Sportmutyi
A kormányváltás óta tizennégyszer módosították a 2004-es sporttörvényt. Ennyi nekifutás után sem biztos azonban, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket. A cél nemes: csökkentenie kellene a presztízsharcokat, erősítenie az érdekérvényesítést, a pénzügyek átláthatóságát, és megalapoznia az ésszerű finanszírozást. Alapítványok, köztestületek szűntek meg, egyetlen bázis irányítja a magyar sportot: a Magyar Olimpiai Bizottság. Dr. Török Ferenc ügyvéd, öttusázó olimpiai bajnok eddig a testület gazdasági bizottságában dolgozott. Nemcsak a törvényről, hanem a MOB új alapszabályáról is lesújtó a véleménye. NEJ GYÖRGY készített vele interjút.
- Nyilatkozataiból tudjuk: ön szerint a sporttörvény módosításainak módosítása sem lett tökéletes. Még elfogadásának módja sem tetszik önnek. Mi a gondja vele?
– Bár kétszer is szerepelt a kormány jogalkotási programjában, két képviselő indítványa alapján mégis egy sprinter tempójában készült el a sporttörvény végső, átfogónak nevezett módosítása. Szolnok polgármestere, a kosárlabda-szövetség elnöke, Szalay Ferenc, és Bánki Erik, a parlamenti szakbizottság elnöke nyújtotta be, de mindenki tudja, hogy a normaszöveget valójában a sportállamtitkárság jogásza írta – politikai megrendelésre.
- Nyilván Czene Attila államtitkár instrukciói alapján.
– Vagy nem. Ő másfél év alatt nem sokat tett, most szerzi első munkahelyi tapasztalatait. Mint annyi más képviselői indítvány alapján elfogadott jogszabály esetében, ehhez a törvényhez sem készültek számítások, hatástanulmányok, pedig ez előírás, az Alkotmánybíróságnál van is beadvány ebben az ügyben. De elmaradt az egyeztetés, a társadalmi vita is.
- A parlament – minő meglepetés – rögvest el is fogadta. Miért tette rosszul?
– Mert minden a MOB-hoz került. Egy alkalmatlan, kreált, félállami szervezethez rendelték a teljes hazai sportéletet, és így a Réthelyi Miklós vezette tárca a továbbiakban nem dönthet a sportra szánt pénzek elosztásáról. Még ha értene is hozzá: ezt nehéz lett volna éppen az államtitkárral megrendeltetni. Igaz, utólag a közgyűlésen teljes egyetértéséről biztosította a törvényalkotókat.
- Milyen öröm, hogy maradt azért munkája!
– Igen, néhány pénzügyi-ellenőrzési feladat. Amit elvégezhet az adóhivatal vagy éppen a számvevőszék is.
- Mi minden került a MOB-hoz?
– A megszüntetett testületek és az állam eddigi összes feladata. A MOB-hoz tartozik a szabadidősport, a fogyatékkal élők sportja, minden olimpiai és nem olimpiai sportág, például a Forma–1-es futam, a sportigazgatás, a sportcélú állami támogatások tervezése, elosztása, ellenőrzése, az iskolán kívüli diáksport. A MOB készíti el az utánpótlás nevelés koncepcióját. Sőt, a MOB vagyonkezelésbe veheti a „feladatai elvégzéséhez szükséges sportlétesítményeket”, vagyis ingatlanfejlesztéssel is foglalkozhat. Van is rá indok: lehetetlen állapot, hogy a világverő vízilabdások fedetlen medencében edzenek.
- A központosítást Molnár Zoltán főtitkár is elismeri, de azt nyilatkozta, hogy „a MOB-ot ezek után se úgy képzeljük el, mint egy hatalmi bázist”. Nem hisz neki?
– Nem. Mi más lenne? Egy olyan civil testület felel az egyetemes magyar sportért, amely 11 tagú elnökségével, társadalmi elnökével – aki Győr polgármestere, országgyűlési képviselő – és 240 tagú közgyűlésével ennél sokkal kevesebb feladatra is alkalmatlan.
- Kinek lehet a hatalmi bázisa?
– Orbán Viktor megbízta Schmitt Pált a sportmozgalom átszervezésével, az egycsatornás pénzügyi szerkezet kialakításával. Pedig a Sárközy Tamás vezette Nemzeti Sporttanács a kormányváltás előtt már elkészítette ezt, de az a változat nem kellett, talán mert túlságosan is átlátható viszonyokat teremtett volna. Schmitt aztán Borkai Zsoltra, Czene Attilára és Molnár Zoltánra testálta a végrehajtást. Molnár már a kormányváltás előtt leskiccelte a modellt egy A4-es lapra. Lehet találgatni, ki kit bízott meg.
- Pénz nélkül az egész nem ér semmit. Több jut, vagy elvettek belőle?
– Van pénz: 22-23 milliárd jut a sportra. Több, mint tavaly. Én örülök ennek, az is kedvemre való, hogy a miniszterelnök kedvenc focija is rengeteget kap – más csatornákon –, az akadémiahálózattal, a stadionprogrammal is a sport gazdagodik. Csak az nem mindegy, ki kap még, és milyen alapon. Asztal fölött, vagy mutyiban?
- Sportpénzek mutyiban? Lehetetlen. Mik az elosztás elvei?
– Nincsenek ilyenek. Két ember dönt: Borkai és Molnár.
- Nem egy 77 éves, örökös MOB-tag vagdalkozik – tét nélkül?
– A törvény szerint mindent a közgyűlésnek kellene jóváhagynia, de ez nem történt meg. Az alapszabályban az sincs benne, hogy ki az előterjesztő. Az elnök? Az elnökség? Melyik bizottság? Kivel tárgyalnak az igényekről? Az van benne, hogy a MOB dönt a pénzekről. Június 30-ig el kell dönteni, hogy mi kerüljön a költségvetési törvénybe. Nyilván már összeült az elnök és a főtitkár. Nem tudható, hogy a sportágak, a versenyek, versenyzők milyen feltételekkel kaphatnak juttatást.
- Molnár Zoltán szerint az új törvény „a jelenlegi MOB-vezetés szerint átláthatóbb szervezeti működést és finanszírozást eredményez”. Egyszerűbb szervezet – tisztább pénzügyek. Nincs igaza?
– Kuszább és homályosabb lett minden. De nemcsak a pénzügyek zavarosak. Mi lesz a szerepük a szakszövetségeknek, ha az utánpótlás-nevelés is a MOB-é? Ott mondja majd meg valaki, milyen edzésmódszerekkel kell a fiatal futballistákkal foglalkozni? Még a focit megváltó akadémiák működtetése is odakerült. Az MLSZ nyilván repes az örömtől.
- Az NB I. megszervezése, a sorsolás, a bíróküldés azért náluk marad.
– Persze. És marad még a szövetségek együttműködése a MOB-bal. Ez van a törvényben.
- A februári közgyűlés nyilván zajos panasznap volt.
– Ugyan! Ünnepi közgyűlés volt. Átalakult a sportirányítás, új alapszabályt kellett elfogadni. A MOB elnöksége meg sem tárgyalta mindazt, amiről a közgyűlés szavazott. Azt sem tudjuk, ki terjesztette elő az alapszabályt, ki hívta össze a közgyűlést. Egy biztos: nem az elnökség. Amikor az új választást kiírták, a régi vezetés még le sem mondott, az új alapszabályt el sem fogadták. Mindent a „történelmi eseményen” kellett megtenni.
- Ön szerint milyenre sikerült a MOB új alapszabálya?
– Sérül a civiltörvény – az egyesülésről szóló régi jogszabály –, a tagegyenlőség elve, nem minden tag vehet részt az újonnan létrehozott tagozatok munkájában, és nem is szavazhat a tagozat vezetőire, illetve a szervezet alelnökeire. A jogi személyek viszont kaptak ilyen jogot, pedig ők nem is a MOB-nak, csak a tagozatoknak a tagjai. Az állami pénzek elosztásánál egyetértési joguk van, pedig – ismétlem – nem MOB-tagok. Ez a sporttörvény rossz szabályozása. Ugyanakkor beleírták, hogy a közgyűlésnek kell jóváhagynia a „világeseményekre” utazó küldöttségek összetételét. Ez nonszensz. Egyik héten a birkózók utaznak, a másikon a jéghokisok. Korosztályosok, felnőttek. Rengeteg a külföldi verseny. El tudja képzelni, hogy a 240 tag hetente eldönti, kik mehetnek?
(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)