Zágráb összes szennyvíziszapja idejön – Bűzbiznisz Székesfehérváron
– Honnan jött? – húzza le a terepjáró ablakát Horváth Sándor, a Fehérvári Téglaipari Kft. tulajdonosa.
– Olaszból – válaszolja a kamionsofőr.
A Székesfehérvárról Zámoly felé vezető út melletti telepen vagyunk, a főnök körbevisz minket, megmutatja húszhektáros birodalmát. Menetközben szúrtuk ki az érkező kamiont. Körülöttünk holdbéli táj, agyaghalmok, betonteknőben kevergeti egy markológép a szennyvíziszapot. Odébb, a buckák mögött a mélyben egy kis tó, az esővizet foghatta fel az agyagréteg, távolabb zöldell a föld, fiatal fák állnak pedáns sorban. Régen téglához bányásztak itt agyagot, a Gombócleső-hegy el is tűnt, most szennyvíziszapot raknak le és hasznosítanak a területen. Nemcsak Olaszországból, Szlovéniából vagy Horvátországból érkeznek ide kamionok, hanem Szegedről, Budapestről és Székesfehérvárról is. Horváth Sándor szerint 120 ezer tonna szennyvíziszap kerül ide évente, ennek csak egyharmada jön külföldről.
Horváth Sándor és az új földMunkás lép elő, kezében egy hosszú botra szerelt tükör.
– Mit csinál? – intek felé.
– Megvizsgálja, mennyire száraz az anyag. Előfordul, hogy granulátumot hoznak, az nem illik a technológiánkhoz. A szennyvíziszap nyolcvan százaléka víz – mondja Horváth Sándor, aki szerint csak kezelt anyagot fogadnak be. Nem veszélyes hulladékot raknak le itt, hanem nyersanyagot, amelyből talajhelyettesítő lesz.
Horváth Sándor harmadikos gimnazista korában téglarakodóként kezdte a pályafutását a cégnél. A rendszerváltás után a nyolcvan dolgozó E-hitellel vette meg a tulajdonjogot. Az első tizenöt évük a törlesztésre ment. A 2008-as válság térdre kényszerítette őket, azóta nem gyártanak téglát. Azt mondja, minisztériumi tanácsra kereszttulajdonlások jöttek létre több téglagyártó cégnél. Az ok, hogy ne kerülhessen valaki monopolhelyzetbe a piacon. Így volt nekik is tulajdonrészük a tapolcafői vállalatban, ahova most szintén került a külföldi iszapból.
– De ez mára megszűnt – teszi hozzá.
A kamion a hatalmas betonteknő széléig tolat, amelyben a szennyvíziszap keveredik az agyaggal, leengedi a mélybe az olasz anyagot. Dől ki a mélyből a bűz. Lehúzva hagytuk az ablakot, jönnek a legyek.
Az agyagbánya hatalmas, helyenként húszméteres gödreit először „nem oldódó hulladékkal”, építési törmelékkel, köznyelven sittel töltötték fel, erre jött az általuk készített, két-három méteres termőföld. Ez utóbbi, amit ők helyettesítő talajközegnek vagy mesterséges talajnak hívnak, agyagból, szennyvíziszapból, talajoltó anyagokból, zöldhulladékból áll. Ezt állítják elő a betonteknőben. Aztán szétterítik az „új földet”, és ültetnek bele kísérleti jelleggel növényeket.
– A juhar nem szereti, de a kőris fantasztikusan nagyra nőtt – mutatja Horváth Sándor. Megállunk a terepjáróval egy gyümölcsös mellett, óriási almák teremnek a fákon. – Nézze, az ott olasz energianád, tömör a szára!
– Akkor kezdtem beleásni magam az ügybe, amikor valakik a Hatvan melletti lőrinci erőmű pernyehányójára leterítették a büdös szennyvíziszapot, és az ügyészség nyomozást indított az ügyben – mondja Korózs Lajos szocialista országgyűlési képviselő, aki a hatvani polgármester egyik nyilatkozatából tudta meg, hogy horvát szennyvíziszap is érkezik Magyarországra. Később kiderült, hogy szlovén meg olasz iszap is. De miért?
A politikussal egy pesti kávéházi teraszon beszélgetünk. Iratokat mutat, fényképeket. Kocsijával szennyvíziszapot szállító kamionokat követett az autópályán, kollégáival drónt küldtek a Fehérvári Téglapipari Kft. bányája fölé, ahova külföldről és Magyarországról is érkeznek szennyvíziszapot szállító kamionok. Nyomozni kezdett, a horvát minisztériumtól adatokat kért ki, aztán írásban megkérdezte Palkovics László innovációs és technológiai minisztert, mi szükség van arra, hogy a horvátok szennyvíziszapját Magyarország fogadja be. Annyit megtudott, hogy a horvát Környezetvédelmi Minisztérium a GIRK Kalun nevű cégnek 2015-ben adott engedélyt a drniši mésztermelő telephelyen hulladékkezelési tevékenység végzésére. 2017-ben viszont kiderült, hogy a cég 566 tonna szennyvíziszapot illegálisan rakott le a mezőkön, ezért a horvát hatóságok visszavonták az engedélyüket. A vállalat korábban 50 millió kuna (több mint kétmilliárd forint) értékű munkát nyert el, engedély híján viszont bajba került: mit kezdjen a naponta termelődő száz tonnányi iszappal. Jött a megoldás: 2018-ban Magyarország területére hozzávetőleg több mint 34 ezer tonnányit sikerült beszállítania. Emellett egy másik cég, a Kemis Termoclean több mint 17 ezer tonnányit hozott be. Főként Székesfehérvárra, a Fehérvári Téglapipari Kft. régi agyagbányájába. A helyiek szerint néha sorban álltak ott a külföldi kamionok. Ha olyan volt a széljárás, bűz terjengett a környéken. Feltűnt a helyieknek, hiszen közel vannak a nagy bevásárlóközpontok.
A minisztériumtól Korózs azt a választ kapta, az ügyben a Pest Megyei Kormányhivatal az illetékes, amely rendszeresen vizsgálja a telephelyi hulladékok minőségi és mennyiségi összetételét. A horvát iszappal kapcsolatban a hatóságok vagy a hasznosító cég részéről panasz nem érkezett. Korózs mutatja a Pest Megyei Kormányhivatal határozatát, amely hozzájárul összesen 48 ezer tonna nem veszélyes hulladék Horvátországból Magyarországra szállításához.
– Zágráb összes szennyvíziszapja idejön.
Megfigyeltük és lefotóztuk a kamionokat, mindegyiken A jelzés van a motorházon. Ez azt jelenti, hogy veszélyes anyagot szállít. Az nem járja, hogy az unió országai egymás között utaztatják a szennyvíziszapjukat. Az uniós szabályok szerint a keletkezéstől számított ötven kilométerre kellene megsemmisíteni az iszapot – mondja Korózs Lajos, aki azt feltételezi, hogy nem ártalmatlanított, gyógyszerektől, hormonoktól, káros anyagoktól mentes iszap kerül az országba, mert annak állaga más, mint amit idehoznak: kevés benne a víz, és nem büdös.
– Ezt fotózza le – mutatja Horváth Sándor a fehérvári telepen a szennyvíziszapból, agyagból készült földet. – Ugyanolyan, mint a másik. Folyamatosan mintákat veszünk a növényekből, a földből, nincs-e benne káros anyag.
Reichert Péter környezetvédelmi szakjogász velünk zötykölődik a terepjáróban. Azt mondja, a telepre érkező szennyvíziszapot úgy vizsgáltatják be, mintha mezőgazdasági hasznosításra menne.
– Szúrópróbaszerűen, havonta egyszer az összes szállító rakományából mintát vesznek – mondja Horváth Sándor.
Az egyik épület oldalán csövek állnak, mindegyik más-más évből származó talajmintát tartalmaz.
– Ioncserélt vizet engedünk a csövekbe, hogy megvizsgáljuk, mi lúgozódik ki a földekből – mondja Horváth Sándor.
Az ügyben tüntetést tartottak Fehérváron, aláírásokat gyűjtött az ellenzék, a fideszes városvezetés széttárta a kezét. Cser-Palkovics András polgármester – aki állítása szerint nem tudott az ügyről – Facebook-posztjában ezt írta: „Értetlenül állunk az előtt a tény előtt, hogy Székesfehérvárt, a mi környezetünket érintő ügyekben a Pest Megyei Kormányhivatal dönt, a helyi emberek és az őket képviselő önkormányzat megkérdezése nélkül. Tekintettel ráadásul arra, hogy (a Facebook korában) még egy nap várakozás után sem kaptak semmilyen hivatalos magyarázatot, szakmai érvelést a fehérvári emberek az illetékes kormányhivataloktól (teret adva ezzel a valós vagy éppen félinformációknak, a mendemondáknak vagy éppen a pártpolitikai haszonszerzés kampányfelelőtlenségének), rendkívüli közgyűlést hívok össze.” Ott aztán a szakértők mindenkit megnyugtattak, hogy a kft. telepén minden szabályos, rendben megy és engedélyekkel zajlik. Ráadásul a Fejérvíz Zrt. is odaszállítja a város szennyvíziszapját, évente tízezer tonnát. Ennek ellenére az önkormányzati választás előtt a Fidesznek is kezdett kellemetlen lenni az ügy, Nacsa Lőrinc kormánypárti parlamenti képviselő arra kérte a kormányt, tiltsa be a külföldi szennyvíziszap behozatalát, és igyekezett a baloldalra kenni a felelősséget, az ügy mögött meghúzódó balos üzleti körök érdekeltségéről beszélt. A 24.hu arról írt, hogy az EWC-H Kft. az a nagykereskedő cég, amely közvetít Horváthék kft.-je és a külföldiek között. A portál úgy tudja, a nagykereskedőnek a fővárossal is van szerződése, és tavaly 3,4 milliárd forint árbevételt, valamint félmilliárd forint nyereséget mutattak ki adózás után. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter pedig azt mondta, a szennyvíziszap külföldről történő behozatalát a magyar hatóságok a jövőben nem fogják engedélyezni.
Márton Roland, az ellenzék közös székesfehérvári polgármesterjelöltje úgy tudja, még öt hónapig szól a nagykereskedő engedélye, hogy behozhassa az iszapot. Becslésük szerint eddig 150 ezer tonnányit raktak le.
Egy székesfehérvári cukrászdában találkozunk. Forróság van. A városközpontban korzóznak az emberek. Márton a táskáját az asztal mellé teszi. Papírokat vesz elő.
A szocialista politikus szerint a város szennyvíztelepének szennyvíziszap-granulátumát 17 éve a Fehérvári Téglaipari Kft. telepén helyezik el. Bár jogász a végzettsége, fejből sorolja a szennyvíziszap kezelésének folyamatát: az uniós forrásból támogatott eljárás során mechanikai tisztítással kezdik a szennyvíz kezelését, majd az ásványi anyagokat választják le, a szerves anyagokat ülepítik, aztán beszivattyúzzák egy magas acélsilóba, baktériumok és légbuborékok hozzáadásával rothasztják, biogázt állítanak belőle elő. A kezelés során csökken a veszélyes anyagok mennyisége, megszűnik a bűz, újabb ülepítés után a maradékot kicentrifugázzák, préselik és ledarálják. A végtermék olyan állagú, mint a kiszáradt föld.
– A telepre hozott anyag nyolcvan százaléka víz – vetem közbe.
– Na, ez a baj – mondja. – Fehérvár a királyok városa, nem akarunk Közép-Európa szennyvíziszap-lerakata lenni. Az a gyanúnk, hogy a szennyvízből a vizet leszívják, de az összes költséges technológiai lépést kihagyva elhozzák ide a sűrű szennyet, és egyszerűen lerakják. Azt akarjuk, szűnjön meg ez a folyamat: egyrészt a szaghatás miatt, másrészt mert vélhetően kezeletlen, ezért veszélyes anyaggal van dolgunk. Ha ez így van, akkor törvénysértés történt, mert csak a kezelt iszapot lehet szállítani, azt is csak hasznosítás, nem pedig lerakás céljából. Az érintettek azt állítják, hogy szuperföldet gyártanak, de ez humbug.
Márton Roland szerint azért kommunikálják ezt, mert hasznosításnak álcázzák a lerakást. A Fehérvári Téglaipari Kft. adózott eredménye több mint négyszázmillió forint volt tavaly, de ez az összeg csak töredéke annak, amit a kereskedőcég keres az üzleten. Hatalmas a profit.
Márton Roland– A rendkívül költségesen kezelt saját szennyvíziszapunk elhelyezése kötelesség. A Fehérvári Téglaipari Kft. telepe gyakorlatilag megtelt, vélhetően kezeletlen külföldi anyaggal. Évi százmilliós pluszköltséget okoz majd így a városnak a saját szennyvíziszapunk lerakása. Az oltári bűzön és a kezeletlen szenny veszélyén túl ezért is felháborító a városvezetés vállvonogató tétlensége – magyarázza Márton Roland, aki a lerakott szenny független hatósági bevizsgálását is szeretné elérni. – Jönnek a kamionok percenként, leborítják az iszapot, és nem vesznek belőle mintát.
Ujhelyi István szocialista uniós képviselő, az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának tagja bejelentette: a környezetvédelemért és az egészségügyért felelős biztosokhoz fordult. Arra vár választ, hogy a bizottságnak van-e információja az ügyről, tudnak-e arról, hogy évek óta veszélyes anyagokat szállítanak tagállamok között, ez összhangban van-e az uniós joggal, illetve az Európai Unió biztosított-e ezekhez az ügyletekhez forrást.
– A modern szennyvíziszap-kezelő, -feldolgozó tevékenységet támogatni kell, de a gyanús bűzbizniszt nem. Nem lehet, hogy üzleti okokból szállítsanak országok között szennyvíziszapot – mondja lapunknak Ujhelyi. – Ha van egy jó technológiánk, azt vigyük Zágráb mellé, és ne az iszapot hozzuk ide.
– Augusztus 31-ig leállítjuk a külföldi behozatalt. A békesség kedvéért
– mondja Horváth Sándor.
És aztán mi lesz?
Sokszor kérdezem, végül kiböki, hogy a szabadalmaztatott technológia kidolgozásával nagy terveik vannak:
– Háromszázezer hektár terméketlen terület van Magyarországon, ezzel a technológiával tíz százalékát termővé lehetne tenni.
