Szimpátiahajsza

Például 2002-ben a győztes szocialisták támogatottsága nem csupán az első egy-két hónap esetében, hanem tartósan és jelentősen emelkedett, emlékeztet Török Gábor.

1990-ben és 2006-ban csak hetekig tartott a győztes előnye, és a következő választáson mindkét kormánypárt súlyos vereséget szenvedett. 1994-ben és 1998-ban az első évben csak lassú erózió történt, mindkét kormánypártnak négy év múlva esélye is volt az ismétlésre, de a további kormányzás lehetőségét szűk különbséggel elvesztették. 2002-ben az első hónapokban jelentősen nőtt a győztes előnye, egy év múlva azonban már a két előző esethez hasonló versenyfutás alakult ki, itt azonban a következő választáson újrázni tudott a kormányoldal. Így summázza a korábbi választások utáni kormánypárti szimpátia alakulását Török Gábor elemző. Blogjából kiderül: nem példátlan, hogy a választás után még mindig hatalmas a győztes párt előnye.

Bár 1990-ben már szeptemberre elhagyta választóinak fele a parlamenti voksoláson győztes MDF-et, (és ezt az SZDSZ és a Fidesz győzelmét hozó önkormányzati választás eredményei is visszaigazolták), 1994-ben az akkori győztes, az MSZP lényegében egész évben meg tudta őrizni jelentős, sőt, a választást követően még tovább növekvő előnyét, bár ősszel már hónapról-hónapra némi csökkenést regisztráltak a kutatók. A Szonda akkori adatai alapján a szocialisták az összes megkérdezett körében májusban 19, júniusban 31, szeptemberben 29, decemberben pedig 27 százalékkal rendelkeztek. A szocialisták aztán a következő évben, a Bokros-csomag életbe lépését követően érezhetően visszaestek, így az év második felében már fej-fej mellett haladtak a komolyan megerősödött kisgazdákkal. Az MSZP azonban – többek között koalíciós társa későbbi jelentős meggyengülése miatt – úgy veszítette el a következő választást, hogy - néhány hónapot leszámítva - a ciklus folyamán végig a legerősebb párt maradt.

1998-ban a Fidesz közvetlenül a voksolás után nagyot emelkedett, júniusban 35, júliusban 39 százalékon állt, aztán fokozatosan apadni kezdett, szeptemberben 32, decemberben 29 százalékot mutattak az adatok. Az év utolsó hónapjában az MSZP már 25 százalékra feljött, innentől kezdve a szocialisták üldözőbe vették a Fideszt, majd 1999 nyarán meg is előzték; az év decemberében az MSZP-t már 28, a Fideszt 20 százalékon mérték. Később a legnagyobb kormánypárt visszavette ugyan a vezetést, de a választáson alulmaradt.

Török emlékeztet: 2002-ben új jelenséget láthattunk. A győztes szocialisták támogatottsága – nem csupán az első egy-két hónap esetében, hanem tartósan - jelentősen emelkedett. A Medián adatai szerint az MSZP az összes megkérdezett körében júniusban 38, júliusban 37, augusztusban 44, szeptemberben 40 százalékkal rendelkezett, és még decemberben is maradt 36 százaléka (ugyanekkor a Fidesz 27 százalékot birtokolt). A legnagyobb kormánypárt azonban ilyen kezdés után sem bírta egy évnél tovább az élen: 2003 nyarán a Fidesz már átvette a vezetést. Az MSZP 2005 végére kapaszkodott vissza, majd megnyerte a választást.

2006-ban az 1990-eshez hasonló helyzet állt elő: elmaradt a győzteshez húzás, és már a nyár végén az ellenzéknek állt a zászló. Júniusban 30:28, szeptemberben 34:22, decemberben 28:22 volt a Fidesz-MSZP meccs állása, ami az elemző szerint két dologra is rámutat. Egyrészt, hogy a szocialisták lejtmenete már az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt megindult, másrészt pedig, hogy bár jelentősen csökkent a kormányzó szocialisták tábora, egy 2006 végén tartott előrehozott választáson még szó sem lehetett volna elsöprő, kétharmados ellenzéki győzelemről. 2007 végére 34:16 lett az arány, ez a most júliusi 12 százalékos szocialista táborhoz képest már egészen közeli adat.

Vagyis az – tesszük már mi hozzá –, hogy a két kormánypárt kétharmados parlamenti többséget adó népszerűsége nyár közepére sem olvadt el, nem példa nélküli, bár támogatottságuk mértéke valóban az. Merthogy például a Századvég júliusi közvélemény-kutatása szerint a Fidesz-KDNP pártszövetség támogatottsága továbbra is mintegy négyszerese a szocialistákénak.

A felmérés szerint a kétharmados parlamenti többséget biztosító szimpátia április óta folyamatosan kimutatható. Júliusban az összes megkérdezett majd fele (46 százalék) szavazna a Fideszre, a szocialista pártot a válaszadók 12, a Jobbikot 8, az LMP-t pedig 6 százaléka támogatja. A biztos szavazó pártválasztók esetében a megkérdezettek 64 százaléka voksolna a kormánypártokra, szemben az MSZP-re adott 16, a Jobbikra adott 10, és az LMP-re adott 8 százaléknyi szavazati aránnyal.