Senki sem tudja, kit kell beperelnie
Jogalkalmazóként vegyes érzelmekkel fogadtam a jogszabályt. Időszerű volt, hogy a korábbi, a nyomtatott sajtóra és a televízióra szabott rendelkezéseket újak váltsák fel, de a szabályok jobban is sikerülhettek volna jelentette ki a 168 Órának Dr. Pataki Árpád bíró.
A személyiségi jogok védelmének körében a törvény számos önismétlést tartalmaz. A Ptk. mellett itt is szinte a teljes személyiségjogi paletta szerepel. Kérdés, milyen következményei lehetnek, ha egy műsorszolgáltató nem tartja be a kiegyensúlyozottság követelményét. A jogszabály ugyanis főként alapelveket deklarál, az értelmezés változatlanul a jogalkalmazókra marad.
Fontos az informátor védelmének deklarálása. Az oknyomozó újságíró és a szerkesztési szabadság védelmére vonatkozó szabályokról azonban csak a gyakorlat mutatja meg, hogy gazdasági vagy egzisztenciális függőség esetén miként alkalmazhatók. És nem világos az sem, mi a következménye, ha a különböző szervezetek vagy személyek nem segítik elő „a médiatartalom-szolgáltató tájékoztatási feladatának elvégzését”.
Jó példa a félsikerre a sajtó-helyreigazítás újraszabályozása is. Helyes, hogy a jogalkotó tudomást vesz az internet létezéséről, és nem kívánja szabályozni a már negyedszázada megszűnt filmhíradót. Korábban egyértelmű volt, hogy a szerkesztőséget kell beperelni. Ennek elsődleges alanya most viszont a „médiatartalom-szolgáltató”, amely a rendelkezés szerint „médiaszolgáltató, illetve bármely médiatartalom szolgáltatója”. Tehát „az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki szerkesztőségi felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának meghatározásáért, és meghatározza annak összeállítását”.
Ebből a definícióból sem az állampolgár, de talán még a jogászok számára sem világos, kinek kell a kérelmet küldenie, és kit kell beperelnie. Az biztos, hogy jogalkalmazóként nem maradunk feladat nélkül – közölte Dr. Pataki Árpád.
