„Számítógépfüggő geekek lettünk”

A király beszéde című filmből – melyet szépnek, jónak, okosnak tart - egyetlen részletre hívja fel a figyelmet Kumin Ferenc a blogjában. A Századvég elemzője, Sólyom László államfő volt tanácsadója szerint egyetlen rövidke párbeszédben összpontosult a legfontosabb üzenet, sőt, erről a pár mondatról szól ez az egész film. A dadogós főhős apja, az öreg V. György a következőket mondja fiának a karácsonyi rádióbeszéde elmondása után, valamikor a 30-as évek közepén (36-ban hal meg, és ez a sztori szerint nem sokkal előtte történik):
„Hagyd a mikrofonra a munkát! […] Fordulj bátran a nyavalyás felé, és nézz vele szembe, ahogy bármelyik rendes angol emberrel tennéd! Mutasd meg, ki az úr! […] A múltban egy király dolga annyi volt, hogy jól mutasson az egyenruhában, és ne essen le a lováról. Most be kell törnünk az emberek otthonaiba, hogy megkedveltessük magunkat. Ez a család lesüllyedt a leghitványabb lények szintjére: színészek lettünk”

Kumin szerint ez a szöveg megmutatja, hogy a hagyományos politizálásról alkotott képet végképp és visszavonhatatlanul megváltoztatták az új kommunikációs technológiák.

„Mindig lelkesen olvasom azokat – a gyakran nagyon meggyőző, intellektuálisan szépen felépített – érveléséket, amelyek a megvetik a választók kegyeit kereső politikát, és lényegében minden ilyennek kapcsolatban populizmust kiáltanak. Ami gyakran kimarad ezekből az érvelésekből, az pont annak megértése, hogy a választó figyel, ráadásul egyre kifinomultabb és egyre alaposabb technikákon keresztül tudja a közélet minden rezdülését nyomon követni” – írja Kumin.

Szerinte aki igazán demokratának tekinti magát, „az nem úszhatja meg ezt a tesztet: jól kell szerepelni, vonzónak kell mutatkozni, el kell magyarázni, hogy mi miért történik”. Úgy véli, illúzió azt hinni, hogy „önmagában egy jól átgondolt, koherens értékrend és precízen kimunkált szakpolitikai tervek sikeressé tehetnek bármilyen politikát – bár a hazai értelmiségi vitákban ez a nézet most is nagyon népszerű, ami számomra egyértelmű jele annak, hogy a demokratikus gondolkodás még nem vert gyökeret, vagy inkább nem tudta kiszorítani sokak fejéből a régről ottmaradt tekintélyuralmi felfogást”.

Szerinte most megint korszakot vált a domináns média. Talán közel a perc, amikor valaki – talán pont Magyarországon - V. György analógiájára így fakad ki:
„A múltban egy politikus dolga annyi volt, hogy jól mosolyogjon a kameráknak, és jó beszédeket mondjon a rádióban. Most azt várják tőlünk, hogy naponta új blogbejegyzést produkáljunk, és közösségi oldalakon cseverészünk mobiltelefon-nyomkodó tinédzserekkel. Lesüllyedtünk a leghitványabb lények szintjére: számítógépfüggő geekek lettünk”