Szevasztok, én meghalok!
Magyar Katalinra emlékeztek a Bolyai iskola kisdiákjai. A 17 éves mosonmagyaróvári diáklányra, aki képzőművészeti szakközépiskolába járt Budapesten. Zenét is tanult, nagyon szépen tudott zongorázni, még önálló szerzeményei is voltak. A rajztanára is művésznek szánta, annyira tehetséges volt. Végül a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépbe jelentkezett. Magyar Katalin 1956. november 7-én, éppen ma 54 éve hunyt el, miközben önkéntes ápolónői szolgálatot teljesített.
Egy héttel halála előtt Magyar Katalin még otthon járt Mosonmagyaróváron, a szüleinél. Ők hiába kérlelték - Ne menj, Kati! - ő azt felelte: „Becsület is van a világon!”
Katalin 1956. október 23-án vért adott a Karolina úton, aztán felhúzta a vöröskeresztes karszalagot és sebesülteket ápolt a Tétényi úti kórházban. November 7-én betegért ment ki a mentőszolgálat, Katalin is velük tartott, hogy egy sebesült kisfiút vegyenek fel. Hárman voltak a mentőautóban, egy munkáslány, ő és a sofőr. A 9 éves, sebesült kisfiú már bent feküdt az autóban, a sofőr egy kis utcába igyekezett, hogy meghúzódjon, amíg a harcok elcsitulnak, de szembetalálta magát egy orosz tankkal. Az megsorozta a mentőautót, a kisfiút fejlövés érte, azonnal meghalt, egy másik golyó Katalint találta el. Társai odakúsztak hozzá, hívták, de ő csak ennyit tudott mondani: „Szevasztok, én meghalok!”
Mosonmagyaróváron a Bolyai iskola Szent István úti épületének udvarán 1996-ban avattak emléktáblát Magyar Katalinra emlékezve, s azóta a gyászhét programjai között szerepel az iskola mártírtanulója emléktáblájának megkoszorúzása. A megható műsor, amelyet az iskola harmadik és ötödikes tanuló adtak, felidézte Magyar Katalin utolsó napjait, s a gyerekek hitet tettek emléke ápolása mellett.
„Büszkék vagyunk, hogy ebbe az iskolába járhatunk!” – hangzott el, s a sok gyertya, a kis emlékhely jelzi, hogy ez több a pillanat pátoszánál. A táblánál a város koszorúját a polgármester helyezte el, a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület nevében Gábor Józsefné elnök, a Bolyai iskola képviseletében Patai Péter igazgató koszorúzott.
A Kossuth téri vérfürdőben Ágh István költő is megsebesült, őt is ápolta Magyar Katalin a kórházban. Egy verssel adózott emléke előtt: „Mintha látnám ballonkabátba / csavartan, homlokán csuklya gyapja, / szelíd arcával lepke-bárány, / Jeanne D’Arc és Zója negatívja / hanyatt a pesti járdán…”
(Forrás: Lajta press, duoinfomovar.hu)
