszavazza. Nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy ez megtörténik.
– Miért ne történne meg? A közgyűlésben fideszes többség van. Az ajánlat pedig fideszes kormánytól jött.
– Ha Lázár miniszter úr komolyan gondolta, amit mondott, nem vagyok biztos abban, hogy tudatában van, mit is vállal. Természetesen sohasem mondtam, hogy a BKK-t, a Budapesti Közlekedési Központot is átadnánk. Én a BKV-ról, a közlekedési vállalatról beszéltem. Tehát amit átadunk, az a forgalomszervezés, a járműpark megújításának feladata és persze a működés finanszírozásának nehéz gondja. Nyilvánvaló, hogy a megrendelő és a végrehajtó nem lehet ugyanaz a személy, tehát arról ne is álmodjon a miniszter úr, hogy a BKK-t is ajánlgatni fogjuk. A budapesti közlekedésért viselt politikai felelősség továbbra is a városé és a városvezetésé lesz.
– Jól értem, hogy a két szervezet között az a munkamegosztás: a BKV úgy táncol, ahogyan a BKK fütyül?
– Természetes és mindenki elfogadta: korábban az volt a legnagyobb baj a BKV-nál, hogy egy személyben volt megrendelő és végrehajtó, ráadásul még ellenőrizte is önmagát. Ez tarthatatlan állapotnak bizonyult. A jövőben itt megváltozna az a korábbi gyakorlat, hogy a kancelláriaminiszter úr fütyült a pénzosztásnál, most egy kicsit talán mi is fütyülhetünk. Ha a járműfelújításokat, járműcseréket és a működési finanszírozást magára vállalja, én nagyon fogok örülni. Azt viszont elvárom, hogy a kancelláriaminiszter úrnak ezt pont annyi pénzből kelljen megvalósítania, mint nekünk kellene. Egy fillérrel se kapjon több pénzt rá. Ha ezt meg tudja oldani, akkor leveszem a kalapomat előtte. De ha a munkát jól akarja elvégezni, akkor az államnak végre mélyen a zsebébe kell nyúlnia és alaposan át kell írnia a költségvetést.
– Ha a kormány jelentős új pénzeket tenne a BKV-ba, a fővárosiak csak jól járnának. Meg velük a Budapesten közlekedő vidékiek és külföldiek: javulna a közösségi közlekedés.
– Persze. Én is pont ezt szeretném. Számomra az egész helyzet érthetetlen, hiszen én ugyanahhoz a politikai közösséghez tartozom, mint a miniszter úr és kormánya. Egy táborba tartozunk, de itt nem ideológiáról, hanem nagyon is praktikus kérdésről van szó. Olyasmiről, ami nem politikai szimpátia kérdése, hanem műszaki kérdés és színtiszta matematika. Már meguntam ezeket a vitákat. Nem fogom öt év után is azt bizonygatni, hogy kétszer kettő miért négy. Nem tudok tizenhatmilliárd forintot előteremteni az agglomerációs közlekedésre, amikor az nem a feladatunk. Pedig sem az agglomeráció, sem az állam nem ad pénzt rá. Nem tudok mit kezdeni olyan kijelentésekkel, hogy szerintünk – úgy érzésre – van még húszmilliárd tartalék a fővárosnál. Nincs. És a BKV működési költségeinek finanszírozásának gondja már huszonöt éve megoldatlan. Sok területen kiváló az együttműködésünk a kormánnyal – legalábbis a kormánytagok többségével –, de nekem ebből a vitából már elegem van. Ha a kancelláriaminiszter úr a rendelkezésre álló pénzből meg tudja oldani a feladatot, akkor oldja meg. Ha örömmel átveszi, akkor mi a közgyűlés valószínűsíthető döntése után örömmel átadjuk. Önmagában a BKV-t.
