Szürreális kerekasztal

Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára a sajtótájékoztatón bejelentette: jövőre 130 milliárd forinttal kerül több az ágazatba, amiből 104 milliárd forint intézményfenntartásra jut, ami szerinte a kerekasztalon folyó tárgyalásoknak köszönhető. Rétvári azt állította, hogy a kormány jövőre 455 milliárd forinttal többet fordít köznevelésre, mint a legutolsó szocialista kormány 2010-ben. Kritikusan szólt arról, hogy a kormány által az idei év elején kibontakozó tiltakozások hatására gründolt kerekasztalon nem vesz részt a több mint hetven oktatással foglalkozó civilszervezetet tömörítő Civil Közoktatási Platform, továbbá a két pedagógus szakszervezet. (Ezek a szervezetek, érdekvédők

nem tekintik legitimnek a kerekasztalt, amelynek működését, hatáskörét egyébként semmilyen jogszabály nem rendezi. A kerekasztalon részt vevő szervezetek majd’ mindegyike a kormánytól függ vagy a kormány hozta létre.) Rétvári a szakszervezetek távolmaradásán még lovagolt kicsit, szerinte a távolmaradásuk azt üzeni, hogy „sokan ma sem a párbeszédet választották”.

Az államtitkár elmondta, hogy tovább folytatódik az ingyenes tankönyvek bevezetésének rendszere. (Ezek azok a kísérleti tankönyvek, amelyek hemzsegnek a hibáktól – a szerk.) – A tankönyvek ingyen, a családtámogatásként alanyi jogon járnak, és nem szociális alapon – mondta, de arra már nem tért ki, hogy minek is kell jövedelemtől függetlenül minden családnak biztosítani ezt a jogot, pláne, ha ezzel megfosztják a pedagógusokat a szabad tankönyvválasztástól.

Hosszan ecsetelte azt is, mennyire jól járnak a pedagógusok. – Míg 2011-ben egy pályakezdő 122 ezer forintot keresett, addig 2017-ben majd 182 ezer forintot fog. Az egyetemi végzettséggel rendelkező nem pályakezdő 2011-ben 135 ezret vitt haza, 2017-ben viszont 243 ezret keres majd. Ha viszont 18-20 éve pályán lévő pedagógusról van szó, az ő illetményük a 2011-es 172 ezerről 304 ezer forintra nő 2017-re – számolt be Rétvári Bence, hozzátéve, hogy a kormány igyekszik megbecsülni a pedagógusok munkáját. Kifejtette, hogy a nevelő-oktató munkát segítő pedagógusokra is kiterjesztik az életpályamodellt, és a nem pedagógus végzettségű oktatási munkát segítők is számíthatnak tíz százaléknyi emelésre.

A tájékoztató e ponton vett szürreális fordulatot vett. Mikrofon elé állt ugyanis annak a két munkacsoportnak a vezetője, amelyek a ma délelőtti kerekasztalon összegezték eddigi munkájukat. Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottságának elnöke, a kerekasztal tartalomfejlesztő csoportjának vezetője arról beszélt, hogy a készülő ötödik Nemzeti Alaptanterv gerincét beszélték végig az elmúlt hónapokban. Szerinte szemléletváltásra van szükség az alsó tagozaton, ahol a hangsúlynak az alapkompetenciák megerősítésén kellene lennie. Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kompetenciákat, a tanulni tudáshoz szükséges képességeket kell megerősíteni ebben az életkorban. – Nem tudjuk, milyen lesz a világ 5-10 év múlva, az alkalmazkodó intelligencia alapjait kell letenni alsó tagozatban – szögezte le. (Arról, hogy nem lehet tudni, milyen lesz a világ 5-10 év múlva, felvilágosíthatná a Nemzetgazdasági Minisztériumot is, ahol minden évben egy bizottság néhány évre előre meghatározza, milyen szakmákra lesz majd szükség, s azokat kell az államnak támogatnia – ez mérvadó szakértők szerint megjósolhatatlan.)

Csépe Valéria arról is beszélt, hogy mérni kellene az iskolába lépéskor, milyen fejlődési mutatókkal rendelkeznek a gyerekek, hogy aztán követhető legyen, hol tartanak, be kell-e avatkozni. Ehhez meg kell határozni azt, hol kell tartani az alsó tagozat végén. Csépe Valéria úgy véli, az iskolát át kell szoktatni a XXI. századra, a frontális oktatást vissza kell szorítani, ahogy a tankönyv szerepének csökkentése is kívánatos volna. Szerinte a jó irány az, ha nem a tankönyv az egyetlen eszköz, amire a pedagógus támaszkodhat. Olyanokat is mondott, hogy cél az élményszerű, kreativitást fokozó pedagógia, amihez a pedagógusok szemléletén is változtatni kell. Csépe nem beszélt arról, hogy a kormány szeme előtt nem ilyen iskolarendszer képe lebeg, sem arról, hogy miért vették el az ehhez szükséges tanszabadságot a pedagógusoktól, miért alakították át erőből az alaptantervet.

Ezek után Zalay Szabolcs, a gyermek- és tanulóéletutak munkacsoport vezetője vette át a szót. Azzal kezdte mondandóját, hogy elkezdődtek a szóbeli érettségik, és tulajdonképpen a kerekasztal is most érettségizett. Átszellemülten beszélt arról, hogy olyan bejelentéseket tettek az ülésen, amelyek a XXI. századi gyerekek számára „új korszakot fognak hozni” az oktatásban. Hangsúlyozta, hogy meg kell erősíteni azt a hungarikumot, amit a mindennapi testnevelés jelent. Emellett szerinte az érzelmi intelligencia fejlesztését is erősíteni kell (?). Ennek kapcsán felidézte egy élményét, amikor egy dunántúli iskolában a kórus a tanítás végén összeállt énekelni, ami számára igazán felemelő volt. Gondolatmenete majdnem olyan nagy mélységeket futott be, mint amikor egy éve Balog Zoltán miniszter a minden napos éneklés szükségességéről beszélt, majd

elénekelte A Csitári hegyek alatt című dalt. Igaz, Zalay Szabolcsnak kifizetődő a kormányhűség: a kerekasztalon részt vevő munkacsoport-vezetőként, kitüntetést vehetett át Pedagógus Nap alkalmából Balog Zoltán minisztertől.

Rétvári megadta a kérdezés lehetőségét is az újságíróknak, akik főleg a szakszervezetekkel kudarcot vallott tárgyalásokról kérdeztek. Ekkor odapattant a mikrofonok elé Csépe Valéria, aki sértődötten hánytorgatta fel az újságíróknak, hogy amíg a köznevelési kerekasztal a „jövő koncepcióját alakította ki”, addig őket csak a földhöz ragadt politikai kérdések foglalkoztatják.