Szabad pofonok szövetsége

– Az SZDSZ-nek szüksége van vérfrissítésre, még az arcokban is – e képzavarral csap bele a lecsóba Léderer András, a liberálisok ifjú csapatának vezetője.

Húszan hallgatjuk: debreceni liberálisok, nyilván az összes, meg én. Fodor Gábor bólogat. Frissen nyírott kampányfej, világoskék kampánynyakkendő, szürke kampányöltöny.

Kinn kampányvillamos csilingel, forróság ömlik át a termen. Fodor, Léderer és John Emese szombatra, a Kóka–Fodor-zárócsörtére gyúrja a hajdúsági liberálisokat. Lassanként annyit viaskodnak egymással, mint anno Karpov és Kaszparov, akik a második világbajnoki páros meccs után bejelentették: unják.

Újdonságok azért akadnak. A szervezetben megjelent egy nyugdíjas. Az asszony három éve lépett be a pártba. A barátnője csábította.
– Volt időm, most meg van hova járnom – mosolyog, nem éppen párthűn.
Súgva vallja be, szerinte Kóka értelmesebb. Sokat sejtetően bólogat hozzá:
– Teccik érteni.
Nem értem.
– Munka mellett csinálom. Dolgozom egy kereskedelmi tévének is – büszkélkedik a szociológus.
Ő inkább Fodor-párti.

– A kettőből kéne egyet gyúrni – mutat hajlandóságot az elnökszobrászatra.
Szerinte Kóka karakteresebb vezető. Mögé oda lehet állni. De a másik realistább, őszintébb.
– Fodor látja, hogy vidéken haldoklik az SZDSZ. Már a telefonszámlára sem telik. A küldeményeket egymás kezébe adjuk, nem postára – ömlik a tiborci panasz.
– Csapatban gondolkodom – szónokol a habzó Rába ellensége pártja lejárt szavatosságú uniós plakátja előtt.
Nem meglepő mondat elnökválasztás előtt.
– És ti vagytok a csapatom – vonja magához Hajdú-Bihart.

A teremben tizenkilencen bólogatnak. Ki álmosságtól, ki hitből. Itt a többség valószínűleg Fodor Gábor oldalán áll. Ahogyan az vidéken lenni szokott. Kóka a székesfővárosban erősebb. De igyekszik ledolgozni a hátrányt. A fodoristák szerint meghívja a helyi küldötteket, hol reggelire, ebédre, hol vacsorára. Kulináris hadjárat. De hogy igaz-e, nem derül ki.
Fodor pogit ad, meleg ásványvizet. Desszertnek szórólapot.

A dübörgő gazdaság és a Pannon Puma exminisztere néhány napja járt itt. Ő is csapatot gyűjtött. Ugyanitt, ugyanazok előtt. Szegény ember vízzel főz.
– A szegénység helyzetéről beszélt – emlékszik a nyugdíjas liberálisnő. – Meg Fodorról, aki koalíciót akar.
Vádaskodásból nem, csak újságíróból volt hiány. Az ok: Kóka állítólag úgy tartja, ellenséges iránta a média.
A kókisták finomítanak. Azt mondják: jelöltjük a küldötteket akarja meggyőzni, nem a firkászokat. A liberális Mátyás király nem veri nagydobra, mikor megy és hova. Fodor bezzeg lubickol a híradásokban.
– Tudjátok, hogy az SZDSZ a legelutasítottabb párt? – kérdezi a környezettudatos jelölt a debreceniektől.
Tuti, hogy tudják.
Egy hortobágyi küldött határozottabban fogalmaz:
– A béka segge alatt vagyunk.

Legalább világosak a koordináták. Általános a békafóbia. Emlékszünk: Kóka hasonlata szerint pártja maga a varangy, amelyet a koalíció fazekában forraltak. Kezdetben nem érezte a meleget, de aztán időben kiugrott.

A Hajdúság fővárosában megtudjuk: béka helyett béke kell az SZDSZ-nek. Meg „lövészárkokat betemető elnök”. Ezzel nyit az első hozzászóló:
– A választás után meg kell szűnnie a kókista–fodorista-szembenállásnak, különben még az öt százaléknak is lőttek – erősíti békepártiságát.
Ne felejtsük, küszöb alatt a párt.
– Eörsi Matyi is megmondta: a két tábor között nincs kommunikáció. Ha elnök leszel, tárgyalnod kell Jánossal – kapja meg Fodor a helyi ukázt.
A megszólított állítja, beszélne ő Jánossal, hisz nem híve a szekértáboroknak.
– Félre kell tenni a hitvitákat – mondja Fodor.

Lassan észreveszik, nincsenek egyedül:
– Mire megyünk, ha a 168 Óra szidja az egyik vagy másik oldalt? – kapom az arcomba a megbékélés jegyében.
Nem kell nekik segítség. Szidásban élen jár mindkét jelölt. Elkeseredett a harc.
Kóka interjúk során át egyszerűsíti a vitát: ő az önállóság bajnoka, Fodor a koalíciós visszasündörgésé.
A rivális Debrecenben tiltakozik:
– Nem nevezhetjük egymást árulónak. Nem a függetlenségről szól a vita – magyarázza.
– Hanem a szembenézésről – egészíti ki John Emese.
– A hitelességről – húz tizenkilencre lapot Fodor.
A kókisták szerint ellenfelük ismét miniszter akar lenni, s közös listát akar az MSZP-vel.

Valóban a hitelességről szól a verseny? Vagy inkább arról, ki hitelteleníti a másikat.
– Gábor tudott csapatot építeni anélkül, hogy állást, megélhetést kínált volna cserébe – száll Kókára a lédereri viszonvád.
Aztán jön a „nem lehet egytémájú az SZDSZ”-szlogen.

Erre később telefonon kapom az egyik kókistától a tromfot:
– Azért szavazok Kókára, mert neki legalább van világos programja: adócsökkentést akar – avat be titkába az egyik ügyvivő. – Fodor programja pedig homályos. Nem tudni, mit tesz, ha megválasztják. Talán még ő (Fodor) sem tudja... Nyitást akar, régi eszméket, új stílust. Helyreállítaná a szavak és a tettek egyensúlyát. Jogállamiság, felelős gazdaságpolitika, tiszta közélet – ezek Fodor lózungjai. Ebből fejtse meg, konkrétan mit akar! – adja fel a leckét a Kóka-párti. – János mennybe megy, ha kilobbizza az adócsökkentést. S akkor már lesz magyarázat arra, hogy az SZDSZ miért szavazza meg a költségvetést. A kisebbségi kormány így kihúzhatja a végéig.

Formálódik tehát a haditerv.
– Kóka álomvilágban él – legyint a másik oldal.
Debrecenben Léderer matador épp Kóka Playboy-interjújával meg a magánhelikopter-sztorival áll elő. Aztán így döf egyet rajta:
– Még egy évig nem engedhetjük meg magunknak, hogy az elnökről kialakult negatív sztereotípiák megváltoztatásán dolgozzunk.
Fodor a béke jeléül ellenfele keresztnevét mantrázza:
„János sereghajtó a népszerűségi listán, de nem akarom Jánost bírálni. János rossz úton jár, és ezt megmondtam Jánosnak is. Ne legyünk a nagyotmondás pártja. Ebben van vitám Jánossal.”

Kezd sok lenni a jánosozásból!
Ahogy a negatív kampányból is. Fülembe súgják: Gáborék fülest kaptak. János az utolsó pillanatban úgyis visszalép. Átlátni a kampányszitán: minél több küldött tudja a hírt, annál jobb. János így végletesen meggyengülhet.
– János harcolni akar, nem lép vissza – kapom a jánosista cáfolatot.
És visszakézből jön a pofon: Ne habozz, Gábor! címmel blog tűnik fel a neten. A kétfenekű gáborista nyilatkozatokat gyűjti valaki. Ezek szerint „a Fideszből jött ember” hol koalíciót akar, hol nem, hol megszavazná a költségvetést, hol nem.
– János kampánystábja az elkövető – vélik Gábor hívei.
Szerintük kilengenek a jánosi mondatok is:
– Egyszer azt mondja, nem akar háborút, aztán alpári stílusban támadja a Gábort.

Közben mindkét fél szilárdan hiszi, ő vezet. Fodor a megyei „előválasztásokon” 9 : 6-ra verte Kókát. A pannonpumaügyi kampánycsapat viszont úgy tudja, harminc küldöttel több fog a vezérükre szavazni.
Most már a szabad madárjósok is feladnák. Nincs tuti befutó. Senki sem tudja, szombaton miként szavaznak a küldöttek.
– A politika nem az igazmondás művészete. Arra sokan képesek. Arról szól, hogy az igazság mögé tudunk-e támogatókat szerezni – fejtegeti Fodor.

Próbálkoznak is a gyűjtéssel, rendesen. Gábor is, János is. Szabad pofonokkal. De az igazság pillanata szombaton jön el.