Szavazói ki kicsoda

Class FM-et hallgatnak, Blikket, Metropolt olvasnak, RTL Klubot és TV2-t néznek, kifejezetten EU-szkeptikusak. Többségük házas, 44 év alatti, falvakban, községekben lakik, a maga módján vallásos, és „nagyjából kijön a jövedelméből”. A munkásosztállyal azonosítja magát, hiszen sok közöttük a szakképzetlen fizikai munkás, bolti eladó, irodai dolgozó. A legellenszenvesebb pártnak az MSZP-t és a DK-t találják, leginkább a Fidesz jön be nekik. Ők alkotják a legnépesebb, ugyanakkor legkevésbé elkötelezett fideszes tömböt a Policy Solutions (PS) elemzésében. S mivel több köztük a nő, mint a férfi, a „falusi munkáslányok” elnevezést kapták.

S az ellenpont? Ők a városi kisnyugdíjasok, az MSZP, a DK szavazói. Többségük nyugdíjas, Budapesten vagy megyeszékhelyen él, alacsony iskolázottságú, nehézkesen jön ki a pénzéből. Sokan olvasnak közülük Blikket, Népszabadságot és 168 Órát, néznek ATV-t. Kifejezetten Európa-pártiak. Az LMP-vel mérsékelten szimpatizálnak, a Fideszt viszont még a Jobbiknál is erőteljesebben gyűlölik.

Mi különbözteti meg a fideszes és a jobbikos szavazók életstílusát, miért választja valaki az MSZP-t vagy épp a DK-t? Korábban nem születtek olyan publikus kutatások, amelyekből hasonló kérdésekre választ kaptunk volna. Pedig logikus, hogy az ilyen információk adják a pártprogramok és kampányok alapját.

– Elképzelhető, hogy a különféle pártok készítettek ilyen felméréseket, de belső használatra szánták őket, nem osztották meg a nyilvánossággal. Ugyanakkor az ilyen, nagy mintás kutatások drágák – mondja Boros Tamás, a PS stratégiai igazgatója. – Elemzésünk alapja a GFK 15 ezer fős, online és személyes megkeresésen alapuló mintája volt. Ebből hoztunk létre minél több, nagyjából homogén szavazói csoportot, hogy megtudjuk, kik az egyes pártok szavazói, mi különbözteti meg őket és mi alapján voksolnak.

Nem, korosztály, lakhely, családi állapot, végzettség, foglalkozás, kapcsolati háló, jövedelem, hobbi, kedvenc zene, civil aktivitás, vallásosság, médiafogyasztási szokások, az unióhoz, a közelmúlt politikai demonstrációihoz és az egyes pártokhoz való viszony – ezeket mind-mind bemutatják az egyes klasztereknél. Így alakítottak ki húsz társadalmi csoportot, amelyek, bár nem fedik le a teljes lakosságot, támpontot adnak arra, milyen szubkultúrákból áll össze az egyes pártok támogatói köre.

– A fogyasztói attitűdökre nem szokás rákérdezni, pedig ez is befolyásolja a politikai választást – magyarázza Mikecz Dániel, a Republikon Intézet kutatója. – Látjuk, hogy a Jobbik körüli szubkultúra hogyan támogatta a párt felfutását, miközben jól látszik az elemzésből, mennyire nincs a baloldalon élményközösség. A kutatásból az is világos: bizonyos fogyasztói minták apolitikussá tesznek. Vagy nincs pénz újságot olvasni, tüntetésekre járni, vagy épp a jómód teszi lehetővé a politikából való kiszabadulást: aki teheti, elutazik a gondok elől.
Akadt eredmény, amelyik a kutatókat is meglepte.

– Kiderült, hogy a legfontosabb töréspont, ami a baloldali eliten belül eldönti, valaki MSZP-s vagy DK-s lesz-e, az a lakhely – állítja Boros Tamás. – Ugyanaz a családi állapotú, iskolázottságú, jövedelmi helyzetű választó DK-s lesz, ha budapesti, és szocialista, ha vidéki. De az is érdekes volt, hogy az eddig tényekkel nem alátámasztott sztereotípia igaz: a szocialista kisnyugdíjas mint a legfőbb MSZP-s szavazói csoport valóban úgy és ott él, ahogy azt gondoltuk.

Azon pedig valószínűleg az Együtt és a PM vezetésében lepődnek meg, hogy a két párt szavazói (a mintavételkor még szövetségben állt egymással a két szervezet) egy korcsoporttal idősebbek, mint eddig hittük. Az Együtt és a PM szavazóinak többsége 45 év körüli, városban élő, diplomás, több köztük a nő. Jól keres, szeret olvasni, baloldali médiumokból tájékozódik, sokat sportol. Az átlagnál kevésbé vallásos, uniópárti, és valamennyi baloldali pártot, de még az LMP-t is elfogadhatónak tartja.

Ám még a 45 év körüli szavazótáborukkal is ők viszik a prímet. A baloldalt támogató többi csoport mindegyike 60 feletti. Ilyen a már említett városi kisnyugdíjasoké (a minta 7 százaléka), a legbalosabb, „régi munkásosztályként” aposztrofált MSZP-szavazóké (2 százalék), akik inkább barkácsolnak, mint újságot olvasnak, ugyanakkor interneteznek. A minta 1-1 százalékát tették ki az „előző rendszer elitjét adó MSZP-szavazók” (többségük férfi, magasan iskolázott, vidéken élő, ATV-ből, Népszabadságból, 168 Órából tájékozódó, egy részük igen vallásos) és a „balliberális értelmiség DK-szavazói”. Utóbbiak budapesti idős férfiak, igen magas jövedelműek és iskolázottságúak, az előbbi médiumok mellett Klubrádiót is hallgatnak. És – ennyi. A húsz társadalmi csoportból mindössze öt mondható baloldali pártok stabil támogatójának. Vagyis a mintának csupán 13 százaléka, a legidősebb korosztályból.

Miközben a Jobbik a megkérdezettek 14 százalékának szimpátiáját bírja, igaz, csupán két csoportból. A Fidesznek a minta 20 százaléka jutott, az LMP-nek 3 százalék. Utóbbiak közül a munkásosztálybeli „dolgozó középgeneráció” inkább jobbos, a „fiatal városi fehérgallérosok” inkább balos szimpátiát mutatnak.

De lássuk részletesebben.

– Fontos adat, hogy a Jobbik-szavazók tömegét nem tudatosan rasszista, antiszemita, szélsőséges választók adják, hanem olyan elégedetlenek, akik érdemi változást akarnak. Őket neveztük „fiatal vidéki melósoknak”, s a teljes mintán belül 13 százaléknyian vannak – magyarázza Boros Tamás.
Jellemzően 18–44 év közöttiek, falvakban vagy kisebb városokban laknak, középfokú végzettségűek vagy még tanulnak, nehezen jönnek ki a pénzükből. Az átlagnál jóval kevesebb könyvet, újságot olvasnak, de szeretik a rockzenét, és a közösségi médiából tájékozódnak. A Magyar Gárda és a Hatvannégy Vármegye Mozgalom legfőbb szimpatizánsai. Ez a csoport tartja legnagyobb arányban elfogadhatónak a diktatúrát, az unióról negatív véleménnyel vannak. Szimpatizálnak a devizahitelekhez és Trianonhoz kapcsolódó tüntetésekkel, a gárdisták akcióival.

– Hozzájuk képest a Jobbik felső középosztálybeli szavazói tudatosan szélsőségesek. Ez a radikális elit homogén, de legfeljebb százezer embert jelent – teszi hozzá Boros.
Leegyszerűsítve ők a terepjárós-Nagy-Magyarország-matricás arcok. Többnyire megyeszékhelyen, vidéki városokban élnek, jól keresnek, sokat tesznek félre, vezető beosztásban dolgoznak, 44 év alattiak. Szeretik a rockot, a komolyzenét és a kurucinfót. Legfőbb ellenségük a TASZ, az unió, de a CÖF-öt sem bírják.

S mi dönti el, hogy egy falusi, kisvárosi, alsó középosztálybeli fiatalból fideszes vagy jobbikos lesz-e? Boros Tamás szerint a vallásosság a leglényegesebb szempont. Aki hívő családban nő föl, fideszes lesz, míg a jobbikosokra nem jellemző a vallásosság.

A Fidesz szavazói csoportjaiból kettő nevében is utal erre: a „vallásos falusi asszonyok” a minta 7, a „jómódú vidéki misejárók” pedig 2 százalékát teszik ki. Előbbiek Storyt és Nők Lapját olvasnak, RTL Klubot és Hír TV-t néznek (na, többek közt ők lehetnek Orbán szavaival élve komoly tájékozódási zavarban mostanság). Utóbbiak szintén bajban vannak: ők adják (adták?) a Magyar Nemzet és a Heti Válasz törzsközönségét, felsőfokú végzettségűek, jól keresnek, a CÖF-fel és a Békemenettel szimpatizálnak. Rajtuk kívül pedig még ott egy kisebb, Fideszt támogató csoport, a „konzervatív középosztály”: a vallásos, diplomás, étterembe járó, Magyar Nemzetet olvasó és Kossuth rádiót hallgató hatvanasok.

És ezzel a végére is értünk a politikailag aktív, szavazni hajlandó csoportoknak. Vagyis a politikai pálya erősen jobbra lejt. Boros Tamás ugyanakkor emlékeztet:
– Akik ma jobbra szavaznak, nem biztos, hogy értékrendjükben is jobboldaliak, vagyis vallásosak, hagyománytisztelők, elvetik a szolidaritást. A mai helyzet inkább azt mutatja, hogy nem szeretik az MSZP-t, és nem trendi baloldalinak lenni, mert azt még mindig a gyurcsányizmussal azonosítják a legtöbben. A Jobbik pedig, főképp a szociális üzeneteivel, meg tudja szólítani a korábbi baloldaliakat és az apolitikusak egy részét is.
Merthogy a többség kiábrándult, bizonytalan vagy rejtőzködő. Ugyanakkor fiatal vagy legfeljebb középkorú, és a napról napra tengődőktől a középosztályig mindegyik réteg képviselteti köztük magát. Vagyis ha a baloldal utánpótlásra gyúr, itt érdemes keresgélni.

Persze a feladat nem könnyű. A hét bizonytalan, nem szavazó csoport közül mindössze egyetlen, az „elszegényedő középosztály” (a minta 6 százaléka) mondja magáról, hogy alapvetően baloldali szavazó.

– Ők azok, akik bulvárt, de 168 Órát, Népszabadságot is olvasnak. Tavaly tavasszal még a Kormányváltókra szavaztak, de az uniós választáson egy részük már a Jobbikra. A gazdasági válság vesztesei, akik nem tudtak mit kezdeni azzal, amikor az MSZP középre ment, liberális gazdaságpolitikát követett – mondja Boros. – Elkötelezettek a demokrácia mellett, de rendszerkritikusak. És bár már kacsingatnak a Jobbik felé, a baloldal őket tudná a legkönnyebben megszólítani. Nehezebb dió az általunk „apolitikus középosztálynak” hívott, hasonló méretű csoport. Ők nem érdeklődnek különösebben a politika iránt, se nem jobb-, se nem baloldaliak, szavaznak, de titkolják, kire. E csoportot talán egy technokrata, ideológiamentes, anno a Bajnai-féle irányhoz hasonló üzenettel lehetne megszólítani.
És persze ott vannak a középosztálybeli fiatalok. Közülük azonban a nagyvárosi pályakezdők, bár passzívak, inkább jobboldaliak, a Fidesszel szimpatizálnak. Ráadásul: inkább megtűrik a Jobbikot, mint a baloldali pártokat.

Ám a legnagyobb, megszólítatlan csoportot másutt kell keresni. A minta minden ötödik embere a napi túlélésért küzd. Fizikai munkás, szegény, aki faluvégi, rossz állapotú házban lakik. Hobbira se pénze, se igénye. Ha nem dolgozik, tévét néz. Egy részük roma, többségüknek csak a közmunka jut. Nem érdeklődnek a politika iránt, minden pártot elutasítanak, mert egyik sem segített rajtuk. Bármelyik politikai erő megszólíthatná őket, mégsem teszik.

Hogyan tovább tehát, MSZP? Boros Tamás szerint a szocialisták kivételével a rendszerváltáskor valamennyi párt egyetlen, jól megfogható üzenetet sulykolt, és akkor nyitott, amikor már megvolt a törzsközönsége.

– Az MSZP-nek be kell látnia, hogy már nem néppárt, a szavazói egyre idősödnek. Nem lehet mindenkihez beszélni. Választani kell egy jól körülhatárolható csoportot, és legalább két évig következetesen hozzájuk szólni. Ez lehet az elszegényedő középosztály vagy a nélkülöző munkások – csak legyenek következetesek. A Jobbik is így csinálta: nyolc évig a szélsőségeseinek beszélt, és csak most kezd néppártosodni.
Persze a jól belőtt üzenet még kevés. Mikecz Dániel a reprezentativitás fontosságáról beszél:
– A választónak önmagát, a saját történetét kell látnia a pártban. A Jobbik-szavazó azonosulni tud a párt politikusaival, de vajon így van ez az MSZP-nél is?

A Republikon Intézet kutatója szerint a szocialisták akkor voltak a legsikeresebbek, amikor nyugatias, modernizációs, technokrata üzenetekkel kampányoltak.

– Beszélhetnek a leszakadó középosztályhoz vagy a nincstelenekhez, a mondandó lényege ugyanaz: lehet jobb neked. Segítünk előrébb jutni, holnap könnyebb lesz, mint ma. ’94-ben Horn Gyulának sikerült a munkásosztályt és a technokrata elitet is a párt mögé állítani a nyugati integráció üzenetével. Ma a helyzet hasonló, hiszen megkérdőjeleződött Magyarország nyugatos orientációja. Az MSZP-nek nem kellene baloldalibbnak lennie a Jobbiknál és a Fidesznél. Ma sokan inkább arra az ígéretre vágynak: ha én jövök, észre se veszed, ki kormányoz, nem kell ideológiailag elköteleződnöd. A politika segít előrébb jutni, de nem szól bele a hétköznapjaidba.