Szervilis világ

Elképesztő teljesítmény az, amit Orbán Viktor az ellenakaratok letöréséért tett – mondja Török Gábor politológus. Szerinte bár a miniszterelnök trükközött, szervilis rendszert épített ki, kormányzását az erőpolitika, a gesztusok hiánya jellemzi, Orbán nem lépett át demokratikus határokat. A jelenlegi rendszert valóban csupán az ellenzék gyengeségének köszönhetjük?

2014. október 4., 15:04

– Mi volt a baj a 71-es főúttal?

– Négy évvel ezelőtt, amikor az önkormányzati választások előtt bemutatkoztam, azt javasoltam, lassítani kellene a faluban a 71-es főút forgalmát. Hiába pályáztunk, nem kaptunk rá pénzt. Ez a kudarc is oka volt annak, hogy nem indultam újra az aszófői képviselői helyért.

– Úgy fogalmazott a Facebookon, hogy megbukott. Mit csinált rosszul?

– A hozzáadott értékem feltehetően az lett volna, ha minden lehetséges fórumon lobbizom a pályázatunk sikeréért. Őszintén szólva, ezt nem tettem meg.

– De azt is írta, „ha legközelebb politikusnak állok, talán sikeresebb leszek”.

– Miután nem voltam politikus az elmúlt négy évben, nehéz lenne. De persze engem is foglalkoztat a politikussá válás kérdése. Néhány kollégámat már „elvesztettük”: elég, ha egyetemi közös szobánkban Karácsony Gergely üres székére nézek. Szerencsére eddig a realitásérzetem mindig erősebb volt a színpadra állás vágyánál.

– „Ha úgy fogom érezni, már nem elemezni kell, hanem ellenkezni, meg fogom tenni” – nyilatkozta nekünk két éve. Nem jött el az idő?

– Nem. Az elmúlt két évtizedben sok olyan dolog történt, amivel személyesen nem értettem egyet. De az ízlésből fakadó ellenkezést érdemes elválasztani attól, amikor véget ér a politikai versengés, a demokratikus működés. Az elemzőnek szerintem nem az a dolga, hogy politikai harcot folytasson, egészen addig, amíg adottak a szabad versengés, a szabad részvétel és a szabad nyilvánosság feltételei.

– De nem érzi, hogy fogy a levegő? Úgy gondolja, egyenlőek a versenyfeltételek a médiában vagy a politikai mezőnyben?

– Még fejlettnek mondott demokráciákban is ritka az a helyzet, amikor teljes az egyenlőség. Voltak már olyan szituációk Magyarországon is, amikor a politikai, a gazdasági és a médiapozíciókban jelentős aszimmetria lépett fel. Most is így van. De ezzel még nem lépték túl a demokratikus határokat.

– Nem is az aszimmetriával van a baj, hanem azzal, ha a hatalmon lévők a versenyszabályokat úgy módosítják, hogy az uralmukat fenntarthassák.

– A választási szabályokkal, a kerülethatárokkal való trükközés, a „gerrymandering” az Egyesült Államokban is gyakorlat. Akinek lehetősége van a változtatásra, ott is megteszi. Nem elegáns, nekem sem tetszik, de benne van a játékban.

– Ám másmilyen az amerikai politikai kultúra, léteznek erős hatalmi ellensúlyok, amelyek egy ponton megálljt parancsolnak a trükközésnek. Idehaza ilyenek már nincsenek.

– Magyarországon inkább az a kérdés: miért működtethető egyetlen központból, egyetlen akarat által a rendszer? A politika a hatalomról szól, de minden hatalomnak ellenakaratokkal kell megküzdenie. Nálunk van egy ember, aki elképesztő energiával és tudatossággal rengeteg politikai munkát végzett annak érdekében, hogy ezeket az ellenakaratokat először a saját oldalán, majd a politika egészében minimálisra csökkentse.

– Szeretném hinni, hogy ez kevés: a politika nem csak a hatalomtechnikáról kell hogy szóljon.

– Ez a minimális feltétel. A világ legjobb programját sem lehet e nélkül megvalósítani. Sopánkodik az ellenzék, pedig első lépésben csak egy feladata lenne: győzni, pontosabban az embereket meggyőzni. Ehhez azonban dolgozni is kellene, ahogy Orbán és a Fidesz tette. Arról beszélnek, hogy diktatúra van, ezért nem tudnak nyerni, ha azonban ezt el is hiszik, az már nagy baj. Amíg nem értik meg, hogy Orbán mitől lett ennyire erős, nem győzhetnek. A kormányfő amúgy nemcsak jó hatalomtechnikus, hanem víziója is van.

– Mi ez a vízió? Tölgyessy Péter szerint Orbán sok tekintetben felhagyott a jogállami szabályozással és irányított kapitalizmusra törekszik, Magyar Bálint pedig nemzeti ideológiába burkolt maffiaállamról beszél, ahol bandaháború zajlik az oligarchák között.

– Azt elismerem, hogy az orbáni politikában a cselekvés fontosabb a céloknál. És az is igaz, hogy a célok gyakran az állampolgári várakozásokhoz alkalmazkodnak. De a demokrácia lényege az, hogy a pártok minél több választót állítsanak maguk mögé. Igaza van Tölgyessynek: Orbán most éppen állami kontroll mellett működő kapitalizmust akar. Magyar állítása szerint nem a politika, nem a hatalom a lényeg, hanem a szerzés. Ez teljes félreértése az orbáni politikának.

– A holdudvar felhizlalása, az oligarchák helyzetbe hozása Magyar elgondolásának helyességét erősíti.

– Kétségtelen, hogy a személyes lojalitás az orbáni politikában a szakértelemnél is fontosabb. De ő nem csupán azért hizlalja az oligarchákat, hogy azok gyarapodjanak, hanem hogy kormánya politikai céljait könnyebben, kevesebb ellenerővel valósíthassa meg.

– Ennek ellentmond például az állami földbérletek ügye is. Ott a politikai cél a helyi gazdálkodók támogatása volt. Ehelyett ismét az oligarchákat hizlalták fel. Az eszköz fontosabb volt, mint a cél.

– Soha nem gondoltam komolyan, hogy ez volt a legfontosabb cél.

– Vagyis nem a kis gazdálkodókat akarták támogatni? Ez még nagyobb baj lenne.

– Ebbe most nem mennék bele. Sokan szervilisnek tartják ezt a világot. Én is. De ne kérjük számon Orbán Viktoron, hogy a parlamentben vagy azon kívül miért vette körbe magát hozzá lojális emberekkel. Ugyanis ez is egyfajta politikai teljesítmény. Az ellenzéknek köszönhetjük, hogy a mai helyzet kialakult: az ő gyengeségük az alapvető oka Orbán példátlan erejének.

– Az ellenzéknek? Ilyen alapon azt is politikai teljesítménynek fogja tartani, ha Orbán átlépi a demokratikus határokat?

– Nem fogom. A rendszer kiépítésére a Fidesz a demokratikus keretek között volt képes, ami azt jelenti, hogy egy potens ellenzék mellett könnyen bukhatott is volna 2014-ben. A jövője is alapvetően ettől függ, nem az adminisztratív korlátoktól.

– Tény: a baloldal szétforgácsolódott. Kifulladt a politikája, vagy csupán politikusai önsorsrontók?

– 2006 után kezdődött a baloldal eljelentéktelenedése, ami nem egyetlen ember hibája volt; döntések sorozata vezetett idáig. Bukási spirálba kerültek. 2012-ben még úgy gondoltam, lehet, hogy hamarosan visszalendül a politikai inga. Nem így lett. Szerintem a baloldal a mai formájában, a mai vezetőivel és a mai mondanivalójával már nem tud visszatérni a hatalomba. Az Orbán-ellenesség nem elég ahhoz, hogy visszakapaszkodjanak. Őszintén szólva, nekem nem a jobboldal okoz meglepetést. A baloldal politikusai olyan önsorsrontó politikát folytatnak, hogy sokszor úgy érzem: ki kell inniuk a méregpoharat.

– Én inkább a hatalom arroganciáján szoktam meglepődni, amikor például rendőrök szállnak meg egy civil irodát. Az erőfitogtatástól jobban összerándul a gyomrom.

– De az erőpolitika, a gesztusok hiánya beleillik az orbáni politika jellemzői közé. Lehet, hogy olykor irracionálisak, néha ellenszenvesek, ám nem meglepőek. Az ellenzék működése azonban érthetetlen, néhány lépésük elképesztő ostobaság.

– A gazdasági szereplők nyugodtak? Mit mondanak önnek, amikor tanácsokat ad nekik?

– 2010 előtt kevesen értették, hogy a politika autonóm terület, sajátos logikája van. Mára mindegyikük látja, hogyan működik a politikus, ez a sajátos állatfajta, akinek van, lehet fontosabb szempontja a hasznosságnál, a hatékonyságnál. Sokszor döntenek úgy, hogy lázadozik az igazságérzetünk vagy a józan eszünk. De ezt a játékot mindenütt így játsszák.

– Nem játék, ha bekopogtatnak gazdasági szereplőkhöz és megszerzik tőlük a tulajdonrészüket, vagy ha nem engedelmeskednek, rájuk szabadul az adóhatóság.

– De az ugye világos, hogy nem Matolcsy vagy Varga megy el a cégekért?

– Világos. Megvannak a felelősei ennek a munkának is. Lehet természetesnek, a politikai élet velejárójának tartani azt, hogy a Fidesz erőből politizál, de attól az még hihetetlenül káros.

– Megtanultuk, hogy a politikában erővel, akarattal sok mindent meg lehet tenni. Ez volt az első lecke, köszönjük, értjük. Most majd el kell sajátítanunk azt is, hogy mindennek van következménye.

– Nem látom ennek nyomát. Régen még lemondott a kancelláriaminiszter, ha a volt ügyvédi irodája állami megbízást kapott, ma érthetetlen módon gazdagodnak meg a politikusok, kormányzati megbízást kap a barátnő, a haver ügyvéd, a miniszter, az államtitkár volt cége.

– Előbb-utóbb helyükre kerülnek a dolgok, csak ki kell várni. Biztos vagyok abban, hogy az Orbán-kormány vitatott döntéseivel kapcsolatban is helyrebillen majd a mérleg. Eddig is mindennek volt következménye. Ezután is lesz. Én hiszek ebben.

A kormány döntése értelmében várhatóan májustól bizonyos krónikus betegségek gyógyszereit – így például a cukorbetegek készítményeit – már nemcsak szakorvos, hanem a háziorvos is felírhatja.