Segíteni jöttünk Norvégiából
Norvégiában élő magyarok vagyunk. Norvégiában is nagy a visszhangja a magyarországi menekülthelyzetnek, és a sajnálatos módon a menekültekkel szembeni iszonyatos bánásmódnak.
Éjszaka indultunk. Először a bevásárlás, majd segítségnyújtás a gyalogló menekülteknek.
Én és a feleségem úgy döntöttünk, hogy pár napra hazajövünk Magyarországra, és civilként vállalunk segítséget, hogy a menekültek legalább egy kis élelemhez, ivóvízhez és csokoládéhoz jussanak. Kisgyermekes családoknak, pedig tejjel próbáltunk kedveskedni.
Ceglédről indultunk, bevásárlás hipermarketben, és irány a Keleti, onnan pedig az M1 autópálya. Megdöbbentünk, hogy amikor oda akartunk menni a Keleti pályaudvarhoz, az minden irányból teljesen el volt szeparálva, így nem tudtuk a menekültekhez eljuttatni a segélycsomagjainkat.
Úgyhogy tovább folytattuk az utunkat péntek éjszaka az M1 autópályán Bicske felé. Hajnal négykor végeztünk. Kicsi alvás és másnap reggel irány a röszkei menekült tábor. Sikeresen megérkeztünk és oda is tudtunk menni a menekülttábor bejáratához. Viszont ott állj!
Kiszálltam az autóból, mondtam a feleségemnek, hogy maradjon az autóban, és odamentem a rendőrökhöz. Elmondtam nekik, hogy élelmet hoztunk a menekülteknek, akik jól láthatóan a fűben feküdtek szétszóródva.
Szilágyi Róbert ezredes úr jött ki hozzánk, és érezhetően csodálkozva, meglepetten nézett ránk, mikor elmondtuk: semmilyen szervezethez nem tartozunk, csak egy házaspár vagyunk, segíteni szeretnénk, a humánum vezet bennünket.
Az ezredes úr kellő empátiával kezelte a helyzetet, segítőket hívott, hogy szétosszák a földön, esőben fekvő menekülteknek azt, amit vittünk. Az ezredes úr felajánlotta, hogy ő maga, is bemegy osztani, de mi csak i a kerítésen kívülről, nézhetjük. Hát néztük.
Hamar elfogyott, amit hoztunk. Láttuk, milyen nagy szükségük van ezeknek az embereknek a segítségre. Ezek nem bűnözök, és nem rossz emberek, de végtelenül kiszolgáltatottak.
Az M5-ös úton, vissza Cegléd felé további menekültekkel találkoztunk, akiknek szétosztottunk mindent ami még nálunk volt. Beszéltünk velük, útbaigazítottuk és figyelmeztettük őket: Magyarországon vigyázzanak, mert az aktuális kormány nem humánus, sőt ellensége velük szemben. Vigyázzanak egymásra, és az egészségükre.
Mosoly fogadott minket, és baráti ölelés. Két perc alatt egy hullámhosszra kerültünk velük, könnyen megértettük egymást. Ezek az emberek békés szándékkal érkeztek, hetek óta vándorolnak fáradtan, éhesen, kimerülve.
Mi ma éjszaka folytatjuk tovább!
Példát adunk a magyar kormánynak emberségből.
Pardi László és Alföldi Bernadett
