Senki nem meri tudni

– Juthatott pénz politikusokhoz?
– Talán – feleli kérdésemre a nyugdíjas rendőrsztár.
Bántja nagyon, ami történt, de nevét nem adja. Ha volt is kapcsolatuk – mondja –, az a szocikkal lehetett, mert két éve folyik a nyomozás, a sztori tehát ennél is régebbi.
– Pártpénzek, óbudai ingatlanok, engedélyek?
– Ez gyenge. Két eset lehetséges. A belső védelmi szolgálat megfogta a sárosakat, és velük bukott az éjszaka császára. Vagy fordítva: V. túlnőtte magát, és muszáj volt visszanyesni, de vele hullottak a segítői. Tisztáldozatok.
– Két légy egy csapásra?
– Ja.
– De miért éppen most?
– Ki tudja? – kérdez vissza a sokat megélt főtiszt.
– Miben nőhetett nagyra V. László? Diszkóban vagy befolyásban?
– Mire akar kilyukadni?
– Arra, hogy 2000-ben Sándor István az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság előtt azt vallotta: V. csak egy katona, nem az ő kezében van húsz night-club, hanem a Conti Caréban.
– Na és?
– Sándor papa szerint ezek pénzelték a belvárosi rendőrségi alapítványt, és egy katona néha parancsot kap.
– Néha. Nem tudhatjuk. Legyen elég ennyi. Illetve...
– Igen?
– Sándor sem merte tudni, csak annyit mondott... olvasom: „Hogy milyen közalapítványok voltak a rendőrségnél vagy az önkormányzatnál, nem tudom, de azt mind az alvilág pénzelte.”

Tudás, tapasztalat

Részlet a jegyzőkönyvből:

„Elnök: És a rendőrök kapcsolata...
Sándor: Erről jobb nem beszélni. Inkább.
Elnök: ...a bizottsági anyagok között van egy olyan kazetta is, ahol az V. kerületi őrsparancsnok veszekszik az egyik night-club vezetőjével, és a védelmi pénzek megvitatása folyik egészséges magyar kifejezések közepette.
Sándor: Ugyanez elmondható a belvárosi őrsről és a többiről is.
Elnök: Ugyanakkor nevezett rendőri vezető még mindig élvezi beosztását.
Sándor: Ez egy élő példa.”

A negyven (!) szórakozóhelyet birtokló V. a szokásos személyzet mellett állítólag száz rendőrnek is megélhetést nyújtott. Adott a biztonságra. Még a nemzet rádiója is készített vele egy „mi a sikerei titka?” típusú interjút. Megkérdezték a West-Balkán-tragédia után, hogy nála ugye nem fordul elő földuzzadt közönség, pánik, botrány.

Részletek a 180 perc című műsor 2011. január 19-i adásából:

„Riporter: Az ön információjából tudom, hogy az elmúlt tizenkét évben több mint húszmillió beléptetést végeztek, tízezer rendezvény zajlott le gond nélkül az önök szervezésében. Mi ennek a titka?
V. L: ...mint bármilyen más szakmában: tudás, tapasztalat, szorgalom...
Riporter: ...ön jó lelkiismerettel állítja, hogy ha, mondjuk, ebben a pillanatban az ön negyven szórakozóhelyének bármelyikére hatósági ellenőrök érkeznek, ott mindent rendben találnak?
V. L.: Mindennek rendben kell lennie. Erre kell törekedni, de kijelenteni, hogy valamilyen apróság, egy szemetesen van-e fedél, vagy nincsen, ezt nyilván nem lehet így állítani... olyan nagy üzemeltetési rendszereknek kell rendben lenni, ami például a mostani szombati tragédia elkerülésének kulcskérdése lehet.
[V. úr ekkor sajnálattal állapítja meg, hogy szórakozóhely-nyitáshoz elég a bejelentés, régebben önkormányzati engedély kellett hozzá.]
Riporter: Akkor... hogyan tudják kiszűrni a haramiákat, a gyors meggazdagodásra vágyókat, azokat, akik... a rendezvény bejelentésével szinte egyidejűleg tartják meg ezeket a programokat?...
V. L.: ...ez hatósági feladat, másrészt pedig most létrehoztuk a Biztonságos Szórakozásért Egyesületet, amely majd ajánlásokat fog tenni mind a szórakozóhelyeket üzemeltetők, mind a hatóságok felé, hogy hogyan lehet a jövőben elkerülni a mostanihoz hasonló tragikus helyzetet.
Riporter: Tehát ez egyfajta kamara lehetne arra vonatkozóan, hogy amely szórakoztató, rendezvényszervező vagy tulajdonos ennek a kamarának a tagja, oda elengedhetik a szülők a gyerekeiket?
V. L.: Így van, ez volna a cél.”

Köszönjük az interjút. Nyugodtan szórakozhatunk.

Jogállami pajzs

– Korrupt a rendőrség? – kérdezem a kriminológust, Finszter Gézát.
– Évekkel ezelőtt eléggé korrupt volt – mosolyog –, felmértük. A járőrszolgálat, a közlekedési részleg erősen fertőzött volt. Ezért keseredtem el, hogy most éppen a legintaktabb szolgálat, a bűnüldözés bukott le.

Nála is próbálkozom a politikai szállal, de nem lát ilyet:

– A politika nem az éjszakában keres pénzt, hanem a közbeszerzéseknél, építéseknél.
– Postabank? Vegyépszer? Autópályák? Fejlesztési Bank? Közgép?
Széttárt karok, szelíd mosoly. Próbálkozom tovább:
– A balhét mindig elvitte valaki, josiptotok, kayaibrahimok. A lefogott rendőrök nem lehetnek strómanok?
– Ezt csak maximális jóindulattal gondolhatjuk. Csak akkor, ha konspirált, súlyos bűncselekmények fedett leleplezői voltak.
– Eredetileg nem lehettek? Csak közben eltették a jattot...
– Évek óta figyelték őket, ekkorát nem hibázhat a védelmi szolgálat.
– Minimális rosszindulattal mit gondoljunk?
– Megvehették azokat, akik dönthettek a kontrollról, akciókról, razziákról.
– A lebukottak a főnökeiket?
– Miért, ön ezt teljesen kizárná?
– Úgy látom, ön nem zárná ki.
– Pár éve dicsekedett nekem a Pest megyei kapitány, hogy rajtaütöttek a szigetszentmiklósi diszkón. És a Duna-partiakba mikor mentek? – kérdeztem tőle. Szóval, mindig voltak kivételes elbánások.
– Mit kellene tenni, hogy „intaktak” maradjanak a rendőrök?
– A titkosrendőrnek más néven kell élni, muszáj lódítania, hazudnia, különben nem tud beépülni. Először ezt kellene bevallani, majd a cselekvési szabadságot össze kellene hangolni a jogállami lehetőségekkel.
– Tetszik. És éjjel a diszkóban? Jogállami pajzs a kidobóemberek ellen?
– Ha az operatív munkát a büntetőeljárási törvényben szabályoznák és nem a rendőrségiben, akkor a fedett nyomozók a nyomozási bíró, illetve az ügyész felügyelete alatt dolgoznának. Hivatalból, de nem saját „cégük” figyelné őket. Ha így lett volna, egy tálca sütemény nem töri ketté Molnár Csaba karrierjét.

Lehet, de veszélyes

A volt nagy ügyek volt főnyomozójának egy kis ügy miatt kellett távoznia a rendőrségtől. Most ügyvéd, és azt mondja: ő nem volt fedett nyomozó, bár társaival végeztek titkos adatgyűjtést – engedéllyel. A fedett munka egészen más. Több. Az ügy jellege miatt ők is szoros ügyészi felügyelet mellett dolgoztak. A két törvény különben szerinte nem sokban különbözik egymástól.

– Nemigen lehetnek egyértelműek a szabályok, ha egy adag édesség elég a korrupció gyanújához. Nincs igazam?
– De. Egy üveg pezsgő karácsonyra megköszönhető, viszont egy ládányit vissza kell küldeni. Életszerűbben kellene előírni, mit tehet egy nyomozó, akinek kapcsolatot kell tartania bizonyos emberekkel, kivel kávézhat, ki hívhatja meg ebédre.

– Orbán kérhette az éjszakai élet megtisztítását?
– Akár ő is. Horn is kérte ’94-ben, előtte is kérték sokan.
– Az alvilág dobta fel V.-t?
– Nincs kizárva. Azt is hallani, hogy Pintér érdeke volt, meg azt is, hogy az ellenfeleié.
– Mármint kinek az ellenfeleié? V. Lászlóé vagy a belügyminiszteré?
– Sok mindenről beszélnek, de válaszuk nincs.
– És az öné?
– Csak szakmai válaszom lehet: most értek a nyomozás végére.
– Eddig csak négy rendőr gyanúsított van. Ők négyen elegen lehettek V. támogatásához? A főnökeik tiszták?
– Nehéz ügy. Razziát elrendelni könnyű, de megtiltani kockázatos. Nehezen hiszem, hogy egy főnök azt mondja: ide menjünk, ide meg ne.
– Ám odaszólni, hogy megyünk, lehet, nem?
– Lehet, de veszélyes.

Ezt el kell fogadnunk. Talán még kérdezni is veszélyes, nemhogy válaszolni. Biztosan lesznek az ügyben új fordulatok, újabb előállítások, újabb tippek. Nyilván lesznek konkrétumok is. Most még más a helyzet. Most még senki nem meri tudni, ami talán máris tudható.

V.-interjú - MR1 - 2011. 01. 19.: