Tanácstalan Mephisto

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogatottunk.

Corriere Della Sera
A konzervatív olasz lap örvendetesnek tartja, hogy az EU ezúttal felemelte hangját Orbán és a halálbüntetés ellen, így meghátrálásra kényszerült a magyar politikus, aki a putyini rendszert választja a demokráciával szemben, aki antidemokratikus irányba fordította országát, és aki egy antiszemita nagykövetet próbált ráerőszakolni Olaszországra. A kormányfő talán az unió megszokott lomhaságában bízott, amikor bejelentette, hogy Magyarországon újra bevezetnék a halálbüntetést, ám Juncker kiállásával a meccset Európa nyerte – végre! Végre egy hang, amely azt mondja a tagállamoknak, hogy a demokrácia nem gumiképződmény, amelyet önkényesen lehet alakítgatni. Hogy az értékekről nincs alku. Mert a halálbüntetés, amelyet a diktatúrákban és zsarnoki rendszerekben alkalmaznak, letörölhetetlen foltot ejt egy demokrácián. Európa idáig csendben maradt, tehetetlenül nézte az emberi jogok lerombolását a határain kívül, sőt, sajnos, a határain belül is. Most Orbán Magyarországának végre olyan Európával kell számolnia, amely képes megfelelően reagálni és megvédeni az értékeit. Végre!

Der Standard
Orbán Viktor a klasszikus populizmust adja elő, amikor folyamatosan flörtöl a halálbüntetéssel – írja az osztrák lap. A kérdés már azóta foglalkoztatja, hogy a kilencvenes évek végén az egykori ifjú liberálisból jobboldali populista lett. Először akkor beszélt ebben a tárgykörben nyilvánosan, amikor ’98-ban miniszterelnök lett. Kijelentette, hogy az EU ugyan megtiltja a halálos ítélet kiszabását, de ez azért megérne egy misét. Hogy Orbánnak éppen most jut újfent eszébe az ötlet, összekapcsolható azzal, hogy mostanában nem sok sikert tud felmutatni.

Wiener Zeitung
A bécsi lap szerint Orbán a halállal igyekszik szavazatokat szerezni, illetve jobboldali radikálisként és keménykezű politikusként hasznot húzni. De ha valóra váltja elképzelését, Magyarországot egy szép nap kidobhatják nemcsak az EU-ból, hanem az Európa Tanácsból is. Hogy ugyanis bárkit bírósági ítélet alapján megöljenek, az ellentmond az európai alapkonszenzusnak. Most azonban Orbán felmelegítette ezt a populista elképzelést, mivel hatalmas népszerűségvesztéssel kénytelen szembenézni. A számok közben azt támasztják alá, hogy Orbán hiába riogat a bűnözés növekedésével, az erőszakos bűncselekmények száma 1990 előtt magasabb volt. Az USA példája mutatja, hogy az elkövetőket nem riasztja el a kivégzés lehetősége. Az orbáni reformok nyomán a magyar büntetőjog már így is a legszigorúbbak közé tartozik a földrészen. A kaposvári gyilkosságért pedig a kormányt terheli a felelősség, hiszen ő rendelte el, hogy az ilyen üzletek ablakait átláthatatlanná kell tenni. Emiatt ugrásszerűen elszaporodtak a dohányboltok elleni támadások. De Orbán a menekülteket is felhasználja, hogy határozottnak mutatkozzon, jóllehet az illegálisan érkezők nagy része nem marad az országban.

Der Spiegel
Tanácstalan Mephisto. Így jellemzi a Nemzeti Színház igazgatóját a német lap hosszú tudósítása, és a hasonlat nem véletlen, hiszen – mint írja – Alföldi Róbert mérgezett üdvözletként hagyta hátra utolsó darabját, amely azt ábrázolja, hogy a hatalom közelsége mennyire el tudja csábítani a művészt. És Vidnyánszky azért az ország első társulatának vezetője, mert a jobboldali-populista Orbán Viktor barátja és hűséges követője, és a hatalom radikálisan átalakítja a médiát és a kultúrát. Maga a direktor úgy nyilatkozott, miközben rózsafüzért morzsolt, hogy ő a keresztény értékeket képviseli, de ki akarja nyitni a színházát, mert szerinte a magyar színpad évtizedeken át leszakadt a világtól. Ám bojkottba ütközött, csak azt nem érti, miért. Ezért azután saját fesztivált rendezett, de a bécsi Burgtheater és a hamburgi Thália Színház társulata csak úgy jött el, ha vitát tarthatnak Vidnyánszky munkásságáról. A cikk megjegyzi, hogy amióta Orbán van hatalmon, kiéleződtek a népi-urbánus ellentétek, ám az igazgató szerint a dolgokat történelmi perspektívából kell nézni. Mint kifejti, most a kiegyenlítődés folyamata zajlik, miután a korábbi magyar kulturális vezetés ötven éven át ugyanazt a művészeti kört, ugyanazt a művészeti irányt támogatta. Cáfolja, hogy a kisebbségeket hátrányos megkülönböztetés érné. És óriási túlzásnak tartja, ha Magyarországot azzal vádolják, hogy tarvágást hajt végre a sajtóban és a kultúrában, illetve ha bárki a magyar demokrácia küszöbön álló bukásáról beszél. Amikor a Burgtheater művészei a Nemzetiben felolvasták nyilatkozatukat, a direktor a tizenhárom aradi vértanú nevét vetítette a helyszíni képernyőn, azaz megint történelmi perspektívába helyezte a dolgokat. Az affér után úgy adta át az ajándékokat az érintett színésznek, hogy rá sem nézett. Majd fejcsóválva távozott.

Christian Science Monitor
Az egykori vad jobbikos, Szegedi Csanád pálfordulását mutatja be az amerikai újság, mármint hogy az eltitkolt múlt hatására miként lett az antiszemita politikusból zsidó istenkereső. Jelenleg hetente egyszer iskolásoknak magyarázza, hogy szembe kell szállniuk a környezetükben tapasztalható zsidóellenességgel, miközben Magyarország kritikus időket él át, hiszen a Jobbik most először jutott egyéni mandátumhoz. A párt ugyan tagadja, hogy baja lenne a zsidókkal – ők azonban, és más kisebbségek is, főleg a romák, nyugtalanok, amiért a szélsőjobb befolyása erősödik a politikai középen. A zsidó élet megújhodást él át Budapesten. Ám a Jobbik felemelkedése gondot okoz. A párt igyekszik megszabadulni a korábbi retorikától, pont úgy, ahogyan a Nemzeti Front teszi Franciaországban. A média cukikampánynak nevezi a próbálkozást. Honlapján a Jobbik lustának bélyegzi az újságírókat, és úgy véli, hogy boldogok, amikor szándékosan félrevezető módon állítják be, illetve lejáratják a korszerű magyar hazafiságot. A párt minden korcsoportban növelte befolyását, vagyis a szavazók úgy látják: maga mögött hagyta a szélsőséges indulást. Maga Szegedi azonban szkeptikus: a száznyolcvan fokos fordulathoz szükség lenne az egész pártvezetés személyi átalakulására. Márpedig ez saját tapasztalata alapján erősen kérdéses.