Sokan leszünk!

- Hallotta? Akár ön is lehetne kormányfőjelölt. Legalábbis Medgyessy Péter volt miniszterelnök szerint.

– Sürgősen abba kellene hagyni ezt a castingot, de még a látszatát is kerülni kell. Egyszer már próbálkoztunk válogatósdival, nem jött be. Ezzel csak ártunk magunknak. A miniszterelnök-jelölt kiválasztása fontos döntés lesz, ám most azért kell dolgoznunk, hogy valóban tétje legyen annak: ki lesz a demokratikus ellenzék kormányfőjelöltje.

- A másik exkormányfő, Gyurcsány Ferenc meg azt mondta, a legrosszabb Bajnai és a legrosszabb Mesterházy is jobb, mint a legjobb Orbán. Valóban csak kettejükön áll vagy bukik minden?

– A legutóbbi választmányi ülésünkön eldőlt, hogy 106 közös jelöltet indítunk, s ha ennyi közös aspiráns lesz, akkor valószínű a közös lista is.

- Valószínű, de nem biztos?

– A külön lista azt jelenti, hogy a 106 körzet több mint felében nincs közös jelölt. Akkor mi értelme van az összefogásnak? Ha van közös lista, az azt feltételezi, hogy egyetlen miniszterelnök-jelölttel vágunk neki a választásnak. Ha két szervezet összefog, akkor a nagyobbnak van lehetősége arra, hogy vezetőt jelöljön. Logikus, hogy az MSZP-nek kell adnia a kormányfőjelöltet. Ettől csak abban az esetben lehet eltérni, ha a másik jelölttel több szavazót tudunk megszólítani. Bajnai és Mesterházy népszerűsége most közel azonos. Legkésőbb október közepére dönteni kell.

- Sokan gondolják úgy, hogy még nem találták meg Orbán igazi kihívóját.

– Amikor a Fidesz-rezsimből kiábrándult választópolgárokkal találkozom, azonnal azt kérdezik, mikor fogtok már össze. Nem az a kérdés: Mesterházy vagy Bajnai. A kormányváltáshoz sok politikus mellett mindkettőjükre és kétmillió választópolgárra is szükség van. Nem lenne szerencsés, ha a kormányváltásra váró politikai közösségben már az induláskor sokan lennének csalódottak azért, mert ők korábban a másik aspiránst támogatták.

- Diplomatikus. Van elég önmérséklet a felekben?

– Eddig volt.

- És a testületekben? Úgy tudom, az MSZP megyei elnökei azt javasolták, a szocialisták deklarálják, hogy ők adják a kormányfőjelöltet. Ennek kimondását éppen Bajnai torpedózta meg azzal, hogy bekéredzkedett a szocialista választmányi ülésre.

– Felesleges magyarázkodnom: ha az MSZP akarta volna, meghozza ezt a döntést. De nem tette meg. Így ez már a politikai legendákhoz tartozik. Felelős politikusként tudjuk, hogy a szövetségről szóló tárgyalások előtt nem lehet ilyen határozatot hozni.

- Jó húzás boldog-boldogtalant a tárgyalóasztalhoz hívni? Mi szükség van ott Schmuck Andor fantompártjára, Fodor pár napos ificsapatára, Árok Kornél kis létszámú szervezetére? Nem inkább Bajnaiékat súlytalanító taktikai lépés ez?

– Nagy dilemma. Azokkal értek egyet, akik azt mondják, ha együttműködést akarunk, akkor nem lehet válogatni a demokratikus szervezetek között. De szeretnék megnyugtatni mindenkit: tisztában vagyunk azzal, ha egy asztalnál összeül néhány ember, attól abból még nem lesz párt. A felsorolt szervezetekről inkább csak annyi hírünk van, hogy megalakultak. Mégsem zárhatjuk ki azokat, akik azt mondják magukról, hogy tenni akarnak a demokratikus átmenetért. A majdani ellenzéki megállapodásnál azonban a választói támogatás lesz a mérce.

- Gyurcsány, akár egy tank, folyamatosan támadja, kritizálja Bajnait és Mesterházyt. Nem teher már a személye?

– Az együttműködés feltétele, hogy ne egymást minősítsük. Én ehhez tartom magam. 2014-ben akkor van esélyünk, ha nem a múlt csatáit akarjuk megvívni.

- Azt hallani, hogy megüzenték neki: emberei igen, de ő ne akarjon egy 2014-es parlamenti székre aspirálni.

– Gyurcsány Ferencet felelősségteljes politikusnak tartom. Elhiszem, hogy tudja, az ország érdeke a kormányváltás. Tenni fog azért, hogy ez sikerüljön, és elkerül mindent, ami ez ellen hat.

- Hú, ez szép volt. Testületének zárt ülésén ön állított valamit, aminek sokan nagy jelentőséget tulajdonítottak. A párt választási stratégiájának megszavazása után azt mondta, bár döntöttek, a jövőben ehhez a választmánynak még lesz hozzáfűznivalója. Elsietettnek tartotta, hogy a tennivalókról voksoljanak?

– Egyhangú döntés született. A stratégiának nem kizárólagos, de fontos része a szövetségkötés. Elmondtam, hogy a párt alapszabálya szerint nemcsak a jelöltek kiválasztásánál, hanem a szövetségkötésnél is van dolga a választmánynak.

- De ezt mindenki tudta. Miért kellett mégis előhozakodni ezzel? Üzenni akart?

– Csak a választmányi tagokat akartam figyelmeztetni: a tárgyalások júniusi megkezdése előtt állást kell foglalnunk arról, hogy a delegációnk milyen javaslatokat tehet majd.

- Biztos abban, hogy június 16-án kezdődnek az ellenzéki tárgyalások?

– Mi már tegnap elkezdtük volna az egyeztetéseket, de ha Bajnai később akar tárgyalóasztalhoz ülni, ám legyen. Az ügy fontosabb az időpontnál. Ha azt akarjuk, hogy október 23-án 106 közös egyéni jelölt és a közös miniszterelnök-aspiráns – hóna alatt a közös programmal – ott álljon az ünnepi színpadon, ahhoz legkésőbb júniusban meg kell kezdeni az egyeztetéseket.

- Közben Konrád György mégis tötyörgő-mötyörgő ellenzékről beszél, és vele együtt a balliberális értelmiség a szövetségkötés lassúsága miatt morog.

– Mégis, mikor fogtunk volna össze, és kivel? A legkevésbé az MSZP-re igazak ezek a kritikák. A ciklus első felében a szocialisták és az LMP alkotta a demokratikus ellenzéket. Ám a zöldek visszautasították a közeledéseinket. A Bajnai-pártot csupán egy-két hónapja jegyezték be, azóta minden lehetséges fórumon sürgetjük: lépjünk szövetségre. Nem mintha az MSZP-nek ez annyira fontos lenne...

- De a választási győzelemhez önöknek is fontos az ellenzéki egység.

– Sokan várják a csodát. A szövetségkötés szükséges, ám nem elégséges feltétel ahhoz, hogy a kormányváltáshoz elegendő választónk legyen. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a képviselőjelöltek és a kormányfőaspiráns kiválasztásával már megnyerhetjük a bizonytalan szavazókat. Ha összeadjuk a DK, az Együtt 2014 és az MSZP támogatóit, akkor sincs meg a Fidesz legyőzéséhez szükséges többség. Fontos a kormányzóképességbe vetett hit is. Az egymilliós aktív, bizonytalan rétegből – akik elmennének voksolni, de még nem tudják, hogy kire – kell megnyernünk szavazókat. Erre akkor van lehetőség, ha kommunikációnk, politikánk nem a személyi kérdésekről, hanem az országról szól. Sokan mondták nekem: becsapták őket, nem ezt ígérte nekik a Fidesz, egyre rosszabbul élnek, a gyereknek el kell hagynia az országot, a trafikosoktól elvették a családjuk megélhetéséhez szükséges kisboltot. Ám személyi kérdésekről nem faggatnak minket.

- De ha autót akar venni, azt nem vakon teszi: szeretné tudni a típusát, azt is, hogy milyen extrákkal kínálják. És nem azt akarja hallani az eladótól: Trabantot ne vegyen, mert az rossz kocsi.

– A szocialista párt „one man show”-ként soha nem működött jól. Régebben volt kísérlet arra, hogy vezérelvű szervezet legyen az MSZP, jó nagy bukás lett a vége. Állítom, nem egyarcú kampányt kell folytatnunk.

- Vállal ebben szerepet?

– Szeretnék ebben szerepet vállalni. Mindannyiunknak tennie kell azért, hogy a több oldalról összesereglett, még bizonytalan választói réteget megszerezzük magunknak, majd egyben is tartsuk.

- Azt is hallani, hogy inkább polgármester lenne.

– Mindenről szólt az elmúlt időszak, csak nem arról, hogy ódzkodnék az országos politikától. Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy az összeférhetetlenségi törvény miatt képviselő akarok-e lenni, vagy városvezető, akkor azt válaszolom, hogy erről 2014-ben a választók döntenek. Már a tavaszi választásokon kiderülhet, hogy a polgárok milyen szerepet szánnak nekem. Azért fogalmazok ilyen rejtélyesen, mert felelősséggel tartozom a városomért, távol áll tőlem, hogy kinyilvánítsam: jövőre nem leszek polgármester. Hogyan folytatnám akkor a munkámat?

- Vagyis még nem döntött?

– Nem. Ami biztos, hogy az országos kampányt szeretném erősíteni.

- Hogyan? Milyen szerepben?

– Meg kell győzni a polgárokat arról, hogy képesek vagyunk győzni és tisztességesen kormányozni. Nyertem hat választást, többet úgy, hogy közben a pártom nagyot bukott. El tudom mondani, miért fontos az országnak, hogy eltakarítsuk az Orbán-kormányt.

- Nem lesz könnyű dolguk, hiszen a Fidesz tarol a csodafegyverével: a rezsicsökkentés mindent visz.

– Orbánék politikát váltottak. A kormány az első három évben – a többi között az egykulcsos adóval, a családtámogatással – a felső középosztály szűk rétegének kedvezett. Ennek az elhíresült lázári mondat volt a logikája: annyit érsz, amennyid van. A regisztrációval igyekeztek az alsóbb rétegeket kiszorítani a választásból. A törvény azonban fennakadt az Alkotmánybíróság szűrőjén. Ezután kezdték megszólítani a társadalom alján élőket. De nem lehet az embereket becsapni: hamar kiderül a csalás. Hiába beszélnek rezsicsökkentésről, hiszen közben a nagyfogyasztóknál emelték az árakat, drágább a tej, a kenyér. Nagy sikere van az aláírásgyűjtésünknek, amellyel azt üzenjük, hogy mérsékelnénk az alapvető élelmiszerek áfáját. Az emberek értik, hogy ez hozza az igazi segítséget.

- Nem arról van szó, hogy csak az újabb, csökkentésről szóló ígéret kedves a választóknak?

– Nem. A Fidesz-kormány Európa legmagasabb áfakulcsát vezette be, ami valamennyi terméket sújtja. Ez tudják az emberek. Ahogy azt is, hogy 2009-ben a Bajnai-kormány öt százalékra mérsékelte a távhő áfáját. Ez megalapozott, fenntartható döntés volt. Az az ígéret is, hogy ismét bevezetjük a többkulcsos adót, és háromszázezer forintig mindenkinek csökkennek a terhei.

- Mégis vezeti a Fidesz a pártversenyt a közvélemény-kutatások szerint.

– Sokan leszünk! Hamarabb nyerünk választást, mint közvélemény-kutatásokat.

Botka László beszéde a Budapest Sportarénában (részlet):